Halál-elengedés, elvesztés

 

Sziasztok!

A mai nap egy komolyabb témával készültem nektek, ami számomra nem túl kellemes, sőt mondhatni nyomasztó és borús. Nem jól viselem bárkinek, vagy bárminek az elvesztését és nehezen engedek el bármit, amit megszerettem. 

Sokáig az érzékenységemre fogtam, de tudom, hogy az egom része is nagyban befolyásolja ezt. 

Tudom mindenkinek nehéz, ha valaki meghal a családból, vagy egy kiskedvence hal meg, elkóboról... én ezt az átlag embereknél rosszabbul viselem.

Tudom, hogy a halál egy fiktív dolog, amit mindenki másként értelmez, vagy más fogalomban, gondolatban hisz, az élettel és halállal kapcsolatban. Én azt gondolom, hogy a testünk hal meg, és abból a természet ismét életet nyer, de azért még is felkavar az érzés, pedig tudom... mind egyek vagyunk.

Lassan elérkezik Mindenszentek ünnepe, így  most én virtuális világunkban hagyok gyertyát írásom formájában az elhunytainkért, legyenek emberek, állatok. 

"Mindazokért, kiket nem láttunk már régen,
[...]
Kiknek őrizgetjük szellemét,
Mindazokért egy-egy gyertya égjen."

Szeretet teljes napot kívánok!

Meggyűrűzve a táncparketten

 

Sziasztok Kedves Olvasóim!

Lassan három éve lettem mennyasszony. Ennek szeretnék egy blog bejegyzés formájában is emléket állítanni. Azóta már feleség lettem, aminek decemberben lesz egy éve.

Nagyon sok mindent történt, ami a szerelemben megerősít, és bizonyosságot nyer számomra a szerelem, szeretet, házasság jelentése, fontossága. 

Mindig is érzékeny ember voltam, bár igyekeztem sok esetben nem kimutatni az érzéseim és hangulatom. Már van egy ember az életemben, kivel a legapróbb változást és történést is szeretném megosztani, mégha nem is fontos dologról van szó, vagy egy hatalmas hülyeségről. Miért? Mert szeretném, ha mindenről tudna, ha mindenem és minden részem ismerné, még azt is, amelyet én nem ismerek. Nem azért, hogy szeressen, persze jó, hogy szeret, sőt csodálatos.... De azért ismerjen, mert neki én akarok lenni. Az az én, aki teljes, akinek nincs előtte semmi titka, semmi álarca vagy álruhája... Azt akarom, hogy ismerjen és az alapján döntsön, érezzen, hogy szeret-e és mit érez irántam. 

Tudjátok... a házasság csodálatos dolog ha megfelelő partneretek van ehhez a tánchoz. Engedjétek meg, hogy egy művészi leírással éljek:

Nem arra gondolok, akit követned kell a táncparketten, mert ő vezet, hanem arra partnerre, kit bátran követsz, az ismeretlenbe is akár, mert tudod sosem engedi el a kezed.  Olyan társról beszélek, kivel egy szenvedélyes latin táncot is járhatsz, vagy egy bécsi keringőt, de a csárdásban is legalább annyi érzelmet visztek, mint egy cha-chába...

Kivel az apró nüanszok, ép oly fontosak, mint minden lépés tökéletes ritmusossága.  De nem a ruha, nem a hely adja a táncotok varázsát, hanem a tökéletes harmónia.

Nos kedveseim ez a szerelem, ez a szeretet és ez a házasság, a mi házasságunk.

Szép, boldog őszi délutánt nektek!

Ui.: Táncra fel!