2017, az időd lassan letellik

Sziasztok!

Lassan közeledik az év vége, én pedig összeszedem az idei év tevékenységeit..... és, hogy mit értem el és mi az, amin még dolgoznom kell...

A lista, amivel 2017 januárját kezdtem:

• Angol tanulás -  hát 5-ös skálán 1-esre értékelném, mivel nem sokat fogalkoztam vele... Lusta voltam.
• Jelnyelv tanulás - az előzőhöz hasonlóan, szintén 5/1 pontot érdemel.
• Husky-s összefoglaló megírassa - nos kezd kicsit kellemetlen lenni... ezt 2 pontra értékelem.
• Életmódom további javítása....  - alakul a mandula, még nem tökéletes, de kis lépésekbe haladunk. 5/3.
• Spórolás - megvaósult és még sem... összeségében elmondhatóm, hogy 5/2,5 a realitás végett.
• Szakdolgozat téma kiválasztása és kutató munka megkezdése - az első sikeres lekönyvelés 5/5, a háttértényezőkről viszont nem publikálnék.. zűrös volt.
• Egyéb kutatások - 5/4- egész jól, haladtam ebben a témában is.
• Ösztöndíj - sikerült ösztöndíja elnyernem, szerencsére többet is, bár valamiből nem a lehetséges maximumot szóval.. 5/4.
• Kevesebb kávé és tea - fájó gondolatok, de 5/5-re értékelem, nagyon nagyon sokat javult.
• Sport tovább vinni - 5/3, ezt azért, mivel egész jól indultam, csak társaságba nem megy és az útóbbi időben nagyon időm se volt rá, de nem adjuk fel a küzdelmet...
• Előbb gondolkodni aztán beszélni - nos önmagamhoz képest sokat javultam, másokat megkérdezve nem biztos erre a következtetésre jutunk.. szóval.. 5/3,5
• Kevesebb én... sok érzés bent, kevesebb vicc..- ezt végül letöröltem a listáról, mivel most már tényleg én vagyok.... szóval két pontot is kap 5/0 és 5/5. 
• Szétszórtságom javítása - a listázás, tervezés, cimkézés, rendszerezés, csomó helyre felírás javított, a baleseti rátám nem javult szemlátomást, de a fejlődés észre vehető, így 5/3,5 még messze a cél.
• És amiket már korábban említettem - nem emlékszem mik tartoznak ide, szóval gyorsan átfutok pár bejegyzést.. folyadék bevitel szuper, öltözködés egészen jó, főzés szintén egészen jó kategória, hirtelen talán ennyi.

Vegyük naptárra a 2017-es évet:

• Február 3. - vizsgaidőszak vége, egészen jó eredménnyel. :D
• Február 15. - első levél hozzá (d), és a tökéletes felismerés. <3
• Február 20.- napló írás elkezdése. :D <3 Ha az a napló mesélni tudna...
• Február 24. - orvos, aminek még mindig nem jártam végére, talán majd idén....
• Március 4. - haza érkezése, mondjuk úgy, hogy a remény. :) 
• Március 17. - első személyes kontaktus. :D <3
• Március 18. - a magasabb kapcsolati szint. :D <3
• Március 31. - autista világnap, ragyogj kékben! :D
• Június 10. - koli kiköltözés. :)
• Június 30. - 4. félév vége, és végre. :D
• Július 1. - első munkanap.
• Szeptember 3. - új családtag, Vándor. :D <3
• Szepremer 11. - első nap a következő tanévben...
• Október 18. - első tanításom.
• Október 20. - szerelem megpecsélődése: eljegyzés. <3 <3 <3
• November 28. - Tudományos diák koncferencia.
• December 11. - tanítás felsőben.

Tudom még nincs vége az évnek, 10 nap vissza van még, én még is lassan lezárom, mivel nem tudom mikor lesz időm publikálni, mivel még tanulok, hisz van egy vizsgám hátra. 

A publikált dátumokon kívül, még tudnám bővíteni a listát, én ezeket tartom  a legfontosabbnak számomra... 

Nagyon nagyon sok élménnyel és emlékkel gazdagottam, és úgy gondolom idén sikerült megtalálnom azt aki vagyok és azt, akivel az lehetek, ami lenni szeretnék és aki vagyok.

Köszönöm, a sok sok kellemes élményt és csodálatos emlékeket, kellemes pillanatokat.

Boldog Karácsonyt nektek és nagyon boldog új évet!

Ünnep előtti gondolatok

Sziasztok!

Tudom nem sokára közeleg a karácsony, 12 nap és szent este. A béke, a szeretett és az elfogadás ünnepe, mindenki lázasan díszít, dekorál, csomagol agy ép még ajándékot vásáról, készít...
A tenedők száma megnövekszik, hiszen ilyenkor mindennek "tökéletesnek" kell lennie. Nem szeretnék ünneprontó lenni, de nem lesz. Nincs olyan, hogy valami tökéletes legyen, sem olyan, hogy minden flottul megy... Ilyen nincs, csak a mesékben (néha).

Félre értés ne essék, nem szeretnék Grincs lenni, de még is úgy érzem írnom kell erről...

Hiszen mindenki a karácsony sürgés forgástól csak egyre feszültebb és idegesebb lesz, és persze jó ha minden a terv szereint alakul. Azt is értem én, hogy mindennek szépen kell kinézni-e (én is ilyen vagyok), de meg kell állni.

Ne arról szóljon az ünnep és a észülődés, hogy mindenki kapkod és elveszti a fejét, néha vita helyzetbe keveredik eme időszak alatt. 

Pont arról kellene szólnia, hogy lehiggadunk, pihenünk, megnyukszunk és  a szereteinkkel töltjük az időt.  Nem egyszerű, tudom. Ugyan akkor nem is lehetetlen.

Nem azt mondom, hogy ne készüljünk az ünnepre, csak ne az legyen az első. Hisz tartja a mondás: "első helyen a család".

Erről szóljon az ünnep.

Valamint ne feledkezzünk meg az év többi napjáról sem, bár egyszer van egy évben karácsony, de szeretteink mindig vannak. Elfogadás, szeretet, béke és tisztlet is minden nap kell, hogy az életünk része legyen.


Gondolkozzunk, pihenjünk és fókuszáljunk a lényegre.

Kellemes készülődést!

Kulcs a boldogabb jövőhöz

Sziasztok!

Elég régen írtam ide, lassan egy hónapja. Elnézést kérek ezért, kicsit sok minden volt, és nem volt időm, vagy már épp energiám írni vagy internetem... egyetem.
Bocsánat ezekért.

Holnap tanítani fogok és épp ezért a tanítás lesz a téma, amit szeretnék kicsit bemutatni nektek.

Mindig is szerettem a kkortársaimnak segíteni a házifeladatban, vagy megtanulni valamit, vagy épp elérni, hogy ne késennek el órákról... Ezekről a dolgaimról a barátaim tudnának igazán nyilatkozni. 

Akkor még nem tudtam, hog pedagógus leszek, azt igen, hogy kutyákat szeretnék tanítani, de azt nem, hogy gyerkőcökkel fogok foglalkozni, kik számtalan csoda palotái és számtalan lehetőség kastélyai... igazából a gyerek a jövő és a végtelen lehetőség... Kulcs a boldogabb élethez.

Tudom, tudom ez kicsit furán hangzik, vagyis olvasható tőlem, hisz én sem vagyok túl idős sőt... Még is azt gondolom, hogy minden generácó számtalan lehetőség a jövő felé vezető út, ami értékeket egyik generáció át ad a másiknak, ők azzal fognak gazdálkodni. Ami ingerek érik, abból tanulnak és fedezik fel a világot.

Ha mi egy ingergazdag, véleményt kibontakoztató világot, környezetet teremtünk egy fiatal generációnak, akkor ők szárnyalni fognak, és nekünk, akkor már idősödő embereknek, vagy ép gyermekeiknek megteremthenek egy szebb holnapot.

Tudom, tudom... Naiv sorok, nagy szavak. És hatalmas hit.

Ahogy közeledem a ppedagógusi pálya felé egyre inkább él bennem az az elgondolás, hogy a kezünkben van a jövő kulcsa. A pedagógusoknak, a szülőknek, az utca emberének.. Leginkább az első kettőnek. A szülőktől hatalmas bizalom, ha egy pedagógusra bizzák a kulcsot, a gyermeküket, ki a jövő generációjának orvosa, politikusa, feltalálója, építésze, művészet lehet... Tehát bárki és bármi.., és ez által ők teremtik meg a jövőt... ők a kulcs.

A kulcsra vigyázzni kell, mert a boldog jövő zárját bizony ki kell nyitni és ahoz, hogy a kulcs pontosan illeszkedjen a zárba kitartó munka kell, gondos kezek által.

Szép estét, gondoskodj, tanulj és taníts!

Erőszak

Sziasztok!

Elég rég írtam már sorokat eme virtuális formátumba és egy erős témával érkeztem ma.

Szerintem fontos erről beszélni és bár szörnyű dolog sajnos a világunk része....

Az erőszak elég széles palettája  a bántalmazásnak is. Lehet valaki erőszakos személy, vagy iskolai erőszakról is beszélhetünk, munkahelyiről és a szexuális erőszakról is. Mind-mind kegyetlen és undorító foltja az emberiségnek, legalább is én ezt gondolom.

Korábban  írtam az iskolai bántalmazásról, csúfolódásról és írásaimban igyekszem kihangsúlyozni a szeretet erejét...

Az embereknek az erőszakos kommunikációt sem kellene alkalmazniuk és szerintem az agresszivitás bármely formája nélkül meglenne a világ, csak sajnos ez nem így működik.

Mit jelent az "erőszak" kifejezés?

• Kényszert alkalmazó erőkifejtés egy személy akaratával ellentétes célok elérésére, az érntett személy ellenállásának a megtörése. 
• A hatalom kíméletlen alkalmazása törvényellenesen, azaz a hatalommmal való visszaélés. 
• Saját céllal, felfogással ellentétes behatás átélése, amely ellenálásra késztet egy személyt vagy csoportot. 
• Büntetendő cselekmény, amely arra irányul, hogy egy személyt, csoportot akaratának szabad érvényesítésétől megfosszon vagy nem akart cselekvésre kényszerítsen.

Ebből szerintem jól látszik, hogy nem túl pozitív jelzővel bír és az egyik személy, vagyis az érintett fél, kit az erőszak ér, nem akar valamit, ami az akarata ellenére történik.

Szépséges napot, erőszak mentes életet!

Tisztelet

Sziasztok!

Elég régen írtam már ide, nem szeretnék mentséget keresni, mivel nincs.

Sokat gondolkoztam azon mit is lehetne írni, mivel bizonyára rengeteg dologról tudnék írni, vagy feleslegesen fecsegni ki-ki döntse el maga.

Mára maradt a tisztelet.

A tisztelet szerintem az élőlények egyik mozgató rugója és nem nem csak az emberekké, hanem az állatokké is.

Gondoljunk csak bele egy falka életébe, van egy vezető, akit tisztelnek és a tiszteletet a falka tagok megadják egymásnak... az embereknél is hasonlóan működik.

A tisztelet fontos része a mindennapjainknak és a kapcsolatainknak, a komunikációnknak és a cselekedeteinknek. Nem csak másokat kell tisztelnünk hanem önmagunkat is, hogy hitelesek legyünk és kitudjuk fejezni magunk és az értékrendünk.

Szerintem minden kapcsolatunk alapja a kölcsönös tisztelet, ami magába foglalja az egymásra figyelést, az elfogadást, érdeklődést, egyfjata bizalmat és szeretetet.

Úgy gondolom, hogy lényegi része az életünknek és független a kortól, nemtől, rangtól, foglalkozástól... legalább is így kellene lennie.

Csodálatos, mosolygós estét!

Álom munka

Sziasztok!

A mai bejegyzésemben az álom munkámról fogok beszámolni.. nem is tudom hol kezdjem el, hiszen rengeteg dolog érdekelt mindig.... Az állatok, a gyerekek, a segítés, a művészet mindenféle formája, a pszichológia, a kommunikáció, az emberek, a természet és valljuk be: az ételek.

Hogyan lehetne mindezt kivitelezni egy munkában? Szerintem nagyon nehezen... vagy még is megoldható lenne?

Azt gondolom igen. Lehetek egyszerre állatokkal, gyerekekkel, segíthetek és alkothatok, ember ismeretet tanulhatok folyamatosan és a kommunikációs készségem fejleszthetem, sőt fejlesztenem szükséges, körül vehet a természet és ha mázlim van még ehetek is (az utóbbi kivitelezhető a legnehezebben). Mindezt hogy?

Pedagógus leszek, ráadásul gyógypedagógus, mi lhetne ennél jobb munka, ha a hobbim, érdeklődési köröm és életfelfogásom egy hivatásban megtalálhatom? CSak az élet lehet jobb, de ahoz, kell valami, valami, amit nem munkának, hanem hivatásnak hívunk.

Ez lett volna mindig is az álom melóm? Csak nem tudtam? Még ez is meglehet....

"Hivatásod legyen: élni másokért."

Csodálatos estét!

Trio a tapasztalásról

Sziasztok!

A mai bejegyzésem témája mindig is foglalkoztatott, mindig is érdekelt és tudom, sosincs vége... amolyan végtelen történet... egy élethosszig tartó. Nem más, mint a tanulás és a tudás, esetlegesen a tanítás.

Gondoltam először pár szóban a tudásról, hiszen még is csak valahol el kell indulni...

A tudás egy különleges ismeretet jelent az embereknek, ami mindenkinek más menyniségben minőségben, tapasztalatban és maga a megszerzés és felhasználás módjában. Mindenkinek van tudása, kinek ebben kinek abban a nagyobb és elmélyültebb, átfogóbb. Egy dolog biztos, nincs olyan ember, ki minden ismerettel rendelkezne, hiszen ahány élet, anyni ismeret és annyi történés. A tudást lehet bővíteni és témakörét kiszélesíteni, de sosem lesz senki tudása igazán teljes.... szerintem szörnyű is lenne, nem sokan értenek velem egyett ez ügyben, de hát érthető.

Én úgy gondoom, ha mindenki tudna mindent elvesztené az érdeklődését, akiváncsiságát, hiszen tudná mit válaszol a másik, mit érez... én előbb utóbb magányos lennék, hiába a sok ismeret, valahogy nem én lennék már.

Következőkben a tanulásról... Folyamatosan tanulunk, tapasztalunk és élünk meg olgokat, amelyek tudásunkra nézve jövedelmezőek, még ha nem is mindig annak tűnnek... A tanulás módszertana, tehát igazán széles, bár a nagyokkal egyet értve én is azt mondom, hogy a tapasztalás útján szerzet tudás, tehát a gyakolrati tanulás a leghasznosabb és praktikusabb... gyakorlatias ember vagyok, bár tény valamit hamarább magyarázok el, mint megtudnám csinálni. Ezért a hiányoságomért ellnézést.

A tanulásról folytatva a szót, szerintem csodálatos... a fogantatásunk pillanatától kezdve tanulunk egészen a halálunk pillanatáig, mindig több és több ismerettel rendelkezünk és tudásunk szaporodik, ha nem is egy nagy téma körben, de talán még is a legnagyobb témában... az életben.

Maga a tanítás, mellyel lezárnám a mai gondolat menetem. Úgy gondolom szintén a csodálatos szó jelemzi igazán... Tanítunk magunkat, másokat és az égvilágon bármire... Szintén születésünktől egészen a halálunkig tartó folyamat, hisz ember társainkat már azzal tanítjuk, hogy hogyan szólunk hozzájuk és miként figyelünk rájuk. A véleményünkkel és a saját tapasztalatainkkal taníthatjuk a másikat minden féle pedagógiai beavatkozás nélkül... most jön a leendő pályám: Pedagógia.

Tudásban gazdag, tanítással szép és tanulásban lelkes Vasárnapot!

Semmi sincs, ami...

Sziasztok!

Mostanában elmaradt a publikálás, ezért gondoltam nem adom fel és egy kis gondolat ébresztőt hozok, a lehetetlenről.

A közeljövőben tanítani fogok, pontosabban egy hét múlva túl leszek az első tanításomon és ez más, mint a korrepetálás, melyben már jártaságot szereztem...

Ez valami új helyzet, valami más és számomra félelmetesebb, mint az eddigi megpróbáltatások. Egy új kihívás, ami félelemmel tölt el... ami egyszerre egrémít és csábít. Valami különleges varázslat, mi magához hív.

Tudom nem lehetetlen, hiszen semmi sincs, ami lehetetlen.

Gondolhatod, hogy leheteltlen létezik... sokéig azt gondolták az őseink, hogy nem fogunk repülni, mint a madarak., most pedig már vasmadarak borítják az eget. A kommunikáció egyszerre magas és mély fokozatát éli, az ősírások, pedig, már bárhol és szinte bárkinek olvashatóak. Elektromosságot használunk, új dolgokat találunk ki és alkotunk meg... Nincs lehetetlen.

Kellő akarat, céltudatosság és kitartás kell, valamit jó adag mázli és bármi sikerülhet.
Sikerülni- e kell, ahogy én szoktam fogalmazni... már csak azért is sikerülni fog.

Szépséges estét, a lehetetlen legyőzését!

Semmiség...

Sziasztok!

Bár a cím semmit jelebt, ami jelenthet mindent és bármit vagy éppen valamit (filozófikus gondolatok pipa)
.
Nem tudom még pontosan mire is  készülök, mivel egy kancsó tea, pléd és beöltözésem mellett az ágyat nyomom... Megfáztam, vagy infulenza vagy hasonló.

Gondoltam most van időm és írhatok, semmi fontosat, csak valamit. Semmit mondó apróságot, felesleges fecsegést csak, hogy legyen társaságom.

Szeretek sétálni és kirándulni és természetesen utazni is élvezem azt a csendet, amit mások szeretnek, bár bizonyára sőt tudomásom szerint is zajos. Mindig van zaj, mindig van rezgés, csak a kérdés a nagysága és milyensége.

 "Csendes" perceim a gondolataimnak, az emlékeknek és a terveimnek szoktam szentelni, vagy csak élvezem azt, mivel megáldott a természet és az élet. Az apróságokat, ha úgy tetszik a semmiségnek tűnő végtelenséget.

Egyre inkább felfedezem, hogy minden össze függ, és a hálók körül szőnek mineket és életünket, pontosabban az egész életet. Olyan mintha a semmiről írnék és üres fecsegésnek tűnik tudom.... A gondolat menetem és a sorok jelentését csak azok érthettik, kik hasonlógobdolat világgal rendelkeznek, mint én, vagy igazán ismernek, igazából ők sem. Amit én fejezek ki ezen féle kép és ezzel az érzésekkel élem meg, nem biztos mindenkinek ugyan csak ezt jelentik és így reznek, pedig a fogalmazás megegyezhet.
Milyen sokfélék vagyunk.. ahány ember, annyi féle... Csodálatos.

Értékes, mosolygós perceket és bölcs gondolatokat, csodálatos semmiségeket kívánok nektek!

Töprengés, kérdések...

Sziasztok!

Nem tudom mennyien gondolkodtatok azon már, hogy hol a helyetek az univerzumban, és a világban vagy a szűk környezetetekben? Kik vagytok ti? Miért vagytok ti? Mi a sorsotok? Mit miért tesztek? Kik vesznek titeket körül? Mit és hogyan kell mondanotok másoknak? Miért mondjátok úgy ahogy?

Én gyakran gondolkozom ilyesmin és efféle kérdéseken és persze a válaszok is igen csak érdekelnek, egy dolgot viszont tudok, hogy ki szeretnék lenni és az az elsődleges, hogy ennek eleget tegyek és az legyek, aki lenni szeretnék... remélem értitek.

Gyakran gondolkozom még olyanokon, hogy mi az elfogadás? Hogyan beszélhettünk elfogadásról, ha mi sem fogadjuk el a nem elfogadókat. Hogyan beszélhetünk arról, hogy nem ítélünk elsőre, hiszen mindig van egy első benyomás és bármilyen hihetetlen, ezen változtatni lehet, bár megváltoztatni már nem tudjuk. Szóval érdekes egy paradoxon ez is...

Mi is a helyzet a megtapasztalt és meg nem tapasztalt dolgok véleményezéséről? Hisz nem lehet arról írni, mit még nem tapasztaltál meg és számtalanszor írunk a háborúkról is, példának okáért.

A kimondott szavak valóban elszállnának? Vagy van, aki hisz még a szavak erejében... megsúgom egy van... én.
Tényleg akkora szúrás, tőr döfés lehet egy egy szó? A másik pedig tényleg biztonságot adó?

Valóban létezik az örökké? Valósak a történelem tényként közölt dolgai? Amit elénk tesznek valóság-e vagy az egész olyan, mint a mátrix? Tényleg nem létezik lehetetlen? Te hiszel a földönkívüli kérdésben?

Érdekes és zavaros kérdések tudom... a válaszok összetettek és lehet, hogy oly végtelenek, mint azok a gondolatok és feladványok, miket az elmém bugyraiban tárolok.

 Jó elmélkezést! Csodálatos és csillagos estét!

Tarts velem! - Elragadlak a blogom világába...

Sziasztok!

Tervezetem szerint az egyetem ideje alatt próbálok heti legalább egy bejegyzést publikálni.. az átdolgozott terv szerint valamelyik blogon legalább egyszer hetente nyomot hagyok... (szerintem ez fog érvénybe lépni). Természetesen, ha időm, kedvem és kreatív energiáim engedik többször és több helyen tűnök fel, ezt nem ígérném meg biztosra.

Szóval a mai bejegyzésben kicsit elkalauzollak titeket a blogom és blogolásom világába. Amolyan vissza tekintés író vénám feltűnésében.

Gyermekkorom óta azaz 6 éves korom óta írok verseket egészen 6.-7.-es koromig verseket írtam onnantól elindultak a történetek, novellák vagy egy egy vélemény költői kibontakoztatása a kobakomban. Ezt követően 8.-9.-es lehettem, mikor kitaláltam, hogy megírom a könyvemet, melyből egy trilógiát készítek minimum, természetesen ez nem valósult meg, mivel a pszihológiai háttér, mely elindította a regény megírását nem engedte azt befejezni. Kilencedikes koromban kezdtem el online írogatni és blogot készíteni, előtte már csináltam weblapokat, mik amolyan gyűjtő helynek számítottak és tele voltak huskykkal és egyéb szánhúzó kutyás írásokkal, tőlem és a nagyvilágból... Igyekeztem minden információt akkoriban (a mai napig is) felkutatni a kutya fajták ezen csoportjáról.  Történetes blogok között szerepelt fanfiction, véleményes blog, fantasy, krimi, romantikus történet és drámai szálak is, valamint verses blogot is vezettem. Ezek közül van, ami megtalálható a mai napig, és sok ötletem, történet kezdemény nem került publikálásra vagy egy idő után a lomtárba landolt.

A kérdés jogos, gyakran amiatt, mert nem volt kitartásom, nem volt elég kidolgozott, bár volt mikor kritika ért, máskor, mivel a környezetemben sokan választották a hobbi ezen formáját és történetem alap szála másolásra került. Mára már főként idő és energia hiány miatt nem fejeződik be egy egy iromány, vagy csak évek múlva veszem ismét elő...  Emiatt szégyenlem is magam, de ha engem nem kött le a saját írásom annyira, hogy újra olvassam akkor mást sem fog, tehát nem elég jó. Sem nekem sem másnak.

Mostanában foglalkoztat egy pedagógiai blog elindítása, bár valamiért mindig hanyagolásra és elvetésre kerül az ötlet... Nem érzem magam kompetensnek rá...


A kérdéseim hozzád tehát kedves olvasom: 

1. Foglalkoztatott-e valaha az írás gondolata? 
2. Amennyiben igen miért és milyen terveid, ötleteid születtek?
3. Miért nem valósítottad meg?
4. Milyen blogokat, írásokat, könyveket, cikkeket.. szóval bármiféle publikációt olvasol szívesen?
5. Szerinted, hogy kell kinéznie, hogyan kellene kinézni egy megfelelő blognak, weboldalnak?
6. Mitől visz magával egy történet, írás?
7. Ha egyetlen egy dolgot publikálhatnál mi lenne az?

Várom válaszaitokat. 

Csodálatos, kellemes napot és még értékesebb hétvégét neked!

Szeretet VS. Szerelem

Sziasztok!

Most ismét van egy kis időm, meg kellőő erőm, hogy billentyűt ragadjak és írni kezdjek, tehát csapjunka  lecsóba...

Gyakran felteszik az emberek a kérdést, hogy szerelem vagy szeretet és hogy egy egy kapcsolatbn szét választhtó e a kettő, bizonyára sokan gondolják azt, hogy  a szerelem elmúlik még a szeretet megmarad, vagy vannak egyes kapcsolatok, melyek a szerelemre alapoznak és nincs valós tartós szeretet az alapjaik között.

Mi az én elméletem?

Több is van. Szerintem a szeretet körül leng minket és több, mint a szerelem ugyanakkor, nem feltétlen működnek egymás nélkül, legalább is elgondolásomban jó esetben együtt vannak jelen egy pár életében és nem külön külön, vagy váltakozó és kihunyó szikra efektusban.

A szeretet bizonyára mélyebb és erősebb, a szerelem pedig maga a szenvedély, a kémiai vonzalom, még a szeretet a lelki tisztaság vezér fonala... Gondolom én. Nem hiszem, hogy a szerelem az idő során megszűnik és a helyét átadja  szeretetnek esetlegesen rosszabb esetben az űrességnek. Elméletem szerint  minden nap bele lehet szeretni a másikba és lehet találni valamit amitől még szerethetőbb, azokat az apró mozdulatokat, momentumokat, esetlegesen "defekteket", mik a másikban felfedezhetők, hisz attól ő. Ő, akit szeretünk és kibe szerelmesek vagyunk.

Persze nem azt mondom, hogy a szerelem és a szeretet folyamatosan egy azonos szinten mozog, bár szerintem egy igazi pár esetében elég harmónikusak, és azt is elhiszem, hogy ez ritka, bár nem lehetetlen jelenség, csak csodával határos, és én igen is hiszek a csodákban.

Azt gondolom, hogy e két jelenség és érzés harmónikus együtt mőködéséhez két személy kell, és hatalmas bizalom, szeretet és testi vonzódás is... bocsánat az őszinteségemmért...  Ezeket lehet táplálni, lehet folyton feléleszteni... hisz egy mosolyba mindennap bele lehet szeretni.. legalább is nekem megy. Egy egy tulajdonságot minden nap lehet szeretni, egy egy gondolatot minden nap megfontolsz és azt mondod magadnak: "Igen igen, én ezt így gondolom"... gondolj csak bele minden nap szereted a süteményt (lehet tényleg labrador gén van bennem, bocsi... a labradorok folxton éhesek és tudnak enni).

Szóval eléméletem szerint nincs abszolút győztes e harcban. Hisz mindkettő győz, mindkettő nyertes, mert ha csak az eggyik, az nem az az igazi szerelem, amiben én hiszek.

Csodálatos napot!

Őszi szellő, s beköszönő

Sziasztok!

Hivatalosan az ősz 2. napját ünnepelhetjuk és sokaknak tegnap már megkezdődött a tanitás (Részvétem).

Már korábban említettem, hogy az őszt is imádom, ennek okait korábban már felsorakoztattam, így most nem így teszek...

Jövőhéten Vasárnap ismét távol leszek szülő városomtól és közelebb az álmaimhoz és terveimhez is.

Először arra gondoltam pár kérdésre válaszolok, csak közben elhagytam a listát, hol felvoltak írva ezek, így ez most elmarad.

A közel jövőben publikálandó írásomhoz, pedig interjú alanyokat keresek, szinte bármilyen témában.

Várom a jelentkezős sokas létszámát, szóval csak bátran írj nekem.

Kellemes, és csodálatosősz kezdetét! Szép hétvégét!

Megtisztult szemüveg

Sziasztok!

Ismét egy napló bejegyzés félével készültem nektek... Előre is sajnálom olykori komoly és komor hangvételű írásom, mi hol elfedi érzelmeim egy részét, egy másik részét pedig fel fed.

Mint tudjuk az ember folyamatosan változik és formálódik, alakul és nem csak emberi jelleme, hanem szokásai is. Változunk és nem csak, mi de a környezetünk, az élet helyzetünk is és még a barátaink is. Vannak, kik egyre inkább csak ismerősök lesznek, az évek alatt eltávolodunk egyes emberektől, hol szándékosan, hol ez a sors.

Velem is megtörténnek ezek a dolgok. Változom és alakulok, talán nem Pál fordulást hajtok végre, a világról alkotott szemléletem változik, többet láttok, többet tapasztalok, többet is tudok, bár még is mindig kevesebbet.. egyre többet hallgatok a véleményemről, nagyon kevés emberrel osztom meg azt... sőt talán kettővel és ebből az egyik én vagyok, máskor ha jobbnak látom lakatot teszek a számra, persze a mindennapokban ugyan úgy sokat beszélek, bár az csak fecsegés a mély gondolatokhoz képest. A szemléletem és életfelfogásom vissza tér gyermekkori létemhez... Nem értem a világot és sokszor az embereket sem... Sajnálom.

Az érzéseim, szintén keveseknek mutatom ki igazán, na jó az örömöm kimutatom, bár ismét látom meg kell húzni egy határt, amihez komoly ellenőrzés tartozik, ha valaki átakar kelni rajta.

Mindezt miért?
Nem sokan kíváncsiak az igazságra és az igazság mindenkinek mást jelent és lehet mind torz, bár még sem így gondolom... Mást érzek, mást látok, mint mások és erre kevesen mutatnak érdeklődést.

Ebben a változásban és élet kavalkádban, sok ember számára és sokan számunkra is, csak utasok, akik egyszer vég állomáshoz érnek és kiszakadnak az életünkből, mint ahogy mi is az ővéikből, és bár tudom, hogy így megy  ez, kicsit fáj is...

Értem, bár teljesen elfogadni sosem tudom.

Tisztítsd meg a szemüveged, majd fókuszálj az apró csodákra!

Zongora, zebra, panda.. a közös tónus

Sziasztok!

Egy olyan bejegyzéssel készülök ma, mit nem gondoltam, hogy valaha is megfogok írni, mivel nem hiszem, hogy rajtam kívül sok embert foglalkoztat a téma... A szívem ismét győzedelmeskedett...

A fekete és a fehérről fogok írni, igen a színekről, mik sokak szerint nem is színek...

Nem tudom ti, hogy vagytok vele, én imádom ezt a koncepciót, mikor ez a két jelenség (ha már nem szín) uralja a képeket, rajzokat.. bármit.

Szerintem külön varázst ad mindennek és összetett egyszerűsége miatt lebilincsel és magával ragad. Mindent kifejez, bármit elmond, nem vágja eléd a tömény igazságot, szóval valamit  mindig elrejt, ezért hogy színesben láss, kreatívnak kell lenned...
 Bámulatos.

Mint említettem sokan nem tartják színnek.. szerintem pedig az a színek királya és királynője e két  szépség.  Bennük meg lehet lelni a szivárvány összes színét, és ez által árnyalataikkal, tónusaikkal és keverékeikkel ki lehet fejezni bármilyen szint, természetesen ez még aprólékosabb munkát igényel, ha egy rajzról beszélünk...

Számomra az elegancia, a nyíltság, a kontraszt, a báj, a varázslat, a titokzatosság, a vadság, gyengédség, szóval a kész paradoxon megtestesítői.

Igen komolyan egy teljes bejegyzés erről szól... egész pontosan az okát nem tudom... Ki kell állnom értük...

Imádom őket.

Szépséges, összetett tónusban gazdag estét!

Értékek a csomagban

Sziasztok!

Lassan letelik a szünidő és mindenki iskolás csomagjait kezdi el pakolni vagy még előtte a nyaraláshoz pakolja be a szükséges holmit, épp ezért én is egy csomaggal készültem...

Ez lehet mindenkinek más és más, mind nagyságban, mind tartalmában és abban is, hogy ki-ki mire használja fel.

Arról a csomagról beszélek, amit az életünk során magunkkal hozzunk, mikor önálló életet kezdünk. Nem csak a szülök által megtömött, vagy nem megtömött zsebekre gondolok, hanem a valóban fontos dolgokra.

Arra például, hogy megtanítanak- e téged tisztelni. Megdolgozni valamiért, megbecsülni azt ami van és értékelni azt, ami körül vesz. Megtanulsz- e a hozott anyagból dolgozni, meg tudsz-e majd birkózni az élet akadályaival vagy ép tudsz-e véleményt alkotni, emberekkel beszélgetni, örülni.Esetlegesen képes vagy- e az élet viharaiban alkalmazkodni.Hányszor állsz fel, ha elesel, hogy éled meg a mindennapjaid.

Ez mind mind abban a csomagban is felfedezhető, amit otthonról hozol...
Láthatsz példát vagy ellen példát, a lényeg, hogy tudj dolgozni abból, amit a csomagodba kaptál vagy ép, ami a múltad képezi.

Értékeket kapsz, amiket te magad formálhatsz és dönthetsz felőlük....

Szépséges estét! 

Kitartást, lassan jön a lehűlés!

Habos, cukormázas sorok... Boldog szüli napot!

Sziasztok!

A mai bejegyzésem anyukám születés napja tiszteletére íródott és íródik, aminek pontos dátuma július 29. azaz Szombat.



Annyi mindent elmeséltem már rólad és nagyszerűségedről a világnak, hogy a szavaim nehezen vesznek fel újabb ruhát, így tervezői vénám is kibontakozásra kerül, pontosan ezért elmondhatom neked, mennyi féle öltözéket kell megkomponálni, ahhoz, hogy ki tudjam fejezni milyen is vagy és ki vagy te az élet színpadán.






A legelső ruha költemény, könnyed, elegáns és  mégis bármikor viselhető,  magára von minden tekintetett, bár láthatatlan a szemnek... ez a szeretet. Az a ruha, melyet mindig viselsz bárhonnan is jössz és bárhova tartasz.

Következő a tisztelet és a tisztesség ruhája, mely ugyan markánsnak tűnhet az előbbi mellett, még sem az. Nem kérkedik, nem szegeződik rá minden tekintet, sőt egyre kevesebben veszik észre a varázsát még is üde és csillogó viselet.

A harmadik költemény mit kifutón nem mutogatni az erő és a kitartás ruhája. Sokan félnek ennek a láttán, a szemlélők anyagát durvának és érdesnek látják, holott viselője tudja jól puhább a gyapjúnál, kényelmesebb a pamutnál, vékonyka anyag, mely olyan, mint a pók hálója, acéllal vetekszik tartóssága.

Soron követő ruha, mely a divat bemutatón következne, az maga a jóság és a tapasztalat, ez a ruha költemény tele van élettel, néhol szakadt, ütött kopott hatást kelt, mégis tündököl és gyönyörködtett, viselőjét bölcsé, megfontolttá teszi, vasalás nélkül könnyen gyűröttnek tűnhet még is gyönyörű.  Az élet és a tapasztalás szépíti és babonázza meg ezt a ruhát.

A sort folytathatnám olyan "márka nevekkel", mint: Gondoskodás, remény, kedvesség, bátorság, gyengédség... Mind-mind csodálatos darabokat mutat be, annak a személynek a kollekciójából és igazi stílusából, ki az én anyukám.

Kiről számtalan ruha készülhetne, ki több ezer színpadon állhatna, vagy számtalan mondattal mondhatnánk el milyenségét, akkor is egyetlen egy következtetést tudnék le  vonni: Csodálatos.

A jelző, mi leginkább kifejezi, bár sokszínűségét nem mutatja be  igazán semmi...

Szeretlek! Boldog Szülinapot!

Hála

Sziasztok!

Mai bejegyzésem is elég széles repertoárral rendelkezik... 

Miért is lehetünk hálásak?  Mi is a hála és én miért vagyok hálás?

Próbáljuk össze szedni...

Hála: "a szeretetnek és jótéteménynek hasonlóval való viszonzása".

Szerintem a hála magába foglalja a köszönetet, tiszteletet, szeretetet, és az eszmei értékek sokas tárházát. 

                                                        -      Read more:

 http://www.kislexikon.hu/hala_a.html#ixzz4mjTQzaT5

Én miért vagyok hálás... Mindenért.  Oké, persze a rossz jegyekért nem, de nyilván nem volt elég... és ismerve magam, ami akkor nem volt jó még jobban utána járok, megnézem, mert nem hagy nyugodni, hogy tudnom kellene, de nem tudom, vagy nem jól tudom, esetlegesen nem fogadták el... Tehát ezek is cselekvésre késztetnek, szóval még is hálás lehetek.

Hálás lehetek azért, hogy élek... hogy van levegőm, vannak gondolataim, képes vagyok cselekedni és alkotni és gondolkozni.

Hálás vagyok a szeretteimért (emberekért és állatokért egyaránt), a környezetemért és amit tőlük kapok és adhatok nekik. Hálás vagyok, hogy az életem részei és én is az ő életükben helyet kaptam.

Hálás vagyok a tudásért, és a tudatlanságért, a válaszokért és a kérdésekért, az érzéseimért, gondolataimért.

Hálás vagyok a természetért, hálás vagyok mind azért, ami körül vesz és ami bennem zajlik.. Az életemért.

Kívánom mindenkinek, hogy futtassa át a bizonyos szkennert és kezdjen gondolkodni mennyi mindenért lehet hálás... érdemes.

Szép, hálával megékesített napot!

Onlove: internet és a szerelem

Sziasztok!

Mai bejegyzésem az interneten szövődött kapcsolatokról fog szólni és, hogy miként lehet fenntartani egy szerelmet az interneten keresztül.

Tapasztalom és tapasztaltam ezt a dolgot ezért gondoltam beszélek róla... nem a felszíni kapcsolatokra célzok, mert azt nem ismerem igazán.

Egy ilyen kapcsolat nem a posztolgatásról szól, szóval nem arról amit a világnak tár ki az ember... hanem a meghittről, kettőtökről.

Ugyan úgy mint a személyes kontaktban...

Nem a kifelé mutatott szerelemről, hanem arról, amit ketten éltek meg.

Mint a jól működő kapcsolatokban itt is megy mindenki a dolgára, mindenkinek van én ideje és van a a közös élet, a beszélgetés, kivel mi, hogyan történt...

Hogy lehet így közös programot tervezni pl.: filmek. Megnézitek megbeszélitek, nem egymás mellett, de együtt élitek meg...

Mint a távkapcsolatoknál... az internet lehet egy híd, ami össze köti a feleket, de lehet egy szakadék is, mi szét szakítja őket...

Nem hittem abban, hogy internetes ismeretségből született szerelem, vagy bármi igaz érzelem, de született és ha ez a híd nem lett volna felépítve talán sosem találkozunk...

Elég kicsi a valószínűsége, hogy annyi online felhasználó közül pont Őt találja meg az ember, de nem lehetetlen...

Mi a varázsa? Először megkedveled a másikat az üzeneteiből, esetlegesen abból, amit az internet szörföseinek mutat magából, ha mutat..., majd találkozol vele és látod, egészben, hús vér emberként,  nem a virtuális lényét... ismét megkedveled.

Dupla varázslat....

Éld meg a pillanatod, legyen szívből fakadó a mosolyod!

Halál

Sziasztok!

Előre is elnézést, a kit kellemetlenül érint a téma, de az élethez hozzá tartozik és úgy érzem beszélnem kell róla.


Elsőként, az ok...  már régóta tervezem a halálról vagy ha úgy tetszik az újjá születésről való beszámolót, az emlékek, érzések és rengeteg történet tartozik, sok sok csodás személy és kedves pillanat.

Az utóbbi időbe sokan elmentek az élők soraiból az ismeretségebe, minden személyért hálás vagyok, hogy ismerhettem őket és mindenkire emlékezem, ezért tovább élnek velem.

Sok féle vélekedés és hit van a halálról és az utána lévő dolgokról pár példaként: kereszténység, Buddha tanítása, menny - pokol,   újjászületés, kaszt rendszer, szellemek és angyalok...

Talán ezek annyira nem is fontosak, mindenki döntse el, miben hisz és miről mit vélekedik, nekem is van saját teóriám...

Fontos dolgok a halálról, mindenki átéli, mindenkiért eljön, senki nem kerülheti el.

Félni felesleges tőle, ugyan úgy, mint az öregedéstől.. hisz mindenki megtapasztalja.

Nehéz dolog az elengedés, viszont nem kell senkit sem egészen elengedni, hisz a fontos, szeretet embereknek mindig lesz helyük a szívünkben.

Éld az életed, élvezd ki minden  percét! Csodálatos napot!

Csupán öt betű: CSALÁD

Sziasztok!

Elég rég gondolkozok ezen a bejegyzésen, mivel elég széles az a kör, amit írhatnék és, amit szeretnék is írni lássuk meddig jutok el.

Szociológiai, pszichológiai, biológiai értelemben is megvizsgálhatnánk mi is a család, mit rejt magába, egész pontosan kiket és milyen szokásokat, kultúrákat, érték rendeket, vagy spontán egyszerű, vagy épp összetett viselkedés formákat.
Pontosan mekkora létszámú, milyen kor elosztásúak a tagok, embereknél vagy állatoknál vizsgáljuk esetleg fogalmakat csoportosítunk családokba... mind mind bonyolult, sőt szerintem egész pontosan be sem határolható...

Egy biztos lényeges valamilyen kapcsolat, valami, ami miatt össze tartoznak egy fő szempont... Nálunk embereknél és hazánkban ez a genetika és a vér... Hisz mind tudjuk.."a vér kötelez".

Pontosan mi az oka, hogy ezt a kissé filozofikus hangvételű bejegyzést írom? Talán, hogy mennyire fontos nekem a család, mennyire fontos egy jó család, mennyi mindent hordozz magába, de lehet csak szükséges számomra kiírni a gondolataim, vagy a csonka családi hátterem ezzel magyarázni.

Lehet mind egy kicsit.

Ha már így előbújik néhol belőlem a saját doktorom... mesélek. Pontosabban foszlányokat osztok meg veletek, ami elég mély mögöttes tartalommal rendelkezik.

Döntse el mindenki maga, számára milyen a tökéletes, álom család. Én is beszámolok erről.

Nincs tökéletes, álom család van.  Szerintem a család szociológiai vonzás körét tekintve  és legkisebb körben áll: anyukából, apukából és gyerkőcökből (személy szerint a házi állatokat is ide sorolom).
Tágítva a kört: nagyszülőkből, közeli, távolabbi rokonokból és barátokból. Családi jó barátokból, kik ugyan genetikailag és vérrokonságot tekintve nem tartoznak a  családhoz, de még is viselkedésükkel, cselekedeteikkel gyakran közelebb állnak az emberhez, mint saját rokonai.

Mitől jó egy család?

Összetart, szereti egymást és tiszteli egymást, megfelelő szabályokra és kompromiszumokra épít és az egymás elfogadására. Pillérei a fő mozgató rugói mellett például a szeretet mellett a közös programok, a kedvesen eltöltött pillanatok és a bizalom.

Ki kell a családhoz?

Mindenki. Ha az egyik fél kihúzó nem szorosan a család tagja, amolyan kísérő, ki kísérői a szoros kapcsolatban álló feleket és néha néha velük sétál az élet erdejében.

Számos dolgot írhatnék, de mint tudjuk így is sokat beszélek és fecsegek.... Nem tudom elmondani, meg sem tudom igazán próbálni, hogy ez az öt betű mennyi mindent rejt magába... egy dolgot tudok... A család a legszebb kincsek egyike az életünkben és ugyanakkor a legnagyobb szakadék is lehet az élet során.

Ne hanyagolt, élvezd ki minden pillanatát, tiszteld a családod, mert hatalmas kincs. 

Szép napot!

Tükröm, tükröm... Saját beszámoló magamról...

 Sziasztok!

Gondoltam egy tükröt állítok magam elé és elmondok pár dolgot magamról, amit kevesen tudnak, vagy senki nem tud... bár szerintem mindenki tud efféléket rólam.


1. Február óta naplót írok.
2. Nem hiszek a véletlenekben.
3. Az önbizalmam nem a legnagyobb a világon, de alakul.
4.  Mindig mikor megpillantom az esthajnal csillagot azon az estén, éjjelen kívánok.
5. Mániákus husky és kávé imádó vagyok.
6. Bármit megtennék (határokon belül), hogy szeretteimet boldognak lássam.
7. Sose mondom ki a teljes gondolatom., ebből kifolyólag ennél is többet lennék képes beszélni.
8. Nehezen nyílok meg igazán...
9. Rengeteg rossz tulajdonságom van.
10. Kétféle ember van: aki kedvel és aki nagyon nem...
11. Sosem vagyok megelégedve teljesen a munkámmal, mindig találok hibát, amiért lehetett volna jobb is.
12.  Határozottnak látszom , de általában nagyon nem vagyok az, csak a megérzéseimre hallgatok...
13. Mindig több oldalról közelítem meg a dolgokat.
14. Alapvetően konfliktus kerülő vagyok.
15. Pszichológiai szempontból elemezni szoktam magam és a viselkedésem....
16. Mélyen belül mindig félek és ugyan annyira remélek is.
17.  Szeretek énekelni, ha nincs a közelembe senki, azt hogy milyen kivitelezésre nem tudom...
18. Három dolog van, amit tényleg szeretek magamon.
19. Eléggé feledékeny vagyok.
20. Egy kívánságommal nagyon sok ember életét megváltoztatnám, olyan irányba, amilyenbe a személy szeretné.
21. Mindig azt mondom jól vagyok, még ha nem is.. mert jól kell lennem.
+1. Naiv vagyok.


Szép, vihar mentes, kellemes idő töltést!

Ui.: Megnézném azok listáját is, akik ismernek engem.

Röppenet...

Sziasztok!

Eléggé régen írtam ide ismételten  legalább két hete.... szörnyű vagyok.. elhanyagoltam a hobbim ezen részét...

Igazság szerint rengeteg dologról tudnék írni és még is oly kevésről..

Menjünk sorba... lássuk mi is lesz... Betöltöttem a 21-dik életévem, azaz világszerte nagykorúvá váltam... el kell árulnom... Nem érzem máshogy magam. Nem érzem azt, hogy komolyabb lennék, vagy megfontoltabb, azt sem öregebb... Egyszerűen csak egy nap volt, persze egy csodálatos nap , hála a szeretteimnek, de velük minden nap csodálatos.

Már csak egy jegyet várok a beírásra is... Szóval a suliról és az egyetemi hova tartozásomról ennyit.


Otthon létem változatos... hol otthon csinálom a mindennapi dolgokat, hol a városba rohangálva intézkedek, hol a barátaimmal vagyok, hol élvezem az egyedül létem és sajnos csak töredék időt, de élvezhettem a szeretteim jelenlétét is. Mázlista vagyok és boldog.

Színezd be a napot egy mosollyal! 

Nyári pihenő

Sziasztok!

Holnap nem csak én de a cuccaim is itthon lesznek velem és kezdetét veheti a nyár...
 Minden évben kitalálom mit tervezzek nyára... Idén szakirodalmak felkutatása és szakdolgozat elkezdése,  valamint kutyázás, munka, pihenés, rajzok és irományok...
És a mindennapos dolgok... de ez a nyár más lesz, mint az eddigiek...

Szóval nyári kalandok érkezem... és  bele csobbanok a nap sütötte nyári emlékek gyártásába.

Tudom, nem tűnnek konkrét dolgoknak és elhatározásnak, de én tudom mit tervezek és mit szeretnék szóval jöhetnek a kalandok és az élmények... sok sok nappal, sétával, ölelésekkel, kutya szőrrel és boldog pillanatokkal, amik a retinámba vésődve energiával töltenek majd fel az év többi napján.

Nektek is jó tervezgetést és csodákban gazdag megvalósítást,  hamarosan jelentkezem.

Kalandra fel, mosolygósan!

Kosztolányi: Akarsz-e játszani? - újra értelmezve

Sziasztok!

Mai írásom oka, hogy már rég írtam és kaptam némi inspirációt, amit muszáj kiírni magamból....

Újra gondolt Kosztolányit játszom.. a sajátos játékommal, sajátos formában....

Sok kérdést feltettem, s sok kérdést te is nekem... Kérdem hát tőled...

Akarsz-e?

Akarsz-e velem játszani? 

Akarsz-e velem élni?

Éltetni, lélegezni, remélni,

Félni, figyelni, alkotni, szeretni?

Akarsz-e pipacs mezőn heverészni,csillagokat nézni?

 Eltévedni és megkerülni, ölelkezve összebújni?

Élvezni esőt, napsütést, hóesést és szellőt?

Pancsolni örömben, támaszként állni bánatban?

Akarsz-e kutya nyálas lenni velem? 

Reggeli kávét inni mellettem?

Szeretnél-e velem ébredni,

Velem feküdni, álmodni és örök táncot járni?

Szeretnél-e velem és rólam mesélni? 

Akarsz-e hát a végzetem lenni?

Még több kérdés, de koránt sem elég... ezért kérdem... Akarsz-e élni, mindig és mind örökkön?

Kérdéseken töprengős, válaszokat megnyerős szépséges estét!

Bullying az én szememmel...

Sziasztok!

Ma egy elég komoly témával készültem és sokkal hamarább meg kellett volna ezt írnom, de talán most vagyok elég erős ehhez, mert eddig nem mertem... Áldozat voltam.

Igen a címben jól olvastad az iskolai erőszakról, bántalmazásról lesz szó... Miért pont most? Ajánlom figyelmedbe a 13 okom volt című könyvet, majd sorozatot... mai világ, mai társadalmunk, mai gimnazisták, de akár már általános iskolások is... sajnos igencsak aktuális lehet...

Mint gyógypedagógus hallgató, mint leendő pedagógus, mint leendő szülő, és mint érintett tinédzser fontosnak tartom....

Nagyon sokan nem mertek, nem merünk róla beszélni, sok tanár, szülő és sok diák társ is azt gondolja, hogy túl érzékeny személyiséggel van megáldva a gyermek, aki áldozatnak érzi magát... Egy kérdés: Tudják a teljes történetet? Nem mindig, vagy nem élték át, vagy a lelkivilág teljesen más... Nem tudni, kit mi bánt meg, kinek mi a fájó és érzékeny pontja... és akármennyire is rossz ezt így leírni, de az ember nagyon könnyen rá kap, a fájó pont rágcsálásának izére... Higgyétek el... Tudom.

Nem szeretném elmondani, hogy nekem mi volt rossz és mi volt jó... mert nem csak rossz perceim  és pillanataim voltak, és nem csak fájó pontok a tanulmányaim alatt... de igen ha csendes áldozat is, de áldozat voltam, úgy ahogy szinte mindenki.... és nem csak az iskola világában...

Bárhol, az utcán, munka helyen, boltba, suliban, bárhol, hol körbe vesz minket a társadalom... a médiában is... Hiszen, hogy tudná bárki elfogadni magát, ha egyik pillanatban az önbizalmat reklámozzák, és hogy mindenki különleges, szép stb... a másikban pedig fogyasztó szereket, ideálokat és "tökéletességet" tárnak elénk.. Szánalmas...

Bocsánat az őszinte hangvétel miatt... de tényleg az. Hogy akarja bárki is, hogy elfogad magad, ha a változtatás szépségéről cikkeznek folyamatosan?

Az iskolában? Az valami katasztrófa, természetesen tisztelet a kivételnek... de az iskolák szociális közege, ahogy már a pedagógusok külön csoportokra oszlanak.. katasztrófa...  Tudom, nem lehet mindenkivel ki jön, de valami kompromisszum helyzetet, csak lehet produkálni... Vagy tévedek?

Ennyire nem lennénk emberségesek, annak ellenére, hogy ezt reklámozzuk és a humánus gondolkodásunk?  Az ember, mikor vesztette el az emberi mi voltát?A gyerekek mikortól kezdték ilyen szinten bántalmazni és becsmérelni egymást?

Ez az igazán elgondolkodtató... Talán még az emberi mi volt megszűnése, szörnyűbb, mint a globális felmelegedés... segítek.. Sok közük van egymáshoz.

Elnézést az őszinte, hiányos és felháborodott bejegyzésért, de meg kellett írnom.. Szükségem volt rá.

Hidd el csodálatos vagy! Mutasd meg ezt másoknak is! Mosolyra fel!

Észrevétel: Valami van a levegőben

Sziasztok!

A cím kicsit becsapós lehet, mivel nem a betegséget okozó vírusokról, vagy  a szmogról szeretnék írni, hanem a szerelemről, egészen pontosan a párkapcsolatokról.

Egyre több ismerősöm panaszkodik, hogy nem talál rá a szerelem és feladta, meg hogy hiába keresi, hiába várja.... E kudarcok miatt, ah lehet egyáltalán kudarcnak nevezni igazán melankolikus hangulatba kerülnek.

Szerencsére én rá találtam, vagyis azt hiszem.... majd az idő igazol. 

Igyekszem   depressziós hangulatba lévő ismerőseimet vigasztalni és megnyugtatni, hogy de majd belép az a személy, meg ha meg kell történnie valaminek meg történik. Természetesen ez nem szokott megnyugtatást hozni, sőt.... Vissza kapom, hogy jó nekem. Ez teljes mértékben igaz, de nem voltam mindig benne, nem vett kerül ez a varázslat, és nem éreztem mindig ezt... Nagyon nem. 

Ennek ellenére nem panaszkodtam, nem mondom, hogy nem vártam, de nem siettettem... tudtam, tudni akartam, hogy majd jönni fog, hisz már tudom, mit szeretnék, kit szeretnék.

Pontosan... az előző sorokból elcsíphettek egy kis utalást, egy kis tanácsot, egy kis magyarázatot... Kifejtem.

Fontos tudni ki vagy, úgy igazán, tisztában kell lenned az erősségeiddel és a gyengeségeiddel ehhez, és ezeket el kell fogadnod, ne akarj mindenképp megváltozni...  Nekem ez volt a legnehezebb az elfogadás, hogy önmagam fogadjam el.

Fontos, hogy tud mit és kit akarsz... Könnyűnek tűnhet, de csak akkor tudod, ha te magadat is tisztán látod. 

Ne keresd mindenhol és  mindenkiben! Nem tudom, hogy csak egy emberben találhatod meg a varázst, azt akit keresel, vagy többen is lehetséges.. Erről fogalmam sincs...  A lényeg talán légy tisztába azzal, hogy kitől és mit szeretnél.

Mondhatnék olyan sablon szövegeket is, hogy ne siesd el, ne akarj mindent egyszerre, légy figyelmes, okos döntéseket hozz... 

Nincs megfelelő recept... Lehet alaplevet készíteni ugyan úgy, de mindenki másként szereti az ételeket, más a szájíze. Nem csak a konyha művészetekben, hanem az élet minden területén.

Tudom, tudom, olvasod, mindig olvasol.... Köszönöm neked!

Szépséges napot, és melankolikus hangulatot eltörölni! Kezdjetek el élni!

Anyai szív

Sziasztok!

A mai bejegyzésem ANYÁK napi hangulatú, természetesen az év  minden napján aktuális.

Írtam már az anyukák sokféleségéről, hogy ők  a legnagyobb HŐSök e világon. Írtam már gondoskodásról, szeretettről, tiszteletről, fogantatásról, ajándékokról, KÖSZÖNÖMökről, csodáikról és róluk...  Róla, az én anyukámról, kinek köszönhetek MINDENt, az életem gondolatát, születésem, gyermeki létem, ami még most is meg van, terveim, milyenségem... Mindent, aki voltam, aki vagyok és, aki leszek.

Kezdjük el a nosztalgiát és a gondolataimban lévő kalandozást...

Mi általában ünnepek előtt szoktunk össze kapni, mivel az olykor igen csak feszült élet, az ünnepi sürgés-forgás még idegesebbé teszi az embereket, be kell ismerjem ezért nem annyira kedvelem a jeles napokat.... Tudom, tudom nem ez a legszebb kezdet, de az ÉLEThez a felhők is hozzá tartoznak és a szivárvány egy egy eső után és közben. Szóval igen, mint mindenhol nálunk is előfordulnak kisebb viták, aminek a vége: "Nem úgy gondoltam. ", "Szeretlek!" szokott lenni. Szóval a szivárvány...

Azt talán már meséltem egy bejegyzés alatt, bár nem biztos, hogy mindig puszival és  a SZERETLEK szóval köszönünk el egymástól. Miért? Mert az élet tartogathat meglepetést...

Nem szoktunk egymásnak nagy dolgokat kívánni, csak, hogy mindig legyen mindenből, annyi amennyi kell... Ez lehet KITARTÁS, szeretet, erő, egészség, a mocskos anyagiak... Bármi, a lényeg megtudjuk oldani, ott legyünk EGYMÁSnak...

Most mesélhetnék még vicces történeteket, vagy gyermek kori mozzanatokat, anya lánya PILLANATOKat, de mindez kevés lenne, hogy kifejezzem hálám, tiszteletem, szeretettem és csodálatom, hogy egy ilyen csodálatos, erős és igencsak makacs NŐ, igen nagybetűs nő, még ha nem is ismeri be lehet a példaképem, és az édesanyám.

Annyi mindent írhatnék, mesélhetnék, róla, hogy megmutassam milyen is ő, a SZÜLŐ, kinek köszönhetem mivoltomat....

Írhatnék még a harcainkról, egy -  egy élet szakaszban, vitáinkban, egyet nem értésünkről, vagy a hiányom megéléséről, de biztosan elsírnád magad... Ezért csak egyet ne felejtsd el:

"Minden, azért történt, mert egy egy próba tétel, ami erősebbé tesz minket, ami bizonyítja kitartásunk, szeretettünk és összhangunk. Okkal történik minden, annyit rónak ránk, amennyit elbírunk. Nem hibáztál, nem hibáztunk. Nincs mi lett volna ha.... Ez van, ezt kell megoldanunk, és megtudjuk oldani." .

Bár nem vagyok fizikálisan melletted, mindig ott vagyok, a lelkemmel, a szívemmel, VELED.

Anyák

Hős a világon egy név lehet,

Mindent megold, mindenkit szeret.

Élethez egy-egy köszönömöt intéz,

Olykor, arcán könny csepp, vagy nevetés lebeg.

Kitartása végig elkíséri,

Veled, s érted nincs számára lehetetlen.

Egymásnak vagytok és vagyunk,

Szülői szív és gyermeki lélek.

Ki-ki bármit mond, 

Ő egy nő, s te pedig egy gyerek...

Boldog anyák napját!

Ne feled: Szeretlek!

Minden kedves olvasómnak és édesanyának BOLDOG ANYÁK NAPÁT!

Határok és az őrültség

Sziasztok!

A mai bejegyzésem közel áll a jelenlegi tapasztalatimhoz, azaz az őrültséghez, és a saját határaim átlépéséhez... ne aggódjatok semmi illegális.


A dolgokat nem részletezném, de fontosnak tartom az ésszerűség, a határok és az őrültség tisztázását, okulva saját tapasztalatomból.

Aki ténylegesen ismer tudja ésszerű ember vagyok komoly döntéseket átgondolom, a lehetőségeket átrágom, és bár mindennapi életemben inkább az érzelmek ember vagyok, a rossz negatív, vagy a nem illő dolgokat átgondolom és az eszemre hallgatok a  szívem helyet... legalább is a közel múltig.

Mitől lesz valami őrültség?

 Őszintén? Fogalmam sincs, de saját megfontolásom szerint, ha valami nem várt, szokatlan, az érték rendel és határokkal ellentétes dolgot teszünk, mondunk stb...
 Rossz lenne?
Kiderülhet, hogy minden esetben, de azért még is azt mondom nem árt az ésszerű norma, tehát, hogy ne ártsunk ezekkel másoknak.

Miért jók a határok?

Nem régi színházi élményem által feltették nekünk ezt a kérdést, akkor inkább csendes szemlélője voltam a válaszoknak és kérdéseknek, mivel bár egyetértettem a megfogalmazások  egy részével, és véltem benne felfedezni igazságot nem éreztem százszázalékosan magaménak a válaszok tartalmát.
Így most mondanám el...  Határok kellenek, persze vannak amelyek megszeghetők, vannak melyek biztonságot nyújtanak a korlátok megadása mellett, mint mindenből ebből is fontos az egyensúly...

A kérdés jogos... Hogy jön ez ide?
Határt átlépni őrültség? Bátorság? Vakmerőség esetleg kaland vágy?
Ha ezekre a kérdésekre tudod a választ olvasóm, azt is tudod miért kapcsolódik ide a határ kérdés...

A gondolat morzsáim és tapasztalataim alapján összegzem meglátásaim, amelyek ismét megosztók lehetnek: Nem minden határ korlát, és nem minden határ átlépés őrültség és nem minden őrültség az ördögtől való.

Gondolatokban elmélyülős, szokatlanul, de visszafogott őrületben gazdag estét!

Relax

Sziasztok!

Az elkövetkező időszakom igencsak , hogy is fogalmazzak finoman.. húzós lesz a sulit illetően, mivel megkezdődnek a vizsgáim vagyis a zárthelyi írós időszak....  Nem várom.

Pénteken már egyen túlestem, meglepetésemre négyes lett, pedig azt gondoltam, életem első egyes dolgozatát sikerült össze hoznom.... MÁZLI  (nem nem a kutyanévre gondolok).

Szükségem lesz relaxra ezek közben és követően...  ezért gondoltam kicsit írok, arról, hogy nekem mi segít megnyugodni.

1. Írás - oké, talán ez egyértelmű volt, de segít, hogy gondolat morzsáim papírra, vagy blogra vagy egyéb eszközökre vethetem.

2. Evés - be kell valljam... sajnos ez így van...

3. Kávé -  koffeinista se vagyok ám...

4. Természet, séta - Nincs megnyugtatóbb annál, ha kiszellőztettem a fejem, na jó de...

5. Állataim - a velük való játék és olykor beszélgetés (tudom, tudom, ne mond ki, amit gondolsz) helyre teszi a lelki békém.

6. Ölelés - az ölelés rögtön tud segíteni, de ezt mindannyian tudjuk

7. Könyv, film - egy másik életbe történő becsöppenés, mindig elkalandoztatja a gondolataim és már is könnyebb utána

8. Pozitív gondolatok -  oké néha én is pesszimista vagyok, főleg a képességeimet tekintve, de tény és való, hogy a pozitív gondolkodás, vagy akár a mantrák nagy lelkesedést, kitartást adhatnak.

9. Színezés -  ilyenkor csendbe is vagyok....

10. Szeretteimmel töltött idő - még ha elegem is van a  világból egy kicsit, és olykor pufogok, hogy egyedül szeretnék lenni, nincs idő,a mit ennél többre értékelnék.

Nekem ezek segítenek, ha szeretnék egy kicsit kikapcsolni....

Töltsd hasznosan a napot és ne  felejts el lazítani!Mosolyra fel!

Észrevétel

Sziasztok!

Megint sikerült elég régen irkálnom ide pár sort... de most próbálok némi sor távot és betű hiányt korrigálni. Kiderül milyen sikerrel teszem ezt majd..

Egyre inkább észre veszem magamon, hogy a pszihológiai tanulmányaim és az itt tanultak és hatására megértem magam, a gondolataim és viselkedésem. Tudom mit miért csinálok, mi mire visszavezethető, mi miért történhetett úgy stb.. és bármely hihetetlen ez sokat segít, hogy egyre inkább megismerem a miérteket és az ok okozati össze függéseket.

Természetesen nem értem a hülyeségeim én sem meg a néha elég idegesítő viselkedésem, annál sokkal fontosabb és mélyebb dolgokról van szó. Lényegébe véve egyre inkább sikerül megismernem maga, az életem kapcsolatait, a miérteket és ez által könnyebben sikerül megismernem embereket és nem csak saját, de mások személyiségében is mélyebbre áshatok.

Ezek a mai észrevételeim...

Ezzel kívánok szépséges mosolygós, gondolkodós estét!

Felelet egy írásos kérdésre

Sziasztok!

Mai bejegyzésemben az írásról fogok írni, kicsit ironikus ez... de feltettek nekem egy kérdést: 

"Hogy tudsz, annyit írni, hogy kiírj mindent magadból?" 

A válasz: "SEHOGY".

Egész kiskoromban próbáltam már kifejezni az érzéseim és gondolataim a művészet ezen és más formáiban is, de valahogy ennél maradtam igazán. Az első versem  címe: a kelep-kelep gólya madár... nos hát nem egy mester mű, de hat évesen megvoltam vele elégedve, mikor már letudtam írni az alkotásom.

Természetesen annak idején, azaz írás tudásom előtt is kifejeztem magam és megosztottam a verseim a környezetemmel, csak hogy azok a versek a levegőbe szálltak és elfelejtődtek... (Hősnek tartom azokat az embereket, kik a rögzítés írásos formáját feltalálták és ehhez eszközöket álmodtak meg nekünk, meg persze anyukámat, aki megőrizte füzet lapjaim kitépet oldalait, melyekre akkoriban alkottam)

Aztán később próbálkoztam, többször is napló írással... hát ez befuccsolt, de tényleg... a rekordom egy hét volt.. mostanáig, most meg már lassan 2 hónapos lesz a naplóm, amit vezetek is meglepő és magamat váll veregető módon.

Volt idő, mikor csak történeteket írtam és a verseim egy füzetbe foglaltak helyet, aztán meg tanultam a vak 10 ujjas gépelést, ami nagyon nagy hasznomra vállt... Köszönöm.

Ma pedig írok.. mindent... Verset, történetet, könyvet, levelet, jegyzetet, blog bejegyzést, naplót, mesét... Bármit és mindent, az is lehet, hogy semmit, mivel másnak a soraim jelentéktelenek... Írok mindent mi én vagyok, de még is sosem írok le mindent, ami bennem van. 

Nem csak mert lehetetlen, szavakkal, szó kapcsolatokkal, leírásokkal kifejezni, hanem mert lehet nem is akarom és nem is kell... annyit írok és arról és ahogy, miként pillanatnyilag vélem... sőt már leírott kuszaságokon is korrigálok, mert tudom veszélyes.

Veszélyes kiírni mindent, veszélyes megmutatni mindent és azt a sok sok dolgot, úgy oszthatom meg másokkal, ha tényleg, igazán ismernek és én is őket, ehhez is bizalom kell, mint a tánchoz...

Kell egy vezető és kell egy fél, ki társként szolgál és kísér.

Szóval nem nem írok le mindent, mert nem tudok... Egy dolgot 100 féleképen kilehet fejezni egyetlen nyelven, ha nem tippeltem keveset... nem hogy a világ összes nyelvén a gondolatok összes formájában.. Képtelenség lenne leírni mindent... és talán egy idő után unalmassá is válna.

Nem írok le mindent, mert veszélyes, mert kell hozzá bizalom.

Nem írok le mindent, mi vagyok mert félek és mert nem is szeretnék...

Hát írásom történetéről ennyi, remélem nem húztam túl a mézes madzagot.

Kellemes húsvétot nektek, és írásban kiteljesedő  gondolatot!

Ajándékok

Sziasztok!

Régen írtam már ide sorokat, mivel otthon létem rövid ideje alatt napló és levél íródik főként, de most erőt szántam a bejegyzés megírására is, mi az életem legcsodálatosabb ajándékáról fog szólni.

A pillanatokról, miket számomra fontos emberektől kapok és velük tölthetek el, az élményekről velük és bár tudom, sosem tudom eléggé megköszönni, hogy az életem részei, még is életem végéig igyekszem a Köszönöm minden formáját kifejezni irányukba, hogy velem vannak, hogy mennyi boldog és vicces pillanatot köszönhetek nekik és hogy mennyi mosoly ráncom lesz általuk, ha egyszer majd járó kerettel versenyzem az unokáimmal... oké oké kicsit előre szaladtam..

Szóval száz szónak is egy a vége köszönöm ezt a tömérdek, megszámlálhatatlan ajándékot, mit tőletek és tőlük kapok!

Ajándékokra fel, főleg az értékes időre fel!

Szépséges estét bolyhos nyuszi imádóknak!

Séták...

Sziasztok!

Mai bejegyzésemmel köszöntöm az áprilist,  és persze titeket, akik olvastok...

A bejegyzés címe egy általam kedvelt dologra utal, mint a kép is, de most egy szokványostól eltérő séta útvonalat terveztem magamnak és olvasóimnak is.

Nem minden esetben szeretem egyedül végezni ezt a mozgás formát, de néha kifejezetten hasznosnak vélem, hogy ki tudom szellőztetni a fejem és eltudjak merülni a gondolataimban és érzéseimben... Néha kell ez a féle egyedül lét, hogy jobban megtudjam érteni magamat és a környezetemet... nem kell aggódni, most nem ezt az utat terveztem.

Sokkal inkább valami kellemeset, valami szépet, valamit, ami egyszerre elvarázsol és egyszerre varázsolható...

Miféle séta ez? Leginkább elgondolkodtató, ámulatba ejtő, varázslatos és különleges... olyan, mint te kedves olvasóm.

Ez a bejegyzésem rólad és rólatok szól, az emberekről, akik körül vesznek engem. Akik szebbé, csodálatosabbá egyes esetekben elviselhetőbbé teszik a napom.

Azokról és rólatok, akik emberek és élnek. Kiknek lehetőségük van mindenre, hogy az élet útján szárnyaljanak, vagy a legszebb, néha pocsolyákkal borított életutat bejárhassák. Azoknak, kik bármit megtehetnek, kik bármire képesek, mert egyediségük, csodálatosságuk és szépségük megszépíti az univerzumot... Nem hiszed?

Nézz a tükörbe és látni fogod, az élet azon csodáját, amit én is láthatok ha rád nézek... Téged!

Sétálj velem, és lásd magad. Köszönöm, hogy vagy nekem. 

Csodálatos estét!

Ragyogj kékben! - március végi gondolatok

Sziasztok!

Először a címről...  Április 2. az Autuzmus világ napja, amit Kaposváron a mai napon rendeztek meg a Tanulásban akadályozottak napjával egybe kötve, ezt a napot sétával kék szint viselve ünnepeltük. 

Fontosnak tartom megemlíteni ezt a napot, mivel gyógypedagógus leszek és emberség szempontjából is fontos.

 De nem csak egy napon vannak autizmus spektrum zavarral küzdő emberek, nem csak Április elején vannak tanulásban akadályozottak vagy akár nem csak március 15-én kellene nemzeti ünnepet tartani, megemlékezve a magyarságunkra. Nem csak  egy napnak kellene a szeretet napját ünnepelni stb...  Minden nap körül vesznek minket ezek az emberek, fogalmak... mindig éreznünk kellene.

Mindez szép és jó... de a többi nap? Azt mondod, hogy fogyatékos, sérült, debilis? Ne tedd!  Ezeken a napokon és ezen a napon se azt lásd meg, hogy más valaki... mind mások vagyunk, mind különbözünk... sok színűek vagyunk, láthatod ennek szemléltetését a képen is. 

A sok színűség csodálatos, tele van élettel és lehetőségekkel, mint ők, mint te, mint mi.... Bárki és mindenki. Lehet ő ép vagy valamilyen akadállyal küzdő, lehet SNI-s, BTM-es papírja, lehet szakvéleménye, lehet, fehér botja vagy bármi... akkor is olyan mint te vagy én... Különleges, egyedi és sok színű.

Hát ezzel a szösszenettel kívánok csodálatos, kék napot!