2022. február 6., vasárnap
Anyaság-szülőség-várakozás
2022. január 4., kedd
Búcsú 2021-től és találkozás 2022-vel
- Sport - nem igazán jött össze az utóbbi hónapokban, de sokat sétáltam a kutyáimmal és táncoltam is egy rövidebb ideig. Szóval megszavazom sikernek.
- Projekt-önkéntesség - ezen lett volna még mit csiszolni...
- Terápiák, tünetek összegyűjteni - halasztás alatt.
- Hobbi - az íást, rajzolást, festést a főzés, sütögetés váltotta fel és abban nem volt hiány, főleg az év második felében szóval sikeres.
- Állatok - ide kerültek hozzánk és több időt voltam velük mint eddig talán valaha, szóval siker és boldogság.
- Önfejlesztés - ezt nem fejteném most ki, de azt gondolom komoly jó eredményekkel zárjuk az évet.
- Sólymi megszületését és jó nevelését
- Sokat főzni, sütni, szabadban lenni
- Kert és otthonunk rendezgetését
- Állatokkal való idő megszaporodását
- Sportolni
- Egészségesen étkezni
- Vállalkozást- gyermekektől függően (vannak ötleteim)
- Hobbi művelését
- Kapcsolatunk tovább ápolni
- Fejleszteni önmagam
- Ami még adódik
2021. november 22., hétfő
Várakozás
2021. november 17., szerda
Hírrel érkeztem
Eljött hát a nap, hogy megosszam veletek, hogy édesanya leszek, mert apró csodát hordok a szívem alatt, ki tele van szeretettel, bölcsességgel és a világ igazságával.
Gyermekünk születik. Anya leszek.
Nem is tudom mit írhatnék... mert nem jutok szóhoz, amióta tudom, hogy áldott álapotba kerültem egésznap képeslennék mosolyogni a hányinger és a haspuffadás ellenére is.
Egy csodát kaptunk az élettől, hogy gyermekünk lehet. Mindketten vártuk már, és nagyon örülök a hírnek és nem túlzom ha azt mondom a hálám mérhetetlen nagyságú.
Az öröm, a hála, a szeretet, a tisztelet, a boldogság kapott helyet az életemben. Ne értsetek fére, úgyanúgy van bennem aggódás és félelem, de a hangsúly nem ezeken van. Sőt, tudom, hogy mindent megteszünk, ami tellik tőlünk és én magam is mindent megteszek, hogy neki jó legyen. Ő egy boldog, egészséges, kiegyensúlyozott lény legyen. Ehez pedig nagyban kellek én, hogy az félre tegyem a negatív érzéseim, ne féljek, ne aggódjak mindenen, és rá, magamra, a családunkra tudjak figyelni.
Ezek most a legfontosabbak.
Szóval csak beköszönni jöttem hozzátok, hogy megosszam hírt.
Szép napot nektek!
2021. szeptember 16., csütörtök
Milyen játékot játszunk?
Igazából az élet, a mostani tudásunk szerint olyan, mint egy virtuális világ, csak nem tudatosan építettük fel. Nem emlékszünk arra, mikor léptünk a játékba és sokszor a küldetésünk célját sem tudjuk. A karaktert sem biztos mi válasszuk ki, és nem minden esetben rendelkezünk szuper erőkkel, mint egy videó játékban. Érdekes, én mindig aggódok mindenen, de mióta próbálok az életre és a problémákra úgy tekinteni, hogy csak egy szerepben avgyok, egy történetben, de ez egy játék, egy illúzió sokkal könnyebben engedem el, azt mi a lelkem nyomja.
Szóval gondold végig te is, amit én is megtettem. Milyen játékot játszol? Boldog, könnyű, aggódalom mentes, nyugodtat? Vagy sem?
Én próbálok a realitás talajával, az aggódás mentes verzióval játszani, ebben a csodás életnek hívott illúzióban.
Legyen szép napod barátom!
2021. május 25., kedd
Pályámon 3. rész
Nem vesztem el, bár az írásaim megritkulnak sajnos. Ezt eleinte nehezen kezeltem, de ma már nem, mert rájöttem, hogy túl sok mindent szeretnék és nem lehet mindent egyszerre. De ez nem a mai témához tartozik.
Sokat gondolkozom azon, hogy mit írjak ide, mert annyi mindent megosztanék magamból és a gondolataimból, véleményemből, de valamire nem vagyok még kész, vagy azt gondolom, te aki olvasod soraim te nem vagy rá kész. Kitudja... majd egyszer.
Mai gondolataim ismét a gyógypedagógia felé kalandoznak és hívnak téged is egy ismeretlen/ ismerős utazásra.
Sokszor azt hiszik az emberek valamiféle gyógytornász vagyok, vagy orvos szerű-tanár egyben, de olyan is akad, aki azt gondolja: "Áhh... te bolondokkal foglalkozol".
NEM.
Én különleges emberekkel foglalkozom. Akár lehetnél te is, ő is vagy én is. De ezt már tudod miért.
A gyógypedagógia a fejlődésről szól, az emberségről, az elfogadásról. Az akadályok leküzdéséről, sok sok szeretettel- türelemmel megízesítve.
Ez a hivatás, rólunk emberekről szól, főként a kisemberekről szól, a gyerekekről.
Azokról a lehetőségekről, amiket meg kell nekik adni, arról a támogatásról, amire szükségük van, ha valahol elakadnak.
Nem különleges, nem varázslat, nem sajnálni való, nem elítélni való az amit csinálok, sem azok kik ebben részt vesznek.
Az egész olyan személyekről szól, akiknek valami nem/nehezen megy. Lehet a mozgás, lehet nem látnak, nem hallanak, lehet csak a számokkal van gondjuk, az is lehet nem beszélnek, vagy nem jól kommunikálnak, lehet nem tudnak úgy figyelni, mint az "átlag", de semmi kép nem rosszabbak, vagy megbélyegezhetőek.
Az is lehet olyan személlyel dolgozunk együtt és célokat tűzünk ki, aki valamien kiemelkedően tehetséges, mert ebben a szektorban a tehetségnek is van helye.
Tény, sokszor láthatsz a szokásostól, az átlagtól eltérő embereket emberkéket megfordulni a kezünk alatt, vagy a foglalkozásainkon, de az átlagot mi emberek határozzuk meg, ne feled.
Azt, hogy neked mi a szokatlan azt te döntöd el, vagy a téged ért benyomások alakítják ki benned.
Egyébként meg minden embernek van furcsasága, vagy különlegessége, van, ami jobban megy, valami kevésbé. Igen vannak olyan emberek, akiknek az alap készségek mennek nehezebben, vagy alakultak ki másként, vagy még sokat kell ezeken fejeszteni. Van, akinek az akademikus készsége nem olyan jó, hát ez van, ő nem megy el orvosnak, vagy mérnöknek.
De olyan is van, mint én jó magam, aki a sportban nem teljesít jól. De ez egy mind nem annyira fontos, mert nem ezek fogják meghatározni, hogy milyen emberek vagyunk.
Ezeken lehet csiszolni, lehet akár egy-egy kis akadályt, hiányoságot kompenzálni.
Nos... azt hiszem erről szól a gyógypedagógia. Az elfogadásról, a fejlődésről, a segítésről, a szeretetről, a támogatásról, a lehetőségekről. Rólunk. Rólad. Rólatok. Róluk. Rólam. Mindenkiről.
2021. április 9., péntek
Elvárosok felénk és mások felé
Elvárások.
Nekem rögtön negatív érzelmeim vannak ezzel kapcsolatban, hogy igen... mennyi elvárást támasztanak felénk az emberek, bezzeg én soha nem tenném....
Hát dehogy nem, nem szándékosan teszem és azt gondolom mások sem, de én is támasztok elvárásokat mások felé. Nem a kőkeményet, hogy márpedig ha nem teszed meg, akkor ez és az lesz... De bizony támasztok.
Enged meg, hogy kicsit kifejtsem mire is gondolok.
Enged, hogy éljek az önkritika dicső és nyers mivoltával.
Elvárásokat támasztok magam felé.
Van amiket belém neveltek. Az anyukám, a tanáraim, a környezetem, a barátaim. Személyek, kik benne vannak és benne voltak az életemben.
Elvárosokat támaszt felém a társadalom, a média, és bizony a törvények is. Igen, itt már gondolhatod, hogy az elvárások nem feltétlen negatív dolgok, ahogy azt gondoltam az elején.
Magam felé az elvárásaim minden szerepemben változnak. Más elvárásaim vannak ha ép diák vagyok, vagy ha a katedra másik oldalán állok és ott is igen sokszor változik, a gyermek csapat szellemében. Elvárásaim vannak magam felé gyerekként, anyukám gyermekeként, és fiatalként, hogy az időseket tiszteljem. De ez már egy tanult dolog, egy betanult elvárás. Milyen szép elvárás ez.
Elvárásaim vannak barátként magam felé, amiket sajnos nem mindig tudok teljesíteni.
Elvárásaim vannak magam felé nőként, feleségként... Bizony és ebben az utolsó kettőben nagyon sok elvárásom van, már már a gondolat zavarba ejt, hogy fel kellene ezeket sorolnom. Valamelyik szép, kedves, a másik meg szinte a lehetetlen felé hajaz.
Láthatod, hogy nem soroltam fel mindent, nem is írtam konkrétumokat, de azt te is érzékelheted, hogy bizony mindben van olyan elvárás csomag is, amiket betanultam, amiket mások támasztanak felém. Persze nem szándékosan, nem tudatosan, nem közvetlen akár, és nem rossz szándékból. De még is kétéllű a dolog.
Én is támasztok elvárásokat a környezetem felé. A szoros kapcsolataimtól kezdve pl.: a férjem felé, hogy a konyha pultra, étkező asztalra ne tegyünk szerszámot.
Kevésbé látja praktikusnak az ötletem, mikor ép dolgozik, de bizony ez is egy elvárás.
Elvárásaim vannak, ahogy már írtam azok felé is akiket tanítok, és akikkel együtt tanítok.
Elvárásom van az álltaim felé is gazdiként.
Elvárásom van az írók felé, ha kezembe veszek egy könyvet, vagy a rendező felé, ha megnézek egy filmet.
Teljesen idegen emberektől is várok el dolgokat. Pl.: Én azt tanultam, ha kedvesek veled és segítenek neked köszönd meg. Így ha valaki leejt valamit és felveszem, odanyújtom neki egy mosoly kíséretében, elvárom, hogy köszönje meg, még ha nem is tudatosan.
Mindenki támaszt elvársokat, és én ezt először nagyon rosszul éltem meg.
Igen vannak olyan elvárások, amiket támasztanak felém és nem élem meg jól, mert úgy érzem korlátoz, hogy mindenkép meg kell felelnem ennek, pedig én nem akarom, nekem nem megy. Néha úgy érzem, hogy elveszi a szabadságom. Lehet mások is ezt érzik az én elvárásaim miatt, ami szörnyű.
Nem szeretném, hogy így legyen. Tudom, hogy a szeretettem, az elfogadásom mindennél erősebb és talán ezzel mentem fel magam, ami lehet jó és lehet rossz én sem tudom, hogy hol áll a képzeletbeli skálán.
Hiába vannak bárki felé elvárásaim, vagy olyan dolgok, amiket szeretnék tudom mind az egom része, az egom akarja, a büszkeségem, de nem neheztelek senkire, ha nem felel meg az általam támasztott elvárásnak. Mert ez nem az ő hibája, nem az ő baja, ezzel csak nekem kell foglalkoznom, nekem kell magamban legyűrni vagy feldolgozni az érzelmeket, indulatokat, amit kivált belőlem.
Tudod, most, hogy leírom ezeket most jövök rá, most esik le az a bizonyos tantusz, hogy amiket felém támasztanak és nem teljesítem akaratomból vagy attól függetlenül azzal nem nekem kell törődnöm, lehet, hogy nekem is fáj, hogy nem felelek meg. Ez ne az én gondom legyen, mert ha valaki olyan elvárásokat támaszt felém, aminek tényleg kikötéses talaja van, vagy azért nem szeret, vagy kevésbbé kedvel vagy bármi ilyesmi, arra talán nincs is szükségem, mert bizony ez már feltétel.
Én pedig a feltétel nélküli elfogadásban és szeretetben hiszek.
Anyaság-szülőség-várakozás
Kedves Olvasó! Ha őszinte szeretnék lenni fogalmam sincs, milyen anya és szülő leszek, azt tudom, hogy feltehetőleg az aggódós, szigorú ...
-
Szia kedves olvasóm! Régen találkoztunk már, többször neki fogtam, hogy írjak, de mindig más módját választottam az érzelmeim, gondoltaim k...
-
Sziasztok! Nagyon rég írtam ide, ismét hónapok teltek el. Közben annyi minden történt, hogy kicsit látszólag megfeletkeztzem a gondolataim...
-
Kedves Olvasó! Ha őszinte szeretnék lenni fogalmam sincs, milyen anya és szülő leszek, azt tudom, hogy feltehetőleg az aggódós, szigorú ...