2018 lassan véget érsz

Sziasztok!

Mint minden évben blogom megnyitása óta, most is egy évvégi összefoglalót hoztam nektek... Tudom még majd nem egy hónapom van, de ismét egy idő hiányban teljes időszak következik... Meg ez az évem ilyen, de gondolom ti is észre vettétek...

Szóval először is jön az éves mérlegelés mit sikerült megvalósítani a kitűzött célokból, majd napló és naptár elő és csipegetek az év eseményeiből...

Tervek:

• spórolás - mondjuk azt hogy egészen jól ment, nem azt mondom, hogy száz százalékos.. de egy piros pontot megérdemlek.
• sport - az év elején egészen szeptemberig egészen jól tartottam és mikor komolyabban neki álltam, sikerült is a célt elérni, csak azóta ez már nem olyan pozitív, mert igen sok időm nincs....
• szakdoga - lássuk be, még nincs itt az év vége, szóval a világot megtudom váltani... de viccet félre téve, szerettem volna végezni vele, de ez nem sikerült több okból is, de ezt nem a publikumnak szánom elemezni.
• husky összefoglaló - asszem, ezt a nyugdíjas éveimre tartogatom...
• ösztöndíj - nagy pipa, elég sokat sikerült elnyernem, aminek örülök.
• meglepetések, játékok készítése - alakul a mandula, egyébként tényleg elég sok mindent sikerült ebből is megvalósítanom...
• orvos után járás - erről nem szívesen írnék, próbáltam, de kevesebb sikerrel.
• életmód-étkezés - kávé adagom vissza szorult és az egészséges életmódot is egészen kivitelezhetően tartom, és ez csak javulni fog.... fránya csokik...
• napirend - viccnek is rossz, hogy azt gondoltam, hogy lesz egy napirendem... HATALMAS NEM SIKERÜLT.
• tovább képzés ötletelés - oké ez sikerült, már csak az a kérdés, hogy mit hol...
• blogok rendszeres vezetése - a rendszeresség hiányzik az életemből, szóval nem nem sikerült.

Tudom elég sivár a kép, hogy még ezek sem sikerültek, de meg van rá az ok, igaz, ha nagyon akartam volna mindent megtudtam volna csinálni, ez is igaz, na jó az orvos nem csak rajtam múlt, de a többi az időm másra fordítása miatt nem ment, de ha nem pihenek és még kevesebbet alszom, azért a környezetem leszid... Szóval valamit valamiért.

Történések:

• 2018 januárjában Admondba látogattam el szerelmemmel és a családjával, ahol először ettem kínai kosztot, ami a gyomromnak nem volt kellemes.
• Megnéztem a Vikingek sorozatot- nekem nagyon tetszett.
• Márciusban ünnepeltük az egy éves kapcsolatunkat.
• Meglepetés... két muskétás. 
• Első ovis gyakorlatom is márciusban volt, ahol rengeteg élménnyel gazdagodtam. Imádtam.

• Szerelmem kiment áprilisba Hollandiába, azóta az amúgy sem közeli kapcsolatunk még inkább távkapcsolat lett, és igen jól működik.
• Videókat kezdtem csinálni neki, hogy meglepjem és egy füzetet, melybe minden héten egy oldalt hozzá intézek.
• Ördögöt elvesztettem.
• Leszigorlatoztam, amitől nagyon nagyon féltem... 
• Júniusba  haza jött és elmentünk nyaralni, életem első szaunázását is túléltem.
• Nyáron két helyen dolgoztam és korrepetáltam, valamint otthoni munkálatokat csináltuk.
• Szerelmem ismét itthon töltött egy kis időt, amit  közös élményekkel koronáztunk meg.
• Az egyik legkedvesebb pedagógusom itt hagyott minket. 
• Voltunk Keszthelyen is kirándulni.
• Szeptemberben kirándultunk Pécsen. 
• Nagyon sok jó, szép közös élménnyel gazdagodtam.
• Tanultam barátságról és szerelemről, ember ismeretről az évben.
• Programokat is szerveztünk az egyetemen, amibe segíthettem. 
• Nem sokára ismét haza jön és sok sok élménnyel gazdagodunk.

Nagyon sok mindent tudnék erről az évről még írni, de valamiért úgy érzem ez most elég. Ezek a legtömörebb gondolatok, amik össze foglalják az évet. Hogy pozitív és sikeres évet fogok magam mögött tudni? Igen. Szerintem igen. Sokat tanultam, haladtam és talán még fejlődtem is és mi lehet a legnagyobb siker és jó annál, hogy szeretek és viszont szeretnek?

Összegezzétek ti is hamarosan az évet! Csodálatos napot nektek!

Őszintén az önbizalom hiányról

Sziasztok!

Általában mindent kiírok magamból, de ezt még nem tettem... szóval rendhagyó sorok fognak következni némi beismeréssel, önkritikával és sokak számára már eléggé várt vallomással, és sok sok véleménnyel, gondolattal, érzéssel. 

Rég halogatom ezeket a sorokat, mert számomra is lehet fájdalmas lesz a nyers valóság, mert sajnos tudom, hogy ez az önbizalom hiány dolog kemény dió.

Nem tudom mik okozzák teljes mértékben az önbizalom hiányom, sok dolgot tudnék felírni a mérleg ezen oldalára, de ezeket nem a publikumnak szánom egyenlőre.
A mérleg másik oldalán az emberek vannak, akik tükröt igyekeznek tartani az ő véleményük. Hát nem vagyok sosem meggyőzve teljesen, hogy a tükör nem torz-e és tényleg valós énemet látják-e a hibáimmal, rossz tulajdonságokkal és mindenféle fekete oldallal együtt.
Szerintem elfogultak, és nem látják a mérleg, az érem, azaz az én csúnyábbik felem. Mindig azt gondolom, hogy csak azt látják, amit észre akarnak venni, jónak akarnak látni, és ezért látják azt. Ezek miatt kapom azokat a visszajelzéseket.
Lefordítva: nem hiszem el, hogy olyan vagyok, mint amilyennek látnak.
Én nem olyannak látom magam. Nem látom azt, és nem érzem azt, amit ők akár reálisnak mondható érvekkel alá is támasztanak. 

Merem megkockáztatni és olykor ki is jelentem, ha más lenne a dicséret, elismerés, pozitív megerősítés alanya, azokkal az érvekkel miket felhoznak simán elhinném és meggyőznének. De az a tudat az a tény, hogy én vagyok az egészre rá nyomja a bélyeget és azt mondja zakatolva a fejembe: "Hülyeség, te nem vagy ilyen. Ezek nem igazak." és egyéb "bátorító" gondolatokat.

Kérdezhetnétek, hogy miért nem teszek ezek a gondolatok ellen... Próbálok, tényleg erősen szuggerálom és igyekszem ész érvekkel meggyőzni magam, hogy nem is vagyok olyan rossz.
Néha már meglepően jól megy, aztán bumm... jön a piros lámpa és jönnek ismét a fent említett gondolat foszlányok, máskor pedig egy kész gondolat hadsereg.

Rengeteg önbizalom növelő technikát próbáltam már, olvastam is eme fejlesztésre  tippeket, gyakoroltam őket, és az is mindig bennem van, hogy azok az emberek mondják, kik ismernek, vagy akik nem, de azok kiknek a véleményére adok. De akkor is valamiért nem megy...

Nagyon aljas dolog ez...
Csomó dologban akadályoz és tudod hogy ez a kis piszok hiánya tehet róla, meg az, hogy nem vagy realista és nem szereted magad.
Pedig próbálod szeretni, próbálsz megbékélni azzal, aki vagy és ha még sikerül is elfogadni, szeretni nagyon nagyon nehezen tudod. Pedig te is tudod, hogy jobban járnál ha szeretnéd, ha elfogadnád, mert ez a lény, aki te vagy az egész életeden osztozik veled.
Jobban, mint az árnyékod, még inkább össze van veled mosva és folyamatosan ott van benned.
Hát akkor mi akadályoz meg, hogy szeresd, ha már vannak akik képesek szeretni?
Erre keresem a választ...
Nagyon régóta és olykor megfáradva...
Mi kell ahhoz, hogy az ember elfogadja magát?
Ha teljesen megváltoznék, akkor elfogadnám magam?
Vagy kezdődne egy újabb őrület?

Nem tudom... érdekes gondolatok ezek szerintem.
Tehát barátom, ha nem vagy magaddal megelégedve úgy, mint én neked jusson az eszedbe, elhessegetés nélkül, hogy: Csodálatos vagy!
Úgy ahogy létezel, hibáiddal, erdőségeiddel vagy teljes alkotás.
Ha még sem így gondolod, ne felejtsd el, hogy valaki pont a szerinted meglévő hibád miatt szeret téged. Esetleg a hibád lehet máshol a legnagyobb erősség.
Nem így gondolod?
Akkor kedves olvasóm ne felejtsd el a hal uszonyát, mi ha száraz földi életben maradást, fára mászást nézzük elég nagy hiba lenne, de a vízben.... maga a tehetség.

Sose feledd: Kincs vagy!

További szép estét!

Vágyakozó sorok magáról a vágyról

Sziasztok!

Ezer éve talán, hogy írtam ide a gondolat mezőmből, de most részlegesen igyekszem pótolni az elmaradásom, bár nem ígérem, hogy a következő bejegyzésem időpontja hamar eljön... Idő... Néha kis mocsok tud lenni... De szerintem ti is értitek miért írom ezt.

Komolyra fordítva a gondolatokat... vágyakozni óhajtott a kedvem, így most kicsit ezt a témát boncolgatom nektek.

Mi is a vágy?

Ellenállhatatlan, kísértés, valami, valaki megszerzése iránt.

Tényleg olyan ellenállhatatlan?

Az akarat sok mindenre képes.

Mégis hogyan? Hogyan lehet ellenállni valaminek, amit tényleg igazán akarunk?

Nem tudom, először a szeretnénk és az akarás között kell különbséget tenni, hogy ezt a kérdést meg lehessen válaszolni. Ha valamit akarsz, akkor azt már eldöntötted, tehát erős már az elhatározás. Ha valamit szeretnél, az sokkal finomabb, lágyabb kifejezés, nem olyan durva és erős, talán nem is vérre menő... Például én szeretnék egy kávét, és akarok egy diplomát. Van némi különbség a két dolog között... Most azt gondolhatjátok, hogy a diploma nem vérre megy, ennek cáfolására sok sok indokom lenne, de mondjuk azt, hogy egy leheletnyit fontosabb a kávénál. 
Továbbá az akaratom beteljesülésért sokkal többet teszek, de persze ez számtalan dologtól függ. Kicsit elkanyarodtam....
Ellenállni? Akarattal... Mi az amit igazán szeretnénk? Mindenki döntse el maga....

Nekem vágyam egy boldog, békés világ, egészség, család, őszinteség és az, hogy segíthessek. Már csak egy a kérdés: TE mire vágysz?

Vágyam, hogy szép éjjeled legyen kedves olvasóm!

Ketyeg az óra, s pereg a homokszem a homokórába...

Sziaszatok!

Nyár eleje volt talán mikor utoljára írtam ide, hanyagságból, energia hiiányból és idő hiánybból is. Természetesen mondani valóm lett volna, számtalan gondolatom, hozzátok, a világhoz, vagy csak hozzád drága olvasóm... De most, mint a főnix a semmiből elő török és a nyári vakáció felfüggesztem és írok...
Számtalan írni valóm van, a blogok, a napló, versek, levelek... Gondolatok, miket megosztani szeretnék veled, s veletek.

Íme a mai soraim, mikben az időt fejtegetem, a lehetőségeket és a bizonyos mondatott:
Soha nem késő.

Idő

Minden percel, mit kapunk az életünkben okosan kellene bánunk és számolnunk... Sokszor van az a bizonyos újra tervezés, és beszélünk idő hiányról, hogy ezt is azt is kellene csinálni, és ezzel előre haladni.... Dolgozni, alkotni, elszámolni az idővel, hogy legyen "pazarlásának" látszata. Valahol kicsit  kettős érzés van bennem. Számtalan dolgot szeretnék az életemben, sok sok idő kell ahoz, hogy elérjem őket, de valahogy nem tudok mindig csinálni valamit az előre haladásért. Lehet mivel fiatal vagyok, álmodozó, lusta vagy ép gyerekes.. döntse el mindenki minek gondol. De láttom... láttom, hogy hiába is a sok munka, és tenni akarás, az alkotás, ha közben csak megyünk az anyagiakért, azt mondjuk: Lesz időnk pihenni.... Tényleg?
Most sincs időnk, nem lesz időnk egy életben mindenre... Hiába akarunk minden tudást, alkotást és biztos anyagi háttért, ha egyszer nem lehet... Nem lehet minden a tiéd, és nem dolgozhatsz mindig, mert valahol pihenni kell, élvezni azt, ami most van... Élni, én hiszem az élet nem csak a munka.

Élet az, ha van egy kis időd a semmire, magadra, a gondolatidra... Persze lehet én vagyok túl filozófikus... De én élvezni akarom azt, ami megadatott, olykor pihenni, megállni és egy tájat hosszasan nézni, a világ legkedvesebb karajiba pihenni, és a legóvobb ölbe elaludni, a legpajkosabbakkal játszani. Nevetni, és el nem feledni azt, aki vagyok, aki tényleg vagyok, a szerepeimből, a hétköznapokból kilépni és az lenni, amit a lelkem és a szívem diktál...
Kicsit gyerek, kicsit felnőtt, kicsit felelőtllen, de még is felelőség teljes, költő, filozófus, idomár és tanuló... Egyszerre minden, de még is semmi...
Szeretnék olykor a testemben csak a lélek lenni.

Lehet lesz rá időm, lehet lenne is, még ha nem is szakítanék neki, de nem kockáztatok... Mert amit és amikor csinálom azt 100%-n szeretném, s ha kedvetlenül teszem nem lesz az... Nem lesz tiszta telejsen semmi sem.

Idő kell, hogy belásd, és tudom nem lehet mindig azt amit szívünk diktál, mert van egy kötelesség, egy feladat, egy élet helyzet, vagy egy olyan döntés, amiben hiszünk, hogy majd, majd jobb lesz...

Csak okosan gazdálkodjunk az idővel, mert pereg a homokszem, s ketyeg az óra.

Csodálatos napot, hamarosan pötyögök pár gondolatot!

Gyöngy szem- boldogság

Sziasztok!

Az út, amelyen elindulunk és Életnek nevezzünk olykor próbára tesz minket, ahogy korábban már írtam vannak találkozások az életben, melyek egy időre szólnak, mindből tanulunk és okkal történnek az események velünk.

Nos, a mai bejegyzésem a fentiekhez hasonló hangvételű lesz, csak ma egy gyöngy szemet hoztam, miről korábban már írtam, legalább is úgy emlékszem.

Számtalan dolgot tanultam mostanában, és még inkább azt gondolom, hogy semmi sem lehet fekete vagy fehér, sokkal több oldala van mindennek, mint mi gondolunk. Úgy is fogalmazhatnék, hogy igazából minden egy gömb, nagyon alaposan meg kell vizsgálni, ahhoz, hogy meg lásd milyenségét.


Vannak dolgok, miket tettem és nem vagyok rá büszke, tudom, hogy rengeteg hibám van, és nagyon sokszor hibázom, és tudom, hogy ezeket kitörölni nem lehet, de tanulok belőlük és, amit lehet igyekszem helyre hozni. Most ilyen a boldogságom.

Félre értés ne essék boldog vagyok. Nagyon nagyon boldog, mivel tudom, hogy akik körül vesznek csodálatos emberek s a legcsodálatosabb... bizony, hogy Ő.

Térjünk is rá a  mai gyöngy szememre: Boldogság.

Magától értetődik, hogy mi az nem? A kérdés az, hogy mikor talál ránk?

A válaszom: Mikor beengedjük.  Az ember bármikor lehet boldog, mindig mikor akarja, elég hozzá egy arcot, egy emléket felidéznie, vagy számára kellemes dolgot csinálnia, a lényeg, hogy engedje be a világ, az élet ezen gyöngy szemét, és találja meg mindenhol és mindenben. Lásson valami pozitívat, még ha olykor a dolog zordabb ruhát is ölt, de kell benne keresni valami színt, valamit.... Mindegy mit, ami mosolyra fakaszt... Nos ez lenne a boldogság.
Maga az élet.

Kellemes napot, és engedjétek be, ajtón, ablakon, és szíveteken a boldogságot!

Feketében a színes foltok

Sziasztok!

Írom a soraim, hogy olvassátok, bár most soraim nem nektek szánom.


Ördögöm!

Hozzád írom drága barátom, kinek annyi mindent köszönhettek, s ki átsegített az érettségin is engemet.

Te, kinek már napló sorokat szenteltem, te kiről annyi emlékem, te drágám, kinek képei egy album elemei, te édes egér fogom, kutya hajcsárom. Te békés jószágom... tegnap álomra hajtottad fejed, s mennybe költöztél... annyi mindent írtam már tegnap, és ma, neked és hozzád....
Tudom nem kellene, de fáj... hogy a radiátoron nem lellek haza érve téged, mert te elhunytál.
Feketébe öltözöm én is, mint te, s emlékezem, minden percünkre. Minden bogarat, egeret fogó emlékezetes kalandra, minden vacsorára, ebédre, reggelire és mindenre, mit veled éltem át. Annyiszor kértél hozzalak el, bújtál táskába, cipőbe és bőröndbe, annyiszor néztél rám kérlelve. Nem engedtem neked, viszont ígérgetett tettem... 
A jobb jövőért teszem! S nem vagyok otthon, pedig én is szeretném és hiányoztok nekem, de azért teszem, hogy később mindenkinek jobb legyen. 
Neked már nem adhatom meg, de tudom a mennyben jó helyed van kincsem. 
Bár Ördög a neved, de te angyal vagy és voltál és mindig az leszel, bármely hisztit is produkálsz és csínyt követsz el.  
Itt voltál velem, mikor szomorú voltam, vagy mikor betegség döntött ágynak.... 
S emlékszel? Mindig megvigasztaltál, s most érted itatom az egereket..... Ha itt lennél  elkergetnéd őket? 
 Annyi mindent köszönök neked, annyi szeretett adtál, s annyi mindent tanítottál.. Itt most csak ennyit írok, mert a többii kaland, talán nem publikus... S te sem szeretnéd, hogy macsó kandúrságod csorbát  szenvedjen.

Légy jó cica, mint mindig, hű társ voltál és vagy barátom. 

Örökké őrzöm emlékedet, szeretlek feketeségem!

Gyászos sorok egy macskához, ki 5 évig volt a társam, s annyi kalandot éltem át vele, annyi vicces, boldog percet, engedjétek meg, hogy hozzá méltón itt is elköszönjek.

Írtam már korábban nektek a fekete macskákról és megemlítettem az én szőrös hercegem is azon írásomban.

Közel állt hozzám és tudom én is hozzá.
Nehéz elengedni, bár tudom meg kell tennem, mert ő is így akarná, és a király kérése szent...

Biztos sokan nem értitek, mit tehett e macska, kinek így, s kiről így írok...
Önmaga volt és család tag. Csupán ennyit tett.

Majd később írok a gyászról, most nem érzek kellő lelki jelenlétet ehhez. Fogadjátok szívből szóló soraim, s játszatok sokat a barátaitokkal, kiket házi kedvencként ismertek!

Szép, nyugodalmas Vasárnap estét nektek!

Beköszöntem, nyár elei gondolatok

Sziasztok!

Elég rég publikáltam, íg ismét tompítani probálom  a sorom hiányait.

Rengeteg gondolatom volt, hogy miről akartam írni... elfelejtettem számtalant, szóval, most ismét csak helyzet jelentést teszek.

Talán vágyakozó sorokat írok, hogy legyen végre nyár és szünet és ami annál fontosabb egy meleg, lágy és szenvedélyes ölelés, egy igazi hőstől.

Lassan közleg a nyár, az éjjeli csillag les, a hosszú beszélgetések és éjjszakába nyúló séták időszaka, az illatok, zöld és virágos helyek ideje... Nyári ruházat, semmiből jövő záporok, zivatarok  időszaka.

Imádom a nyarat, mint minden évszakot...

Csodálatos, szúnyog mentes estét!

Női vonal...

Sziasztok!

Elmaradásiam időm függvényében igyekszem potólni...  Így ujjaim most is billentyűt ütögettnek és remélem gondolatokat ébresztenek.

Már annyiszor olvastam nők írásait férfiakról, férfiak írásait nőkről, vagy hogy miként, hogyan legyél NŐ, FÉRFI csupa nagybetűvel, de a helyzet az, hogy szerintem erre nincs recept.

Lehetsz önmagadtól nő, férfi... aki csak szeretnél, hiszen nem mások befolyásolják ki vagy és ki lehetsz... nem kell hozzá a másik nem tagja, természetesen éreztetheti veled mivoltod, törődhet veled, sőt nagyon is jól esik az embernek. De ez az ő döntése és ne a te elvárásod legyen.

Szóval kedves nő társaim, és kedves férfi olvasóim!

Egy nő lehet nő sminkben, smink nálkül, tűsarkúban, sportcipőben, mamuszban és mezitláb, kisestéiben, köntösben, sportosban, vagányban vagy pizsamában. Lehet nő anyaként, gyermekként, dolgozó nőként, háziasszonyként, bár hogyan...  Hiszen annyira változatosak vagyunk, annyira színesek és másak, miért  kell meghatározni hogyan lehet nő, és miként lehet nő vagy férfi?

Nő leszel, ha az akarsz lenni és van, aki úgy kezel.
Férfi leszel, ha az akarsz lenni és van aki úgy néz rád.

Ezeket ne feledd!

Csodálatos napot nektek!

Hűen a hűségről

Sziasztok!

Elég régen sikerült billentyűt ragadnom, de most ebben a szent órában ezt is megteszem és írok.
Írok a hűségről, természetesen hűen, ahogy a címben is kifejeztem.

Miért pont erről?

Szerintem  elég nagy szerepet szán neki az ember a kapcsolatban, ha ő várja el és természetesen ideális esetben, akkor is ha felé várják el...
Micsoda ostoba szó használat... "elvárják", hogy lehet valamit elvárni, mikor ez természetes.... Természetes az, hogy csak egy emberért dobog a szíved szerelmesen és szeretve... Nem kellenek elvárások, te csak adj és adj, és boldog leszel, mivel a másik boldogsága a te lelked csodája.

Attól leszel hű a társadhoz, vagy egy érzéshez, sőt magadhoz is, ha nincsenek elvárásaidd, nincsenek korlátaid, ha szabadon teszel ezt azt és szabadon érzel. Nem tudom mennyire zavaros, amint mondani próbálok, de szerintem akkor lehetsz hű bárkihez és bármihez, ha nem láncol hűségre semmi és senki, egyszerűen a saját akaratod, érzéseid, gondolataid és döntéseid teszenk hűségessé.... Mert azt teszed, ami a legjobb és a leginkább szeretetről szóló, ha önszántadból, szabadon cselekszel.

Nos, hát szerintem ez volna a bűvös szó mögött rejtőző tartalom... Természetesen mások mást gondolnak, mást vélnek felfedezni.
Az enciklopédiák és lexikonok is másként fogalmazzák meg a lényeget, ők hűek tudományos mivoltukhoz én pedig hű vagyok magamhoz, a szabadsághoz, a szeretethez és hozzád!

Csodálatos napsütötte napot!

Tavaszra hangoló

Sziasztok!

Elég régen sikeredet írnom és a mai írásom sem túl mélyen szántó, de per pillanat ennyire telik az időmből és energiámból. Bocsánat.

Szóval így pár nappal Húsvét előtt, gondoltam mesélek egy kicsit arról, hogy miért is szeretem a tavaszt.

• Virágok, rügyező fák, bokrok - szerintem a látvány magáért beszél. Minden él és újjá szület.

• Előkerülhet az őszről jól ismert bőrdzseki. 
• Most az új kedvencemmé vált kalapok, egyébként, mikor kisebb voltam sokat hordtam kalapot, sapkát, basball sapkát, csak valahogy elmaradt utánna....
• Hosszú séták, oké ez igazából megegyezik a legelső tartalmával, de télen a hidegbe nem szeretek sétálni...
• Blézerek, farmerdzsekik és sport cipők, a világ legkényelmesebb dolgai... szerintem.
• Tavaszi dekorációk.

Nos körülbelül, ennyi lenne a rövid szösszenet, mert ugyan az idő jó, de én megfáztam és ahogy hangom nincs, úgy nagyon a nyomhagyás sem sikerül ezen körülmények között.

Élvezzétek a tavaszt! Kellemes húsvéti ünnepeket!

Elméláztam...

Sziasztok!

Ismét már rég írtam ide, és már egyszer hasonló témával is készültem, mint most...

Egyetemi tanulmányaim alatt gyakran megkérdezik, hogy milyen a jó gyógypedagógus, milyen a jó pedagógus?
Azt még nem kérdezték meg tőlünk, hogy milyen a jó szülő esetleg milyen a jó diák...
Minden bizonnyal ez evidens...

A válaszként tulajdonságokat kellene fel sorolni esetleg egy tökéletes embert leírni, de mint tudjuk senki sem tökéletes, pláne nem úgy, hogy minden nap változatosnak kellene lennie és mindig a maximumot nyújtani, hiszen ezt várjuk el egymástól nem?

Legyen az pedagógus, szülő, diák, orvos, tűzoltó, villany szerelő, varró nő... Mindenki végezze tökéletesen a munkáját, nehogy hibát vétsen.. hiszen tudjuk emberi dolog, ha valaki hibát vét.

Elég komplex szerintem a dolog, hiszen igen egy pedagógusnak hatalmas felelősség nehezedik a vállán, akár egy orvosnak még ha nem is egyforma dolgokban mérjük, de mindkettő egy-egy életet tart a kezében, vagy a naplójában.

Rendben nyílván most a költői túlzással éltem, de gondoljunk csak bele...

Ott egy kis élet a kezedben, vagy ép már nagyobbacska és te és a szülei a kortársak formálják, minden körülötte lévő alakítja, öntözi, mint az eső a növényeket, fénnyel táplálja és ékesíti, növeszti... Ilyen a pedagógus, a szülő, a környezet.

Hatalmas kincs, lehetőség és érték van a kezünkben, a jövő, a jövő polihisztorjai, orvosai, politikusai, szakemberei, művészei, pedagógusai és maga a jövő, kinek, minek a testét képezzük és lényét alakítjuk... ez mind-mind hatalmas felelősség.

Csak azt remélem, hogy a kezem alatt, majd jó kezekben lesznek a jövőnk lehetőségei.

Szépséges estét nektek!

Múlt, vissza emlékezés a régi önmagamra...

Sziasztok!

Először az időről akartam írni, de hamar rá jöttem, hogy ezt a témát már korábban ellőttem... mint egy fényképező gép egy egy film kockáját, ami az adott időt örökíti meg... (filozofikus gondolatok..)


Szóval, mivel az időn már túl vagyunk eme felületen.. ezért megosztom milyen is voltam egykor szerintem....

Elvarázsolt és naiv, gyermeki és vad.... ezekkel a szavakkal illetném a gyermekkori önmagam, aminek idő tartamát egészen tizenéves koromig határolnám be.
Hittem makacsul és megingathatatlanul minden jóban és a varázslatban, nem a  hókusz pókféle mágiában, hanem a csodákban, abban, mit nem lehet tudománnyal megmagyarázni, egyszerűen hinni akartam a jóban.
Naiv voltam, pont a fentiek szerint, minden ember szava érdekelt, és bár tudtam, mikor ki nem mond igazat, ezt hamar felfedeztem az emberekben, de még is igyekeztem a legjobbat feltételezni... gyermeki lelkem volt, ki hitt a mesékben...
Vad voltam,  nem romboltam le a szabályokat és a feltüntetett erkölcsi normákat, ugyanakkor nem lehetett könnyen befolyásolni, ha volt egy saját elképzelésem képtelenség volt azt megszelídíteni és elmagyarázni nekem, hogy nem nekem van igazam....

Később, csendesültem, szelídültem, de valahol bennem égett a tűz, bár rosszabbnak láttam világot és kevésbé bíztam, még inkább mérlegelni kezdtem a dolgokat és a személyeket, a szavakat, mik ajkakat hagynak el és a gondolatokat, mik fejekből pattannak ki...
Változtam. Nagyot, akkor ezt gondoltam...
Úgy gondoltam, hatalmas átalakuláson mentem keresztül, de csak egyetlen dolog történt, falat emeletem....
Belül egész hasonló maradtam a naiv és elvarázsolt kislányhoz, csak valahol a bizalmam elveszett és féltem egy kicsit mindenkitől és mindentől.. féltem megmutatni ki vagyok, és mit gondolok, ezért támadóbb lettem.... 
Elrejtettem szúrós szavak mögé magam, és fekete öltözetet vettem... ez egyre fokózodott... bizalom kevés, önmagam megtart, és kevés embernek mutatom meg a felszín mögött, ki is vagyok... Viszonylag nyitott embernek látszottam, de kevésbé voltam az... nem tudtam pontosan ki vagyok és hol a helyem... meg változott bennem valami. Valami összetört és idő kellett, a ragasztásnak és annak a hatásának, hogy bevált-e a ragasztó.
Mindez az egyetemre kerülésemig tartott...

Most ki is vagyok?
Ha én azt tudnám... Na jó sejtésem van, de még is az ember nem reálisan látja önmagát, így nem határolhatom be ki is vagyok... bár úgy érzem változtam a mérleg elbillent, kicsit megismertem magam az itteni éveim alatt, zárkózottabb bár nyitottabb is lettem. Tudom mit és kinek. Tudom mit akarok... és nem félek önmagam lenni, ha tudom kinek lehetek. Megtaláltam magam és az utam, most ezt érzem... hát ilyen ember lettem.
Több színes folttal és bizalommal, a kirakó darabjait megtalálva és a darabokat folyamatosan pakolgatva: ÉLEK!

Kellemes hétvégét nektek, 

jó mérlegelést és ne feledjétek: 

Maradj hű magadhoz!

Őszinte sorok az őszinteségről

Sziasztok!

Már elég régen írtam ide,  rengeteg okot és kifogást sorolhatnék fel, de igazság szerint nem volt erőm írni, lusta voltam...

Így közelegve a teendők sorát megvizsgálva nem tudom mikor végzek a dolgaimmal, egy dolgot viszont igen.... haladok, hiszen haladnom kell.

Nem is fecsérlem tovább a szót...

Mi is az őszinteség?

Mindent megmondós, tutit oda vágós, olykor kegyetlen, becsület dolog, mi az emberi erkölcsökre épül... Legalább is én ezt gondolom...

Az emberek nem szeretik ezt, mert az őszinteség nélküli élet olykor egy álca, be kell valljam én is használom, ha az érzéseimről van szó, eltitkolom őket és nem mondom. Nem hazudok ugyan, de eltitkolom az igazságot, ezért nem vagyok őszinte
Az emberek többsége ezt teszi, csak nem csak az érzelmeivel, hanem a véleményével, gondolataival, tudásával, jellemével... Hogy ne bántson meg másokat, hogy jobbnak, szebbnek, kedvesebbnek lássák.... ezek vagyunk mi, emberek.

Természetesen a soraim általánosítások, de még is azt gondolom, hogy nem tudunk egész életünkben minden területen őszinték lenni, mert nem mondunk ki mindent, ami a lényünkben játszódik...  Csak törekedhettünk rá és a legfontosabb, hogy a számunkra legfontosabb személyeknek mutassuk meg, azt az énünk, ami kendőzetlenül oda mondja a valóst és nem visel álcát, egy szóval betegesen őszinte és valós....

Én igyekszem... és törekszem erre.

Merjünk magunk lenni! Csodálatos napot!

Női vonal- divat

Sziasztok!

Úgy gondoltam mára valami olyannal készülök, amiről nem sokat beszélek és nem sok értekezést teszek. Ez a divat és a stílus.

Sosem voltam az az ember, lány, aki követte volna az aktuális divatot, vagy nagy hangsúlyt fektetett volna az efféle dolgokra. Tévedés ne essék, tisztába vagyok azzal, hogy mikor mit kellene viselnem és mivel kellene párosítanom az éppen élő divat irányzat szerint, de nem ez határozza meg az öltözködésem és a női mivoltomat.

Talán sosem érdekelt annyira, vagy stílus idegen volt számomra, a kifutón végig vonult model alakok és a rájuk feladott holmik nagy része biztosan. A minden boltban megtalálható és minden lányon szembe jövő darabokat sem kedveltem sosem túlzottan.

Szerettem ha valami egyedi, nem túl csicsás, de van benne egy kis extra, szeretem, ha jól kombinálható, ha kényelmes (még magassarkúban is legalább 2 órát birok) és, ami a legfontosabb ha magaménak érzem.

A stílusom sem túl kialakult, mivel szeretem a nőiesebb darabokat (legtöbbször nem magamon),  a bőr dzsekit, farmer dzsekit, vászon kabátot, farmert, magassarkút és lapos sarkút is, a tornacipőt, a bő polókat, a csipkét,  a pamutot, az egyszínű darabokat, és olykor a mintásakat is. Szerettem az ingeket, a lezser ruhákat, és a garbókat (megfelelő anyagból).  Kicsit a basic-nek nevezett holmikat, amik egyszerűségükkel nagyszerűek számomra.

A divat...
Mondani szokás, hogy a divat változik, valóban minden divat irányzat változik, majd vissza tér az évekkel, lehet kicsit átalakul, de mindig változik.
Természetesen, ez nem rossz, de nem értem azt a dolgot, hogy miért ne hordhatná egy ember azt, amit szeret és jól áll neki akár az évek múlásával is... Hisz a hús leves is, a nagymama receptje alapján készül évek múltán, vagy a piskóta arányai sem változnak, hisz jól beváltak.

A stílus az, ami rendhagyó, és maradandó, néha kiforrott, máskor még csiszollatlan, de minden emberben ott van, ha nem akarja feltétlen követni az aktuális kirakat próba babáit.  A stílustól leszel egyedi, hiszen minden területén a személyiségednek ott lapul. Az iskolai életed, a munka világában is elkísér, a beszédedben nyomott hagy, a kapcsolataidban is egy fajta stílust képviselsz. Hát az öltözködésedben is fedezd fel azt! Ne akarj feltétlen utánozni valakit, a lényeg, hogy fedezd fel és hagyd kibontakozni a személyiséged! Engedd, hogy megjelenjen!

Csodálatos Vasárnapot!

Testedben lévő ritmus- tánc: Értekezés

Sziasztok!

Kicsit elmaradtam a mostani bejegyzéssel, amiért elnézést kérek, de sajnos nem mindig úgy alakulnak a dolgok, mint ahogy én tervezem...

Táncról írok, nem emlékszem, hogy tettem-e már fel ezzel kapcsolatba irományt, így ha igen, akkor egy kis ismétlés, új köntösben, ha nem, akkor érezd a tested és a soraim ritmusát.


Gyermek koromban táncoltam 4 és fél évig, imádtam. Miután elvesztettem a hallásom, az egyébként is labilis egyensúlyom még inkább felborult és a ritmus érzékem, mi addig jól működött kezdett cserben hagyni, nem táncoltam.. évekig, nem engedtem a csábításnak és az érzést, mi felszabatítja az embert magamba folytattam és nem engedtem, hogy felszínre törjön  és másoknak sem engedtem, hogy segítsenek neki elő törni. Elzártam. Egészen addig még rá nem jöttem, hogy nem okolhatom magam és hallásom, sem senkit, hisz ha táncolni akarok fogok is. Ez az állapot három éve kezdődött... Táncolok. Egy magamban, mikor senki nem látt és egy ritmusra hagyatkozhatom, ami bennem él.

Ismét hagyom előtörni és kiteljesedni, hagyom, hogy a testem vegye át az irányítást, és ha akkor támad kedvem táncolni, mikor mások is körülöttem vannak? Gondolatba táncolok, elképzelem a lépéseim, a mozdulataim, a testem rezdüléseit és jobb kedvem lesz. Szabad leszek.

Hát erre és ezekhez hasonlókra képes a tánc az én világomban.

Hisz egy varázslat, alkotás és kifejezés mód... minden táncol, minden rezeg és mindennek van saját ritmusa, a tánc maga él és éltet, hasonló, mint az élet.

Tombold ki magad és nevess ma is sokat!

Hivatalos előzetes - 2018.

Sziasztok!

Elnézést, kicsit elkéstem eme bejegyzéssel, mondjuk év eleje van, de még is... ezért bocsánatot kérek.
Igazából fogalmam sincs, hogy mit várok el ettől az évtől, hiszen nem mindent sikerült az eltervezett múlt év alatt is megvalósítanom, báár ugyanakkor nagyon sok mindent pluszban, sikerült, illetve kaptam, a le nem írt, ki nem mondott vágyaimat.

Azért még is csak.... Lássunk 2018, mit tartogatsz nekem:

• Életmód folyamatos javítása, mint étkezés, mint sport és mint gondolatok formájában.  Előkészületek megkezdve :)
• Spórolás, 2017-ben egész jól alakultam, persze ez lényegesen nem látszik, mivel másra kellett a spórolt összeget befektetnem, de gazdaságosabban tudtam élni.
• Szakdolgozat... szeretném ha csak a pont hiányozna az i-ről... 
• Kutató munkáim folytatása, mint az egyetemi életben, mint magán emberként.
• Ösztöndíj, jobb átlaggal és több tudással.
• Jelnyel, angol, huskys kutatás, folyamatos munkák alatt áll, de látványos eredmény nem kézzel fogható, azaza nem született, ezen kellene javítani, de már nem mondom biztosra.
• Egy másik történetes blogot szeretnék befejezni, amit egy éve kezdtem el és a fejezet szám is igencsak kevés, hiszen ezen írásaimra és a napló írásra fektettem nagyobb hangsúlyt.
• Tanulni és tapasztalni.
• Meglepetések, játékok készítése.
• Blogok közül elkezdés és befejezés...

Az hogy mire vágyom idén, rejtély. Talán haladni a megfelelő formában mindennel, ahogy annak módja, ideje és lehetősége van.  A legszebb dolgokkal már gazdagodtam. A lényeg, hogy fenttartsam azt, ahol vagyok, és fejlődjek.

Jó töprengést! 2018 készen állok! :D