Relax

Sziasztok!

Az elkövetkező időszakom igencsak , hogy is fogalmazzak finoman.. húzós lesz a sulit illetően, mivel megkezdődnek a vizsgáim vagyis a zárthelyi írós időszak....  Nem várom.

Pénteken már egyen túlestem, meglepetésemre négyes lett, pedig azt gondoltam, életem első egyes dolgozatát sikerült össze hoznom.... MÁZLI  (nem nem a kutyanévre gondolok).

Szükségem lesz relaxra ezek közben és követően...  ezért gondoltam kicsit írok, arról, hogy nekem mi segít megnyugodni.

1. Írás - oké, talán ez egyértelmű volt, de segít, hogy gondolat morzsáim papírra, vagy blogra vagy egyéb eszközökre vethetem.

2. Evés - be kell valljam... sajnos ez így van...

3. Kávé -  koffeinista se vagyok ám...

4. Természet, séta - Nincs megnyugtatóbb annál, ha kiszellőztettem a fejem, na jó de...

5. Állataim - a velük való játék és olykor beszélgetés (tudom, tudom, ne mond ki, amit gondolsz) helyre teszi a lelki békém.

6. Ölelés - az ölelés rögtön tud segíteni, de ezt mindannyian tudjuk

7. Könyv, film - egy másik életbe történő becsöppenés, mindig elkalandoztatja a gondolataim és már is könnyebb utána

8. Pozitív gondolatok -  oké néha én is pesszimista vagyok, főleg a képességeimet tekintve, de tény és való, hogy a pozitív gondolkodás, vagy akár a mantrák nagy lelkesedést, kitartást adhatnak.

9. Színezés -  ilyenkor csendbe is vagyok....

10. Szeretteimmel töltött idő - még ha elegem is van a  világból egy kicsit, és olykor pufogok, hogy egyedül szeretnék lenni, nincs idő,a mit ennél többre értékelnék.

Nekem ezek segítenek, ha szeretnék egy kicsit kikapcsolni....

Töltsd hasznosan a napot és ne  felejts el lazítani!Mosolyra fel!

Észrevétel

Sziasztok!

Megint sikerült elég régen irkálnom ide pár sort... de most próbálok némi sor távot és betű hiányt korrigálni. Kiderül milyen sikerrel teszem ezt majd..

Egyre inkább észre veszem magamon, hogy a pszihológiai tanulmányaim és az itt tanultak és hatására megértem magam, a gondolataim és viselkedésem. Tudom mit miért csinálok, mi mire visszavezethető, mi miért történhetett úgy stb.. és bármely hihetetlen ez sokat segít, hogy egyre inkább megismerem a miérteket és az ok okozati össze függéseket.

Természetesen nem értem a hülyeségeim én sem meg a néha elég idegesítő viselkedésem, annál sokkal fontosabb és mélyebb dolgokról van szó. Lényegébe véve egyre inkább sikerül megismernem maga, az életem kapcsolatait, a miérteket és ez által könnyebben sikerül megismernem embereket és nem csak saját, de mások személyiségében is mélyebbre áshatok.

Ezek a mai észrevételeim...

Ezzel kívánok szépséges mosolygós, gondolkodós estét!

Felelet egy írásos kérdésre

Sziasztok!

Mai bejegyzésemben az írásról fogok írni, kicsit ironikus ez... de feltettek nekem egy kérdést: 

"Hogy tudsz, annyit írni, hogy kiírj mindent magadból?" 

A válasz: "SEHOGY".

Egész kiskoromban próbáltam már kifejezni az érzéseim és gondolataim a művészet ezen és más formáiban is, de valahogy ennél maradtam igazán. Az első versem  címe: a kelep-kelep gólya madár... nos hát nem egy mester mű, de hat évesen megvoltam vele elégedve, mikor már letudtam írni az alkotásom.

Természetesen annak idején, azaz írás tudásom előtt is kifejeztem magam és megosztottam a verseim a környezetemmel, csak hogy azok a versek a levegőbe szálltak és elfelejtődtek... (Hősnek tartom azokat az embereket, kik a rögzítés írásos formáját feltalálták és ehhez eszközöket álmodtak meg nekünk, meg persze anyukámat, aki megőrizte füzet lapjaim kitépet oldalait, melyekre akkoriban alkottam)

Aztán később próbálkoztam, többször is napló írással... hát ez befuccsolt, de tényleg... a rekordom egy hét volt.. mostanáig, most meg már lassan 2 hónapos lesz a naplóm, amit vezetek is meglepő és magamat váll veregető módon.

Volt idő, mikor csak történeteket írtam és a verseim egy füzetbe foglaltak helyet, aztán meg tanultam a vak 10 ujjas gépelést, ami nagyon nagy hasznomra vállt... Köszönöm.

Ma pedig írok.. mindent... Verset, történetet, könyvet, levelet, jegyzetet, blog bejegyzést, naplót, mesét... Bármit és mindent, az is lehet, hogy semmit, mivel másnak a soraim jelentéktelenek... Írok mindent mi én vagyok, de még is sosem írok le mindent, ami bennem van. 

Nem csak mert lehetetlen, szavakkal, szó kapcsolatokkal, leírásokkal kifejezni, hanem mert lehet nem is akarom és nem is kell... annyit írok és arról és ahogy, miként pillanatnyilag vélem... sőt már leírott kuszaságokon is korrigálok, mert tudom veszélyes.

Veszélyes kiírni mindent, veszélyes megmutatni mindent és azt a sok sok dolgot, úgy oszthatom meg másokkal, ha tényleg, igazán ismernek és én is őket, ehhez is bizalom kell, mint a tánchoz...

Kell egy vezető és kell egy fél, ki társként szolgál és kísér.

Szóval nem nem írok le mindent, mert nem tudok... Egy dolgot 100 féleképen kilehet fejezni egyetlen nyelven, ha nem tippeltem keveset... nem hogy a világ összes nyelvén a gondolatok összes formájában.. Képtelenség lenne leírni mindent... és talán egy idő után unalmassá is válna.

Nem írok le mindent, mert veszélyes, mert kell hozzá bizalom.

Nem írok le mindent, mi vagyok mert félek és mert nem is szeretnék...

Hát írásom történetéről ennyi, remélem nem húztam túl a mézes madzagot.

Kellemes húsvétot nektek, és írásban kiteljesedő  gondolatot!

Ajándékok

Sziasztok!

Régen írtam már ide sorokat, mivel otthon létem rövid ideje alatt napló és levél íródik főként, de most erőt szántam a bejegyzés megírására is, mi az életem legcsodálatosabb ajándékáról fog szólni.

A pillanatokról, miket számomra fontos emberektől kapok és velük tölthetek el, az élményekről velük és bár tudom, sosem tudom eléggé megköszönni, hogy az életem részei, még is életem végéig igyekszem a Köszönöm minden formáját kifejezni irányukba, hogy velem vannak, hogy mennyi boldog és vicces pillanatot köszönhetek nekik és hogy mennyi mosoly ráncom lesz általuk, ha egyszer majd járó kerettel versenyzem az unokáimmal... oké oké kicsit előre szaladtam..

Szóval száz szónak is egy a vége köszönöm ezt a tömérdek, megszámlálhatatlan ajándékot, mit tőletek és tőlük kapok!

Ajándékokra fel, főleg az értékes időre fel!

Szépséges estét bolyhos nyuszi imádóknak!

Séták...

Sziasztok!

Mai bejegyzésemmel köszöntöm az áprilist,  és persze titeket, akik olvastok...

A bejegyzés címe egy általam kedvelt dologra utal, mint a kép is, de most egy szokványostól eltérő séta útvonalat terveztem magamnak és olvasóimnak is.

Nem minden esetben szeretem egyedül végezni ezt a mozgás formát, de néha kifejezetten hasznosnak vélem, hogy ki tudom szellőztetni a fejem és eltudjak merülni a gondolataimban és érzéseimben... Néha kell ez a féle egyedül lét, hogy jobban megtudjam érteni magamat és a környezetemet... nem kell aggódni, most nem ezt az utat terveztem.

Sokkal inkább valami kellemeset, valami szépet, valamit, ami egyszerre elvarázsol és egyszerre varázsolható...

Miféle séta ez? Leginkább elgondolkodtató, ámulatba ejtő, varázslatos és különleges... olyan, mint te kedves olvasóm.

Ez a bejegyzésem rólad és rólatok szól, az emberekről, akik körül vesznek engem. Akik szebbé, csodálatosabbá egyes esetekben elviselhetőbbé teszik a napom.

Azokról és rólatok, akik emberek és élnek. Kiknek lehetőségük van mindenre, hogy az élet útján szárnyaljanak, vagy a legszebb, néha pocsolyákkal borított életutat bejárhassák. Azoknak, kik bármit megtehetnek, kik bármire képesek, mert egyediségük, csodálatosságuk és szépségük megszépíti az univerzumot... Nem hiszed?

Nézz a tükörbe és látni fogod, az élet azon csodáját, amit én is láthatok ha rád nézek... Téged!

Sétálj velem, és lásd magad. Köszönöm, hogy vagy nekem. 

Csodálatos estét!