Nem vesztem el, bár az írásaim megritkulnak sajnos. Ezt eleinte nehezen kezeltem, de ma már nem, mert rájöttem, hogy túl sok mindent szeretnék és nem lehet mindent egyszerre. De ez nem a mai témához tartozik.
Sokat gondolkozom azon, hogy mit írjak ide, mert annyi mindent megosztanék magamból és a gondolataimból, véleményemből, de valamire nem vagyok még kész, vagy azt gondolom, te aki olvasod soraim te nem vagy rá kész. Kitudja... majd egyszer.
Mai gondolataim ismét a gyógypedagógia felé kalandoznak és hívnak téged is egy ismeretlen/ ismerős utazásra.
Sokszor azt hiszik az emberek valamiféle gyógytornász vagyok, vagy orvos szerű-tanár egyben, de olyan is akad, aki azt gondolja: "Áhh... te bolondokkal foglalkozol".
NEM.
Én különleges emberekkel foglalkozom. Akár lehetnél te is, ő is vagy én is. De ezt már tudod miért.
A gyógypedagógia a fejlődésről szól, az emberségről, az elfogadásról. Az akadályok leküzdéséről, sok sok szeretettel- türelemmel megízesítve.
Ez a hivatás, rólunk emberekről szól, főként a kisemberekről szól, a gyerekekről.
Azokról a lehetőségekről, amiket meg kell nekik adni, arról a támogatásról, amire szükségük van, ha valahol elakadnak.
Nem különleges, nem varázslat, nem sajnálni való, nem elítélni való az amit csinálok, sem azok kik ebben részt vesznek.
Az egész olyan személyekről szól, akiknek valami nem/nehezen megy. Lehet a mozgás, lehet nem látnak, nem hallanak, lehet csak a számokkal van gondjuk, az is lehet nem beszélnek, vagy nem jól kommunikálnak, lehet nem tudnak úgy figyelni, mint az "átlag", de semmi kép nem rosszabbak, vagy megbélyegezhetőek.
Az is lehet olyan személlyel dolgozunk együtt és célokat tűzünk ki, aki valamien kiemelkedően tehetséges, mert ebben a szektorban a tehetségnek is van helye.
Tény, sokszor láthatsz a szokásostól, az átlagtól eltérő embereket emberkéket megfordulni a kezünk alatt, vagy a foglalkozásainkon, de az átlagot mi emberek határozzuk meg, ne feled.
Azt, hogy neked mi a szokatlan azt te döntöd el, vagy a téged ért benyomások alakítják ki benned.
Egyébként meg minden embernek van furcsasága, vagy különlegessége, van, ami jobban megy, valami kevésbé. Igen vannak olyan emberek, akiknek az alap készségek mennek nehezebben, vagy alakultak ki másként, vagy még sokat kell ezeken fejeszteni. Van, akinek az akademikus készsége nem olyan jó, hát ez van, ő nem megy el orvosnak, vagy mérnöknek.
De olyan is van, mint én jó magam, aki a sportban nem teljesít jól. De ez egy mind nem annyira fontos, mert nem ezek fogják meghatározni, hogy milyen emberek vagyunk.
Ezeken lehet csiszolni, lehet akár egy-egy kis akadályt, hiányoságot kompenzálni.
Nos... azt hiszem erről szól a gyógypedagógia. Az elfogadásról, a fejlődésről, a segítésről, a szeretetről, a támogatásról, a lehetőségekről. Rólunk. Rólad. Rólatok. Róluk. Rólam. Mindenkiről.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése