Véletlenek?

Sziasztok!

Rég írtam már gondolkodós bejegyzést, vagy valamit ami komolyabb hangvételű és talán elgondolkoztató lehet, ami nem rólam szól, hanem a gondolataimról.. na jó ez így elég érdekesnek ígérkezik...

Óra készülök persze most előtte zöld teát iszom és mivel mára szinte mindent megtettem amit terveztem így rá érek... hogy kicsit a véletleneknek szenteljem a gondolat menetem.

Személy szerint nem hiszek a véletlenekben. Nem hiszek abban, hogy a dolgok véletlen történnek, hogy vannak véletlen találkozások és emberi kapcsolatok.... szerintem nincsenek, minden ember okkal kerül az életünkbe, ha még egy kis időre is csak, de okkal, ha másért nem is tanulásért, tapasztalásért.

Nem hiszem azt, hogy ok nélkül kerültem ide Kaposvárra, nem hiszem hogy ok nélkül teszem amit teszek, még ha az én gondolatomnak és döntésemnek is tűnik, nem vagyok biztos benne, hogy teljesen az én gondolatom... Ne nézzetek kérlek furának de komolyan, oly keveset tudunk a világról és egymásról... bármi lehet... csak kérdés, hogy mi mit fogadunk el valóságnak.

Ugyanakkor használom a véletlen szót... ha valakire mondjuk rá lépek nem akarva, nem mintha akarva az embereken lépkednék... vagy ha elejtek valamit... vagy ilyenek, tehát ha valamit akaratom ellenére véletlen teszek.. de mint tudjuk nem hiszek a véletlenben.. ez igy kicsit paradoxon... de remélem érthető.

Szóval ennyit a véletlenekről az én szemszögemből... 

Kellemes gondolkodást, szél mentes napot é mosolyban gazdagot!

Borús idő, borús sorok

Sziasztok!

Mostantól elkezdem a zseniális zh írós és vizsgázós időszak és természetesen nem tudjuk, hogy mi lesz és hogy lesz még.

A napi és heti életmódom megváltozott... igyekszem mindenre sort keríteni, mindent megtanulni, mindent bezsúfolni, de ez szinte lehetetlen... Az egész életem fenekestül megváltozhat egy egy döntés által, ami akármilyen hihetetlen még is így van..

 A legrosszabb az egészbe, hogy azt várom, hogy végre le csillapodjanak a dolgok és tudjátok, mint amikor egy remete be bújik a kuckójába megtehessem az arra méltó emberekkel, mert annak ellenére szeretem  az emberek társaságát. 

Várom, hogy ez a pár év elszaladjon, hogy végre azt mondhassam, nem kell foglalkozni csak a saját dolgommal és elnézést, hogy ez most ilyen hangvételű, és ilyen tartalmú, de most  érzem azt, hogy sok ez nekem.

Kitartást! Szép napot!

Miben hiszek?

Sziasztok!

Ismételten egy kis gondolkozás és önismeret vagy ön ismertetés következik... ugyan is feltették a kérdést nekem, hogy miben hiszek.... rengeteg dologban.
Hiszek...

• A természetben, és annak varászlatos szépségében és erejében.
• Az emberekben és állatokban, de főleg a másodikban.
• A sorsban, mert nincsenek véletlenek, minden ok és okozat.
• Az igaz szerelemben, mert mindig hinni fogok benne.
• A barátságban és a fiú lány barátságban, biztos, hogy létezik.
• A csodákban... minden nap és minden öröm egy egy csoda.
• Hiszek a nyári nap sütésben, az őszi esőkben, a téli kandalló tűzében, a tavaszi madárcsicsergésben.
• Abban, hogy minden nap szép lehet.
• Hogy minden nap kell mosoly és nevetés.
• Az igazi nőkben és az igazi férfiakban.
• A szeretettben..... ez éltet.
• A lehetetlenben és abban, hogy bárhonnan fel lehet állni.
• Az akaratban, hisz, az mindig segít, csak erős kell hogy legyen.
• A kimondott és kimondatlan szavak erejében és persze a gondolatéban is.
• Az ölelésben, igaz csókban, varázslatban...
• Az alkotásban....

Hiszek mindenben mi szép és jó és remélem igaz is... hisz ezért vagyok én én...  De nem hiszek a tündér mesékben, már nem hiszek el mindent... nem feltételezek senkiről semmit, hogy ne kelljen csalódnom, hogy ne kelljen sírnom és ne kelljen véletlen sem mást bántanom.
Nem élek álom világban.. látom a valóságot, mi olykor kegyetlen és keserű... de ha az élet citromot ad... ed meg, mint én.. vagy egyél hozzá mézet.
Ezekben hiszek...

Ez lettem volna, te is higgy, bízz és remélj! Szépséges napot!

Töprengés egy esős napon

Sziasztok!

Ismét egy esős őszi napra ébredtünk. Túl vagyok már ma egy 2 órás alváson és önkénteskedéssen, ami nagyon jó volt a szervezést és a fáradsági szintem leszámítva.

Próbálom össze terelgetni a gondolataimat a fekete teám és a kávém társaságában... bár hogy igyekszem nem egyszerű feladat...

Egyre többet gondolkozom azon, hogy milyen ember is vagyok.. és hiába mondják, hogy jó, túl jó... nem érzem. Nem érzem magam semmivel jobbnak, értékesebbnek, különbnek, mint másokat.  Átlagos vagyok, sőt, igyekszem az átlag alatt meg bújni, hogy ne vegyenek észre.... hisz csak egy vagyok a sok közül... Teszem amit tennem kell, vagyis remélem, hogy azt teszem...

Ha már itt tartunk... csomóan más embernek látnak, mint aki vagyok... jobbnak. Nem tudom, hogy miként és miért érdemlem ezt ki, de sosem fogom megérteni... persze oké ismerem az erősségeim, de a gyengeségeim is és tudom ezek arányát, tudom azt, hogy amit és ahogy teszek más is megtenné.... hiszek az emberekben és az emberségben.. ez nem hiba, vagy bűn, sőt.... remélem nem is naivitás.

Töprengősen elmélkedős, esőkabátos szép szombati napot!

Helyzet jelentés

Sziasztok!

A mai szent napon... ami kissé hűvösre sikeredett egy általános helyzet jelentéssel készültem, mert eljutottam oda, hogy jelenleg nincs mit mondanom, nem tudok és nem is akarok mit mondani...

Csoda... igen tudom...

Tehát, mai terveimben bejegyzéseket írtam, minden blogomba, ami publikus és, ami nem oda is, rajzoltam, beadandót igyekszem gyártani, de természetesen ezzel vannak gondok.

Rajzolok és olvasom...

Órára járok és ott olvasom... szóval semmi észveszelytő hadművelettel nem készültem... azt még ma és holnapra tervezem.

Na jó... még is hozok valamit mára is... idézetekkel készülök, amik a heti kihúzott idézeteim voltak, melyeket előre már legyártottam és a gyártásuk tovább tervezem...

1. "Az erő nem fizikai képességekből fakad. A legyőzhetetlen akarat forrása." -Buddha
2. "Ne utáld a fiatalságot, mert elmúlt, és ne gyűlöld az öregséget, mert eljött!" - Popper Péter
3. "Lehet a gyermeket könyvből nevelni, de minden gyermekhez más könyv kell."- Thomas Gordon
4. "A bizalom olyan, mint egy orchidea. Gyönyörű, ám de törékeny." - Zöld íjász

Ennyi lettem volna mára, rövid és tömör...

Szépséges napot!

Reszketek... félelmeim

Sziasztok!

Ismét egy naplóféle bejegyzés, mit a vonaton gondoltam át, a haza úton... persze ez logikusan az utazásról szólna, vagy a töprengéseim egy egy fajtájáról, de nem nem erről fog, mint a címben utalok is rá...

A félelmeim, amikről ma írok és igyekszem beszámolni, persze nem túl részletesen, mert  annak nem lenne jó vége, és egy hosszú unalmas bejegyzést sikerülne bepötyögnöm...

- Mitől félek a legjobban? - teszem fel magamnak a nagy kérdést...
-Ha elvesztem a szeretteim. Az anyukámat, a barátaimat, és persze a négylábú családom.

 - Mitől félsz még?
- Hogy nem tudok megfelelni se magamnak, se másoknak, hogy nem tudok eleget tenni a vártaknak, nem tudok fejlődni és nem tudok mindig kicsit jobb lenni... hisz tudjuk tökéletes nem létezik. - születik meg a fejemben a válasz.

- És még?
-  Hogy fájdalmat, szomorúságot és csalódást okozom... nem csak a szeretteimnek, hanem bárkinek... ettől is rettegek.

- Még valami? - csendül fel a fejemben a kérdés.
- A többi legyőzhető... víz és magasság.... de ezeket le lehet győzni, a többit esetleg elfogadni lehet, de legyőzni egészen sosem fogom.

Hát... igen kb. ennyi lenne....

Félelmektől mentes, győzni képes szép napot!