Ez a bejegyzés ok és okozati össze függést tartalmaz a gondoltaimban és az életemben is, ezen kívül úgy gondolom, hogy fontos a bocsánat kérésről és a megbocsájtásról beszélni (amit lehet már korábban megtettem, de nem emlékszem pontosan).
Tudni kell rólam, hogy sajnos sokszor bántok meg embereket, főleg akiket nagyon szeretek, de tényleg nem direkt teszem és mikor rá jövök, hogy e hatalmas hibát elkövettem rettentő rosszul érzem magam. Sőt... ha elég erős lennék, vagy kevésbé makacs még el is sírnám magam (amit nem vallanék be, szóval most sem teszem).
Ezért elnézést mindenkitől, akit valaha megbántottam és fájdalmat okoztam neki, mert sosem direkt teszem és az a sosem nagyon helytálló szó.
Bocsánat!
Továbbá úgy gondolom kevesen tudnak bocsánatot kérni, és sajnos el kell ismernem én sem vagyok mindig képes rá, csak akkor ha észre vesszem, mennyire megbántottam valakit, azért mert épp érzéketlen voltam.
És most jöhet a megbocsájtás, ami szerencsére megy (ha más nem is..). Engem is gyakran megbántanak, de sokszor nem jelzem, azt sem, hogy az adott dolog nekem rosszul eset, csak szépen egy kis időre eltávolodom és megtartom a kellő távolságot, még úgy nem érzem, hogy sikerült megbocsájtanom, anélkül, hogy bocsánatom kérték volna.
Tudom, hogy néha mindenkinek vannak rossz napjai és nyilván nem úgy gondolja bárki is, ahogy én azt érezhetem... mert én is lehetek érzékenyebb vagy nekem is jobban fájhat bármi attól, akit szeretek... hisz a szeretet és a fájdalom egészen arányos mértékűek lehetnek egy egy ilyen esetben...
Megbocsájtok!
Igyekszem mindig és mindenkinek, hisz nem az én dolgom, hogy ítélkezzek. A fájdalom és a sebek egyszer úgy is begyógyulnak... valamint mindenkinek jár még egy esély.
Bocsánatban, megbocsájtásban békében és igaz hitben kellemes hétvégét!
