Sziasztok!
Ismét egy napló bejegyzés félével készültem nektek... Előre is sajnálom olykori komoly és komor hangvételű írásom, mi hol elfedi érzelmeim egy részét, egy másik részét pedig fel fed.
Mint tudjuk az ember folyamatosan változik és formálódik, alakul és nem csak emberi jelleme, hanem szokásai is. Változunk és nem csak, mi de a környezetünk, az élet helyzetünk is és még a barátaink is. Vannak, kik egyre inkább csak ismerősök lesznek, az évek alatt eltávolodunk egyes emberektől, hol szándékosan, hol ez a sors.
Velem is megtörténnek ezek a dolgok. Változom és alakulok, talán nem Pál fordulást hajtok végre, a világról alkotott szemléletem változik, többet láttok, többet tapasztalok, többet is tudok, bár még is mindig kevesebbet.. egyre többet hallgatok a véleményemről, nagyon kevés emberrel osztom meg azt... sőt talán kettővel és ebből az egyik én vagyok, máskor ha jobbnak látom lakatot teszek a számra, persze a mindennapokban ugyan úgy sokat beszélek, bár az csak fecsegés a mély gondolatokhoz képest. A szemléletem és életfelfogásom vissza tér gyermekkori létemhez... Nem értem a világot és sokszor az embereket sem... Sajnálom.
Az érzéseim, szintén keveseknek mutatom ki igazán, na jó az örömöm kimutatom, bár ismét látom meg kell húzni egy határt, amihez komoly ellenőrzés tartozik, ha valaki átakar kelni rajta.
Mindezt miért?
Nem sokan kíváncsiak az igazságra és az igazság mindenkinek mást jelent és lehet mind torz, bár még sem így gondolom... Mást érzek, mást látok, mint mások és erre kevesen mutatnak érdeklődést.
Ebben a változásban és élet kavalkádban, sok ember számára és sokan számunkra is, csak utasok, akik egyszer vég állomáshoz érnek és kiszakadnak az életünkből, mint ahogy mi is az ővéikből, és bár tudom, hogy így megy ez, kicsit fáj is...
Értem, bár teljesen elfogadni sosem tudom.
Tisztítsd meg a szemüveged, majd fókuszálj az apró csodákra!