Búcsú 2016-tól! Boldog Új évet!

Sziasztok!

A mai bejegyzésem a 2016-os év utolsó bejegyzése  lesz szeretném össze foglalni az évet... amihez egy naptár és egy jegyzet füzet van segítségemre... szóval 2016.. lássunk! 

2016 sikereim (ezek amiket elszerettem volna érni)

• Átkerülni államira -  pipa :D
• Tanulás - mondjuk azt, hogy az eddigiekhez sokat fejlődtem... 
• Életmód- az étkezés - hát ezt fél sikernek könyvelem el, mivel van amiről képtelen vagyok lemondani...de még próbálkozunk vele
• Ismét vidámnak lenni - igen... ez sikerült, néha már túlon túl...
• Blogok - hm... ezt is sikerült rendszeresítenem a megkezdett történeteket megírni szóval ismét egy pipa.
• Smink, ruha - a sminkelési tudásom még hagy kivetni valót, de igen sokat nőiesedtem, ezen a téren.. elvégre pedagógus leszek, vagy mi féle ;)
• Rendszeres olvasás - ismét egy pipa, minden nap olvasok lefekvés előtt könyvet szórakoztatásomra, és még a kötelezőket is elolvastam.
•  Folyadék bevitel - fél siker, alakulgat
• Jelnyelv tanulás - sajnos ez nem volt olyan sikeres, mivel nem gyakoroltam eleget.
• Barátok -  hát nem töltöm minden időmet velük, de azért igyekszünk össze hangolni a szétszórt életeinket, így  több mint fél siker
• Rendszerezés - igen ez is sikeres pipa, mivel rendbe tudom tartani a dolgaim és tudom, hogy mit hol keresek... végre be vállt a rendszerem
• Spórolás - sokat spóroltam az évben, amit nemes célra fel is használtam már... mondjuk, de ez nem az a történet...
• Testmozgás - Mindennapi tornát bevezettem bár voltak napok, amikor csaltam... szóval javítás alatt áll
• Rajz - a türelmem alakul, de még nem az igazi...
• Főzés - alakul, mert már elismerem, ha csinálok valamit és nem vagyok rest megdicsérni, amit csináltam
• Truck - édes szerelmetes vérebem kiképzése a minimális otthon töltött időmhöz képest alakul, de igyekszünk, mint mindig...

Szóval... menjünk végig a naptár segítségével a fontos és publikus dátumokon, eseményeken:

• Február 4. - Levették a fogszabályzóm :D <3
• Április 10. - Egy dátum, amit egy barátomnak köszönök <3
• Május 1. - Anyák napja :) <3
• Május 19. - Kutatásom megvédése....
• Július 1. - Első munkanap :)
• Augusztus 30. - Kaposvár kolesz ismét
• Október 1. - Leforráztam magam XD
• November 15. - Valami vége, valami új kezdete :)
• December 24. - Névnapom mellett, kéz repedés XD

Ez voltam én 2016-ban! Remélem sikeres évetek volt, boldog új esztendőt! 

Havas bejegyzés- Boldog karácsonyt!

Sziasztok!

Először is boldog karácsonyt kívánok! :)

Tegnap leesett nálunk az első hó, amivel anyukám meg is fürdetett... tudjátok az első hó szépít.... nekem csak az álmot verte ki a szememből...

Tegnap volt a névnapom és az utolsó vásárlás keretében lementem a boltba, csak, hogy sikeresen elestem az 1 cm-t el nem érő hó takarón, mentségem legyen alatta jég volt... Jó rendben... elmentem boltba, bevásároltam, haza mentem, hordtam be fát, díszítettük a fenyő fát... reggeliztem mert a rosszul létem nem múlt el... hát utána se... jó meg kellett mutatni a karom, ami be volt dagadva.... irányba kórházba két irányú felvételt készítettek a karomról, persze a fájó oldalról nem... szóval a karom megrepedt..

Ez volt tegnap... kalandos karácsony kezdés :D nem is én lennék... 

De még is csodálatos karácsonyom van, a szeretteimmel! Nektek is boldogságos karácsonyt!

Gondolat a modern kapcsolatokról...

Sziasztok!

Annyiszor megfogalmazott már bennem ez a bejegyzés kapcsán valami, de még sosem írtam le.

Lássunk is neki...

A férfiak igazi nőket keresnek igaz? Egy normális lányt, aki nem csak egy éjszakás kaland, vagy épp aktuális az aznapra, arra hétre, vagy csak arra jó.. Egy nőt keres, aki alkalmas barátnak, feleségnek, anyának, nőnek és persze párnak... Hm... érdekes az élet... 

Mi nő egy férfit keresünk, aki nem akarja össze törni a szívünk, kinyitja nekünk az ajtót, előre enged és elmondja, hogy mennyire szépek vagyunk? Egy férfit keresünk, ki a barátunk lehet, a párunk, a férjünk és a gyermekeink apja....

Mindannyian keresünk... De a nagy keresésben észre se vesszük, hogy mi történik.... Csak azzal foglalkozunk , hogy mi mit szeretnénk.... hogy nekünk mi a jó, hogy mi mit keresünk... és az a másik? Ő is keres.... úgy mint mi, de ő is magának keres, azt amit ő szeretne... Felületesek vagyunk.

Ezt mi igazolná jobban, minthogy a párkapcsolatok zöme az interneten bontakozik ki... rengeteg közös képpel, megosztásokkal és szerelmi vallomásokkal... Felület az egész... az igazi meghitt kapcsolat két emberről szól és nem a világról, ami körül veszi őket, mert a világ valóban szerepet játszik, de nem az élteti a kapcsolatot... jobb esetben. 

Menjünk tovább.... sok sok gratuláció és sok boldogságot, sokáig szöveg özönli el  a párt, ha kiteszik a kapcsolati státuszukat... 

De vajon mit gondolnak az emberek valójában? Hm.... érdekes.

Én mit gondolok? Én mit keresek... azt amit bárki... Egy olyan embert keresek aki mellett önmagam lehetek, aki mellett minden szerepet gyakorolhatok, aki nem lepődik meg, ha épp olyan napom van magassarkút veszek fel, másik nap pedig a leglazább szettet választom, akinek a barátja és társa lehetek, akivel megbeszélhetek mindent, akiért nő lehetek és, aki mellett az is vagyok. Aki nem lepődik meg és büszkén vállalja, ha az utcán táncolni támad kedvem... Aki miatt fontosnak tartom, hogy adhassak és aki megtanít hinni a mesékben újra és hinni, amiben mindenki hinni vágyik és élni vágyik, a szerelemben...de nem a két szép szememért, hanem azért, amit adhatok, amit képes vagyok adni, és amit szívből, őszintén adok... Persze mondhatnánk, hogy nem kellenek hozzá okok.. de egyetlen ok mindennél ott van... ez a szeretet.

Sajnálom a kemény, lehet valaki számára bántó véleményem, de ezek a gondolataim, hogy tömören fogalmazzak...

Szépséges Vasárnapot!

Előitélet

Sziasztok!

Ez a bejegyzés már rág megérett a megírása, de mindig annyi mindenen gondolkozok, hogy eddig elmaradt....

A kép nem túl ide illő, de szerintem mesés... előítéletesen azt mondanám: hercegnős, rózsaszín.. mesés... és egyéb jelzők.. szóval számomra tetszetős kép, így talán a legpontosabb.

Tehát az előítéletről... mindenkinek van.. de az elő ítélet kissé csúnya szó.. hisz első benyomásról, első véleményről vagy első képről beszélhettünk valami kapcsán.. és csak akkor válik ítéletté, ha nem hagyjuk azt formálni, alakulni és változni...

Mondjuk... ha én azt mondom utálom a tök főzeléket... ami tény... de félre értés ne essék, nem úgy mondom, hogy nem kóstoltam.. mert de, imádtam... csak elrontottam vele a gyomrom, amikor kicsi voltam óvodába megetették velem, és bizony azóta sajnos az illatát sem viselem el... ez már valóban vélemény, de  nem előítélet... Viszont, ha úgy mondanám, hogy utálom, hogy nem ettem volna soha, vagy ha csak egy félét ettem volna, akkor lenne elő ítélet...

Ugyan ez az emberekkel a helyzet... szőke vagyok így gyakran érnek szőke nős viccek... de komolyan ki az az ember, aki ha meglát egy banán héjat előre elmondj a hogy elfog esni??? Én nem... Kuka? Átlépem? Felveszem?

Szóval, az előítélet nem biztos, hogy rossz dolog... nézzük meg ezt a képet... ítélkeztem róla az ítéletem, hogy csodálatos... hogy mi az ami hagyja, hogy megváltozzon ez a vélemény? Semmi.... a jó dolgokat nem biztos, hogy meg kell változtatni elég ha tisztul a kép.... ha tisztul egy ember jelleme...

Ennyit az előítéletről....

Ne ítélkezz, alkoss véleményt, mit engedj formálni! Szépséges napot!

Téma nélkül... helyzet jelentés

Sziasztok!

Most egy hónapot itthon töltök a tanulmányaim és a kutyáim mellett, közben megpróbálom rendezni a gondolataim és a megborult érzelmi világom...

Ezt a csodálatos képet tegnap készítettem, miután a négylábúim társaságában töltöttem a napot.

Rengeteg dolog történt az elmúlt időbe, van amit sikerként fogok fel, van ami emlék és van, ami csalódás marad, de emlék... tanultam, fejlődtem és változtam...

Megtanultam ismét, hogy jobb elzárni valamit, jobb betartani valami mást és nem szabad teljesen bízni, mint az ígéretekben sem hinni... elég meghatározó egy hónap volt...de most töltődöm és változok... kicsit így kicsit úgy.

A továbbiakban tervezek egy éves össze foglalót a blogra és egy 2017-es terv listát vagy valami olyasmit... de ez majd még hamarosan kiforrja magát.

Annyi minden kavarog a fejemben, hogy miről kellene írni, de az a baj, hogy képtelen vagyok ezeket megfogalmazni, így mára is ennyi...

Kellemes, eső mentes, szépséges napot!

Álmokról...

Sziasztok!

A télbe átmenve ez a kép kissé érdekes választásnak tűnik, de mentségemre szolgáljon.... nem tudtam elkerülni és nem is akartam.
Valamint ugyancsak harapdálom az ajkam....  és mint a képen is látható... Trabant for ever a bogár mellett.

Szóval főként az álmodozásos bejegyzés miatt lett ez a kép.. leég is a szóból..

Mindenki álmodik, viszont nem emlékszünk az álmainkra... mondják az okosok én az esetek 80%-ban emlékszem rájuk és kitudom zárni a rossz álmokat, persze, lehet csak az álom fogók miatt van ez így, miket úgy szeretek... de lehet valóban létezik a tudatos álom is..... Bonyolult álom képletek ezek.

Nekem az anyukám azt mondta, hogy álmokból, tervek, tervekből valóság lesz.... Én hiszek ebben... hiszek abban, hogy a huskys álmaimból terveket kovácsoltam és valóságot is tudok majd... Hiszek abban, hogy az álmom, hogy a plusz két betű  a nevem elé kerüljön valóban oda is fog... Hiszek abban, hogy egy boldog családot álmodok, gyerekekkel, kutyákkal és persze meghittséggel... egyszer valakivel majd tervezhetem és valóban valóságot alakítunk mi és a jövőnk is.

Szóval sok sok álmom van... Amiket tervezek is megfelelő helyen, időben és személlyel... a valóság része meg még várat magára.

 Szép álmodozást és szép álmokat!

Tél, hó, hull a hó ^^

Sziasztok!

Ma ismét tanulnom kellene, de helyette takarítottam, nyomtattam, filmet néztem, tornáztam, kondiba voltam.... ettem, ittam és most bejegyzést publikálok.. na jó olvasom közbe az oldalakat remélve, hogy a buksim képes ennyi infót befogadni mivel jövő héten minden nap zh-zok.

Ennek örömére a tél varázsát az én szemszögemből igyekszem elmondani, hogy miket is szeretek a télbe... a hideget nem.. azon kívül... mindent.

Imádom a havat, a hógolyót a hóembert, a huskykat és általuk még a hideget is elviselem megfelelő öltözetbe.

Imádom a meleg sálakat, zoknikat és kesztyűket. Meg persze a csizmákat is szeretem.

Imádom a forró teát, a süteményt, a mézes kalácsot.

Imádom a begubózós napokat.

Imádom a karácsonyi fényeket és díszeket.

Imádok ajándékot készíteni...

Imádom az illatokat és azt a hangulatot, ami az egész telet beragyogja.

Imádom a hópelyheket és a karácsonyi filmeket.

Imádom azt, hogy ilyenkor még közelebb kerül hozzám a bámulatos husky fajta...

Minden évszakot imádok... a telet is....

Ezzel kívánok, karácsonyi hangulatos, téllel varázslatos csodálatos Péneket!

Véletlenek?

Sziasztok!

Rég írtam már gondolkodós bejegyzést, vagy valamit ami komolyabb hangvételű és talán elgondolkoztató lehet, ami nem rólam szól, hanem a gondolataimról.. na jó ez így elég érdekesnek ígérkezik...

Óra készülök persze most előtte zöld teát iszom és mivel mára szinte mindent megtettem amit terveztem így rá érek... hogy kicsit a véletleneknek szenteljem a gondolat menetem.

Személy szerint nem hiszek a véletlenekben. Nem hiszek abban, hogy a dolgok véletlen történnek, hogy vannak véletlen találkozások és emberi kapcsolatok.... szerintem nincsenek, minden ember okkal kerül az életünkbe, ha még egy kis időre is csak, de okkal, ha másért nem is tanulásért, tapasztalásért.

Nem hiszem azt, hogy ok nélkül kerültem ide Kaposvárra, nem hiszem hogy ok nélkül teszem amit teszek, még ha az én gondolatomnak és döntésemnek is tűnik, nem vagyok biztos benne, hogy teljesen az én gondolatom... Ne nézzetek kérlek furának de komolyan, oly keveset tudunk a világról és egymásról... bármi lehet... csak kérdés, hogy mi mit fogadunk el valóságnak.

Ugyanakkor használom a véletlen szót... ha valakire mondjuk rá lépek nem akarva, nem mintha akarva az embereken lépkednék... vagy ha elejtek valamit... vagy ilyenek, tehát ha valamit akaratom ellenére véletlen teszek.. de mint tudjuk nem hiszek a véletlenben.. ez igy kicsit paradoxon... de remélem érthető.

Szóval ennyit a véletlenekről az én szemszögemből... 

Kellemes gondolkodást, szél mentes napot é mosolyban gazdagot!

Borús idő, borús sorok

Sziasztok!

Mostantól elkezdem a zseniális zh írós és vizsgázós időszak és természetesen nem tudjuk, hogy mi lesz és hogy lesz még.

A napi és heti életmódom megváltozott... igyekszem mindenre sort keríteni, mindent megtanulni, mindent bezsúfolni, de ez szinte lehetetlen... Az egész életem fenekestül megváltozhat egy egy döntés által, ami akármilyen hihetetlen még is így van..

 A legrosszabb az egészbe, hogy azt várom, hogy végre le csillapodjanak a dolgok és tudjátok, mint amikor egy remete be bújik a kuckójába megtehessem az arra méltó emberekkel, mert annak ellenére szeretem  az emberek társaságát. 

Várom, hogy ez a pár év elszaladjon, hogy végre azt mondhassam, nem kell foglalkozni csak a saját dolgommal és elnézést, hogy ez most ilyen hangvételű, és ilyen tartalmú, de most  érzem azt, hogy sok ez nekem.

Kitartást! Szép napot!

Miben hiszek?

Sziasztok!

Ismételten egy kis gondolkozás és önismeret vagy ön ismertetés következik... ugyan is feltették a kérdést nekem, hogy miben hiszek.... rengeteg dologban.
Hiszek...

• A természetben, és annak varászlatos szépségében és erejében.
• Az emberekben és állatokban, de főleg a másodikban.
• A sorsban, mert nincsenek véletlenek, minden ok és okozat.
• Az igaz szerelemben, mert mindig hinni fogok benne.
• A barátságban és a fiú lány barátságban, biztos, hogy létezik.
• A csodákban... minden nap és minden öröm egy egy csoda.
• Hiszek a nyári nap sütésben, az őszi esőkben, a téli kandalló tűzében, a tavaszi madárcsicsergésben.
• Abban, hogy minden nap szép lehet.
• Hogy minden nap kell mosoly és nevetés.
• Az igazi nőkben és az igazi férfiakban.
• A szeretettben..... ez éltet.
• A lehetetlenben és abban, hogy bárhonnan fel lehet állni.
• Az akaratban, hisz, az mindig segít, csak erős kell hogy legyen.
• A kimondott és kimondatlan szavak erejében és persze a gondolatéban is.
• Az ölelésben, igaz csókban, varázslatban...
• Az alkotásban....

Hiszek mindenben mi szép és jó és remélem igaz is... hisz ezért vagyok én én...  De nem hiszek a tündér mesékben, már nem hiszek el mindent... nem feltételezek senkiről semmit, hogy ne kelljen csalódnom, hogy ne kelljen sírnom és ne kelljen véletlen sem mást bántanom.
Nem élek álom világban.. látom a valóságot, mi olykor kegyetlen és keserű... de ha az élet citromot ad... ed meg, mint én.. vagy egyél hozzá mézet.
Ezekben hiszek...

Ez lettem volna, te is higgy, bízz és remélj! Szépséges napot!

Töprengés egy esős napon

Sziasztok!

Ismét egy esős őszi napra ébredtünk. Túl vagyok már ma egy 2 órás alváson és önkénteskedéssen, ami nagyon jó volt a szervezést és a fáradsági szintem leszámítva.

Próbálom össze terelgetni a gondolataimat a fekete teám és a kávém társaságában... bár hogy igyekszem nem egyszerű feladat...

Egyre többet gondolkozom azon, hogy milyen ember is vagyok.. és hiába mondják, hogy jó, túl jó... nem érzem. Nem érzem magam semmivel jobbnak, értékesebbnek, különbnek, mint másokat.  Átlagos vagyok, sőt, igyekszem az átlag alatt meg bújni, hogy ne vegyenek észre.... hisz csak egy vagyok a sok közül... Teszem amit tennem kell, vagyis remélem, hogy azt teszem...

Ha már itt tartunk... csomóan más embernek látnak, mint aki vagyok... jobbnak. Nem tudom, hogy miként és miért érdemlem ezt ki, de sosem fogom megérteni... persze oké ismerem az erősségeim, de a gyengeségeim is és tudom ezek arányát, tudom azt, hogy amit és ahogy teszek más is megtenné.... hiszek az emberekben és az emberségben.. ez nem hiba, vagy bűn, sőt.... remélem nem is naivitás.

Töprengősen elmélkedős, esőkabátos szép szombati napot!

Helyzet jelentés

Sziasztok!

A mai szent napon... ami kissé hűvösre sikeredett egy általános helyzet jelentéssel készültem, mert eljutottam oda, hogy jelenleg nincs mit mondanom, nem tudok és nem is akarok mit mondani...

Csoda... igen tudom...

Tehát, mai terveimben bejegyzéseket írtam, minden blogomba, ami publikus és, ami nem oda is, rajzoltam, beadandót igyekszem gyártani, de természetesen ezzel vannak gondok.

Rajzolok és olvasom...

Órára járok és ott olvasom... szóval semmi észveszelytő hadművelettel nem készültem... azt még ma és holnapra tervezem.

Na jó... még is hozok valamit mára is... idézetekkel készülök, amik a heti kihúzott idézeteim voltak, melyeket előre már legyártottam és a gyártásuk tovább tervezem...

1. "Az erő nem fizikai képességekből fakad. A legyőzhetetlen akarat forrása." -Buddha
2. "Ne utáld a fiatalságot, mert elmúlt, és ne gyűlöld az öregséget, mert eljött!" - Popper Péter
3. "Lehet a gyermeket könyvből nevelni, de minden gyermekhez más könyv kell."- Thomas Gordon
4. "A bizalom olyan, mint egy orchidea. Gyönyörű, ám de törékeny." - Zöld íjász

Ennyi lettem volna mára, rövid és tömör...

Szépséges napot!

Reszketek... félelmeim

Sziasztok!

Ismét egy naplóféle bejegyzés, mit a vonaton gondoltam át, a haza úton... persze ez logikusan az utazásról szólna, vagy a töprengéseim egy egy fajtájáról, de nem nem erről fog, mint a címben utalok is rá...

A félelmeim, amikről ma írok és igyekszem beszámolni, persze nem túl részletesen, mert  annak nem lenne jó vége, és egy hosszú unalmas bejegyzést sikerülne bepötyögnöm...

- Mitől félek a legjobban? - teszem fel magamnak a nagy kérdést...
-Ha elvesztem a szeretteim. Az anyukámat, a barátaimat, és persze a négylábú családom.

 - Mitől félsz még?
- Hogy nem tudok megfelelni se magamnak, se másoknak, hogy nem tudok eleget tenni a vártaknak, nem tudok fejlődni és nem tudok mindig kicsit jobb lenni... hisz tudjuk tökéletes nem létezik. - születik meg a fejemben a válasz.

- És még?
-  Hogy fájdalmat, szomorúságot és csalódást okozom... nem csak a szeretteimnek, hanem bárkinek... ettől is rettegek.

- Még valami? - csendül fel a fejemben a kérdés.
- A többi legyőzhető... víz és magasság.... de ezeket le lehet győzni, a többit esetleg elfogadni lehet, de legyőzni egészen sosem fogom.

Hát... igen kb. ennyi lenne....

Félelmektől mentes, győzni képes szép napot!

Mrs. Magabiztos

Sziasztok!

Mai bejegyzésemül a magabiztosságról írnék és az önismeretről saját véleményt és önmagamra vonatkoztatva.

Azt szokták mondani, hogy a magabiztos nő gyönyörű, ami tény, de van aki ockodik a túl magabiztos emberektől... pl.. én.

És igen én is igyekszem magabiztosnak tűnik gyakran nagyon is komolyan ikerül egy egy akcióm.. amikor már az egoizmus számomra ismert formáit súrolom... de nincs igazam... tudom hogy nem vagyok tökéletes és tudom, hogy nincs tökéletes. Nem hiszek a szépségemben, hiába mondja el bárki, van amit szeretek magamon, de azok száma elenyésző ahhoz képest, hogy mi az amit nem szeretek magamon....

Tudom, hogy maga biztos embernek nem kell smink.... de én azért sminkelem magam, mert jobban érzem magam és mert szeretem, és igyekszem nem túlzásba vinni... mert az már maszkírozás...

Ismerem a hibáim és gyengeségeim... tudom, hogy szétszórt vagyok, olykor csapongó és gyakran ellent mondok magamnak, egyszer lusta máskor maximalista vagyok... de tényleg igyekszem megtalálni az egyensúlyt magamban, tetteimben és a környezetemben... 

Álmodozó is vagyok, merek nagyot álmodni... gyakran túl nagyot, de tudom, hogy nincs lehetetlen és úgy is az sikerül, aminek igazán fontos sikerülnie.

Igen... még az erősségeimet is ismerem... nyitott vagyok, alkalmazkodó és bár nem biztos, hogy mindenki az erősséghez sorolná, de dacos is... ez az egyik ami előre visz, a folytonos bizonyítás vágy... a szebbre, jobbra törekvés.

Szóval hirtelen mára ennyit! Kellemes elmélkedést!

Lehetőség repertoár a szerelemről...

Sziasztok!

Beesteledett és én a lehetőségek színes repertoárján gondolkozok, holott igazából kórtant kellene tanulnom... de nem tudok egyfolytában gondolkodok.... és nem a kórtanon... na jó azon is, ami szavakat nem értek, csak amikor már a google ismeretlen latin szöveget dob ki válaszul megijedtem... de elég a  kórtanból és a csodálatos egyetemi létből....

A címből kitalálható, hogy a szerelemről szándékozom írni, hiszen már rég írtam róla... és arra gondoltam, hogy kicsit átalakítom, magaménak teszem a szerelem repertoárjait vagy amit mondanak róla...

"Első látásra szerelem":

Ilyen nincs.... legalább is szerelem biztos nem egy pillanat alatt alakul ki, az a vágy és a vonzalom, de inkább a vonzalom, hiszen a vágy már erősebb és más töltetű.
"Lepkék a hasadba":

Hát oké.... ez az amihez nem tudok írni... az én hasamba max. enni és inni való szokott kerülni....

"Az ellentétek vonzzák egymást":

Valamelyest biztosan, de nem hiszem hogy az a mindent elsöprő szerelem erről szólna, vagy így kialakulhat, kell valami közös... nem minden de életszemlélet nagy vonalakban meg kell hogy egyezzen...  vagyis nem is kell, de én úgy gondolom.


"A szeretet örök, a szerelem kihuny" vagy valami ilyesmi: 

A szerelem nem huny ki, mint valami gyertyaláng, csak átalakul, megváltozik, de ha képes valaki valakit minden nap megszeretni és bele szeretni, hiszek abban, hogy örökké él és megmarad.


Hát hirtelen ennyi... nem pont efféle bejegyzést szántam... de legyen ez lett belőle!

Elmélkedős, csodás, szép felhő mentes égboltos Hétfőt nektek!

Mi is az élet? - csipegetés régi irásaimból

Sziasztok!

Ma is egy régi irományt hozok nektek, mi az életről és annak fontosságáról szól... vagyis valami ilyesmi...

"Hm.. igen gyanakvó a kérdés, egy fogalmat használunk arra hogy a világban létezünk, cselekszünk bizonyos ideig, egy bőrbe bújva, de valóban ez az élet? Vagy esetleg ahogy ezt végig csináljuk, ahogy bánunk másokkal és  a kérdés a miért és a hogy...

Elég zavaros gondolatok még is úgy gondolom, hogy egy próbát megér, hogy ki írjam mi is az élet...

Először is lélegzés, a levegő, a víz, az élet maga a természet, hiszen minden abból van..

Másodszor az élet maga a születés és a halál, e kettő kapcsolata adja az életet.

Továbbá az ezek közbeni eltelt idő, amit ténylegesen életnek gondolunk, a cselekvések, melyek életünket meghatározzák, az életünk.. ez az út a kérdés...

Milyen utat járunk be? Mi az élet célja?

Teszem fel ismét a kérdéseket, hát  a kezdetét és a végét elmondhatjuk, hogy tudjuk leszámítva ha nem felélezzük, hogy van élet tovább a halál után és a születés előtt, de szerintem ennyire ne menjünk bele mert a végén még könyv lenne az értekezésemből.

Szerintem az életünk legfőbb célja a tanulás a fejlődés, a segítség és a boldogság, ez által a lelki harmónia, az egység az egyensúly megtalálása. Mind a magunké, mind a világé és ezek kapcsolatáé. 

Én ezt gondolom.... az én célom is ez, hogy változzak, fejlődjek, tanuljak és boldog legyek úgy hogy közben mások boldogságán is segítek. "

Ezt írtam az életről, közel egy évvel ezelőtt és, ami számomra legszebb az egészben, hogy most is így gondolom és így látom a dolgokat. Egy év alatt is sikerült valamit elérnem, sikerült valamit letennem az asztalra és sikerült az elérnem, amit megígértem magamnak...
Persze megint vannak terveim, az ígéretekből tanultam és már nem teszek senkinek effélét, sem esküt... és nekem se tegyenek. Egyenlőre így gondolom... mert csak olyat mondjunk, amit be is tudunk tartani és be is szeretnénk.

Üdvözletem egy szép napsütötte őszi napon!

Mit jelent nekem?

Sziasztok!

Mai nap folyamán olvastam egy facebook bejegyzést, azzal a cimmel, hogy: "Csak egy kutya"  tökéletes bejegyzés volt elmondott mindent amit én tudnék.
 Azt hogy mit jelent ő.. ez az édes, bundás teremtés, ki egy képről is úgy néz rám csodás felemás szempárájval, mint egy istenre. Közben azon gondolkozom mi mindent mondhatnék el, hiszen aki ismer tudja... ők az életem. Igen, fáj kimondani, de igen egy kutya szeretetével senki nem szállhat versenyre, tényleg senki... ők nem kérik hogy válasszak, hogy szeresek, hogy ott legyek.. hónapok után is farok csóválva várnak, hisz rég láttuk egymást és minden alkalmat megragadnak, hogy együtt legyünk, hogy mosolyt csaljanak az arcomra és én örömet az ő pofázmányukra. Mindent elnéznek, mindent megértenek, a legjobb hallgatok és a legtöbbet mondók. A leghálásabbak, hűségesebbek, igazabbak, szerethetőek, gondoskodóak, önfeláldozók, makacsak, okosak, egyéniségek, csodák, angyalok, barátok, pszihlógusok, orvosok, gyerekek és felnőttek, tanács adók és kérők. Szavak nélküli szó szátyárok... ők, ők azok, kik megteremtik farok csóválva a világot.

Mit adtak nekem?
Mindent. Életet. Reményt. Hitet. Örömet. Boldogságot. Humort. Mosolyt. Perceket. Könyeket. Fület. Otthont. Kezet.Szemet. Otthont. Családot. Barátokat. Igazat. Célt. Esélyt. Lehetőséget. Álmokat. Terveket.Elfogadást. Tiszteletet. Vágyakat és ők adtak hivatást, a legfontosabb, pedig szeretetet.

Mit adtam én?
Időt. Törődést. Szeretetet. Elfogadást. Tiszteletet. Családot. Hitet. Közel sem annyit, amit kaptam és sohasem tudom viszonozni nekik... csak remélhetem, hogy kiérdemlem egyszer, hogy ők vannak nekem és hogy ismerhetem őket, hogy életem részesei.

Bármi brutál, elfogultságtól és szeretettől csicsogó bejegyzés igaz... nekik köszönhetem, hogy én én vagyok és, hogy ilyen vagyok. Ők a csomaggal járnak és bár ők értékesek nélkülem én nem nélkülük.

Gondolkodós, kutyázós, mancsnyomos estét!

Egy madár...

Sziasztok!

Ismét egy életből kiragadott napló részlettel készültem, és igyekszem tanulni abból a hibából, mit minden nő, sőt minden ember elkövet... Gondolkodik.

Bár mennyire hihetetlen első, sőt akár tizedik olvasásra is, de rá jöttem, ha gondolkozom, az mindig von valamit maga után vagy maga előtt... A lényeg, ha gondolkozom és igyekszem megoldani egy helyzetet, minden szemszögből megvizsgálva gyakran rá jövök, hogy bizony nem kellett volna, mert így alaposan átgondolva nincs jó megoldás és két vagy akár több szék közé esem.

Mindent miért?
Mert igyekszem mindenkinek megfelelni, holott tudhatnám már, hogy soha nem fogok.. sőt ha sokáig folytatom csak elvesztem magam a rengetegben, és nem jutok előrébb, csak elkeseredett, csalódott leszek.

Egy madár, ki nem tudja megfelelően irányítani a szárnyait és végén a földre, a porba hull. Igy érzem most is magam.. meg lehet, hogy főleg ez után... ilyenkor mindig drasztikus változásra szánom el magam, hogy most én leszek ezentúl az első... és nem másokat, hanem magamat nézem. De nem megy.... nem ilyen vagyok.

De majd most... megint formálódom, alakulok, felkelek, meg porlom magam és ismét igyekszem szárnyra kelni.

Nektek sikeres repülést, célokat  és szép estét!

"Jó kis lány"

Sziasztok!

A fent megjelent cím... az a bélyeg, amit az emberek első ránézésre rám raknak, után hozzá társul, az idióta, szószátyár, lócsi fecsi, cuki, stréber... és effélék... érdekes színpaletta...

De igen egyre jobban látom, ahogy egyre több embert megismerek, hogy én "nem éltem" igazán. Nem lázadtam, buliztam, cigiztem, füveztem, drogoztam, loptam, csaltam, hazudtam és nem feküdtem le mindenkivel.

Nagyon fura erről írni, de ki kívánkozik és a fent említettek közül hazudni próbáltam, de nem tudok.... még kártyában sem... sajnálom reménytelen eset vagyok.

Bármi fura, hogy mindig is különböztem az átlagtól, a korombeliektől, pedig lett volna lehetőségem, mivel kifejezetten nem is tiltottak.. csak annyit kértek Ésszel... asszem ment.

Most 20 vagyok... és női nemű, és elmondtam a korom... bocsi... szóval, annak ellenére, hogy nem tettem átlagos, de számomra megbotránkoztató dolgokat, még is azt mondom, hogy éltem, szórakoztam és nem tettem kárt magamban... jó az esések és effélék nem számítanak.

De tényleg nincs szenvedélyem.. de.... édes drága négy lábúim... de nem mérgeztem magam efféle dolgokkal, amik a szenvedély betegség, és sorry az erkölcsi romlás dolgai.

Szóval.. gyakran elgondolkozom, hogy mi mindenből kimaradtam, és még is egy cseppet sem bánom, mert tudom, hogy élni úgy lehet, ha értékeljük, amink van, bízunk és remélünk, és tiszta szívből örülünk, boldogok vagyunk!

Hold ragyogta Szép estét, csillag rétes bárány felhőt!

Megnyitottam az októbert

Sziasztok!

Mai bejegyzésem az október szépségéről és különlegességéről, színeiről, illatairól és az őszi életérzésről szólna, ha október elsején kolis létemre nem kórházba kötnék ki...

Tehát teljes mértékben Évisen megnyitottam az ősz ezen hónapját.. galambbal, chip-sel, olajjal és égetéssel... szerintem ez nagyjából átfedi a történetet... szóval kezem nehéz gépelését elnézve rövidre fogva....

IMÁDOM AZ ŐSZT IS!

De tényleg... a színeit, hangulatát, illatait.. az egész varázslatot, mivel elénk tárul.

"Kunyhóm falán az ősz mosolya táncol, barátaim a fák s a farkasok."

- Szabó Lőrinc

Szépséges, október őszi nap ragyogta, szép napot!

Emlékszem, mikor a csend hangja ártalmas volt

Sziasztok!

Ez egy napló szerű bejegyzés lesz... Egy kis betekintés  a színes foltjaimba... egy lehetőség érvelésére és vitatására.

Azt már tudjátok, hogy velem siket fülekre találtok, de azt nem egészen tudjátok mik azok amik hiányoznak és mik azok amiknek örülök, hogy nem lehetnek az én fülem hangjai.

Hiányzik, anyukám hangja, de tényleg, már csak emlékeim vannak róla... és fáj, hiszen az emlékek igaz megszépülnek, de meg is fakulnak egy idő után.

Hiányzik, az állatok hangja... igen a legtöbben örülnének, ha nem hallanák a kutya ugatást, a macska nyávogást, de nekem 2009-ben lett egy új barátom, a husky falkám első tagja, kinek vonyítására nem emlékszem.. hihetetlen de nem tudom, hogy a kutyáim valóban hangosak-e... azt tudom, szívemnek hangos dallamok, fülemnek csendbéli zajok.

Hiányzik az, hogy tudjam milyen a hangja annak akivel beszélek, az ismerőseimnek, a tanároknak, barátoknak, bárkinek, akivel szót váltok.

Hiányzik a saját hangom, tudom kicsit egocentrikus, de tényleg nem tudom, hogy milyen a hangom... gondolom jó, vagyis remélem elvégre nyertem már versenyt vers és prózamondásból, de nem tudhatom. Ezzel hozzá jár, hogy hiányzik, hogy kiejtsem a szavakat és halljam hogy mit mondok, tudjam hogy mondom, hol van hiba, ne a tükör előtt kelljen gyakorolni, hogy mit hogy kell mondani, ne kelljen közbe a a reakciót nézni, a hangszálaimra koncentrálni és mikor nem látja senki, ne kelljen  úgy artikulálni, hogy én is megijedek egy egy gyakorlásom során.

Hiányzik a zene, a madár dal, és igen a tánc... de már az nem igazán, mert tudom, hogy táncolhatok egy jó párral és vezetővel az oldalamon.
De tényleg hiányzik, hogy ne az emlékeimből emlékezzek a dallamra és a ritmusra, hanem ismét halljam... vagy érezzem.

Ezek azok amik legfőképp hiányoznak...

Nem bánom a szirénát, se az ordítást, se az autók zaját, se szél hangját, mi olykor besüvített a házak között, mikor mentünk haza. Nem bánom azt sem, hogy nem hallom a kopogást, bár olykor vicces helyzetekbe hoz... Sok dolog van amit nem bánok.. sőt már a fentieket sem, csak hiányoznak, de az emlékeimben talán mindig elkísérnek.

Röviden ennyit, mert órára iparkodom.

Hangos és hangtalan csodás napot!

"Rend a lelke mindennek"

Sziasztok!

A mai bejegyzésem igazán megérett már a publikálásra, mivel a címből is kiderül mi a véleményem. Ez amolyan napló firka féle... elnézést.

Tehát, alapjáraton én sem tartok patyolat rendet és olykor kapkodok, szét szórt vagyok.. ebbe is abba is bele csipek.. és mint fizikálisan, mint szellemi mivoltomban is. De azért igyekszem, tényleg igyekszem, meg szeretem a tisztaságot, és viszonylag rendet is tartok, persze ezt a heti nagy takarításnak és rendrakásnak köszönhetem. És akár milyen hihetetlen valahol képtelen vagyok rendet tartani, a környezetemben is és a gondolataimban is, mert ahol káosz uralkodik, ott én is káoszba veszem.

Aki tényleg, igazán ismer az tudja a bejegyzésem okát, és mi voltát, de nem szeretnék azért dolgozni, hogy utána minden az előbbi káosz formát öltse fel.

Legyen szép, tiszta és rendezett napotok!

Pizsamás vasárnap

Sziasztok!

Mai bejegyzésként egy gondolkodós mesélős irományom van, mivel a mai napot pizsamában töltöttem, itthon.. kiskutyák és házi süti bűvöletében.

Tegnap érkeztem meg hajnalba a Kaposvári vonat álomásón reggel fél öt tájt egy kis vörös ravazdi, azaz egy róka garázdálkodott, nem törődve az utazni vágyókkal, vagy csak várakozókkal.. édes teremés.. tudom nem mindenkinek ez jut eszébe a rókákról... de nekem igen.
Aztán felszálltam a Dombóvár felé tartó vonatra és álmos voltam de tényleg nagyon álmos a negyven perc alatt nem történt semmi izgalmas, azt leszámítva, hogy féltem attól, hogy elalszom. A következő vonatablakából kitekintve láttam őzeket, nyuszit, fácánt és sok sok szarkát, majd hollót is láttam...jaj meg természetesen szépséges felhőket... nos a haza útról ennyit..

Kicsit visszább ugrok az időben a Pénteki napra...amikor a barátnőmmel színházba mentünk egy gyerek előadást megnézni. Azt hozzá tenném, hogy a Két Lotti volt, szóval érdemes volt, de tényleg nagyon jó volt persze maga az oda érkezés és az utána történtek is feldobták a színházi élményt... a magassarkúm sarka beszorult a vízelvezetőbe, le kellett vennem a cipőt és kiszedni a rácsok közül, ha ez nem lenne elég vicces egy üzlet előtt volt... szemben pedig "Cipő javító" felirat állt.. mire kiszedtük a cipőt rá jöttünk miért... de igen hoztam a szokásos formámat... előadás előtt képeket és videókat készítettünk... zseniálisak lettek... a látottak, azaz a Két Lotti után, mezítláb sétáltunk Kaposvár főutcáján, és betértünk egy kávézóba is és egy boltba is.... igen Boltba, igen Kávézóba.. és igen Mezítláb... és igen nem vagyunk normálisak...

További szépséges mezitlább pizsiben szaladgálós, kávé iszogatós Vasárnapot!

Új jövevény érkezése

Sziasztok!

Mai bejegyzésem  két csodálatos kislánynak szól, akik Momo és Maur kutyáim gyerkőcei.

Mi értékesebbet lehetne mondani a születésről, mint azt, hogy a legcsodálatosabb dolog... és nem csak a kis szőrős négylábúimra gondolok, hanem minden élőlény, minden új születésére.

Úgy gondolom, hogy az áldott állapotról nem nekem kell felvilágosítani az olvasóim, tehát, mint jó gyógypedagógus tanonc, arról írnék, hogy mit gondolok a nem kívánt várandóságról.
Először is, ami leginkább érdekes volt tanulmányaim során az pszichológia jegyzetem második félévének első oldalán található meg... "Várt volt-e a baba?". Igen szerintem is érdekes egy anamnézis felvételnél első kérdésnek, de akármennyire hihetetlen, fontos kérdés... nagyon fontos és én úgy gondolom, hogy mindig vártnak kell lennie, hiszen, ha a sors ezt tartogatja és akkor, akkor igen, neki élnie kell, hiába még tudattal nem rendelkező embrió, de élőlény... és gondolkodó, okos, ügyes felnőtt lehet.
Következő megállapításom a témával kapcsolatba, az abortusz köré kapcsolódik, mit a fenti mondatban már kicsit meg is csillogtattam. Elítélem. Bármilyen formába elítélem, ha az anyát veszélyezteti, akkor talán nem, de nem merném biztosan azt mondani, hogy akkor nem ítélem el... mert bizony gyilkosság, csak a kérdés az, hogy kit gyilkolunk meg és kit veszélyeztetünk....  És ha a gyermek fogyatékos lehetne? Nem tudom... persze biztosan szörnyű, hogy a várt baba, nem lesz teljesen egészséges, de és itt van a nagy de.... de ha később lesz az, később válik fogyatékossá akkor is eldobod? A kérdés, amit mindenkinek feltennék, és azt el kell mondanom, hogy ha nagyon súlyos lenne a kis élet fogyatékossága lehet én is elgondolkoznék a dolgon, de nem hiszem most azt ezzel a fejjel és gondolatokkal, hogy elvetetném, hogy nem adnám meg neki az esélyt, a lehetőséget, hogy élhessen, hogy lásson, halljon, tapasztaljon, érezzen és gondolkodjon... mert akár milyen fogyatékkal élő is, de teszi... érez, gondolkodik, csak nem úgy, mint mi azt elképzelnénk, elvárnánk, de talán mi meg sem értenénk, mert neki máson járnak a gondolatai... az életen, azon, hogy kap e ma valamit, hogy rámosolyogsz e, hogy szereted e, és talán ha értelmi fogyatékos is lenne nem ilyen összetetten gondolkozna és nem a mi fogalmi rendszerünk szerint, de gondolkozna.
Szóval a következő pont az örökbe adás... hát jobbnak tartom, mint az abortuszt és hasonló fajtáit... mivel legalább esélyt kap a normális életre, a megfelelő körülményekre. Persze ott van a mi van ha.. kérdés sorozat, ami abból áll: Mi van ha nem jó helyre kerül? Ha örökké utálni fogja a szüleit? Ha sose érti meg miért dobták el és miért szabadultak meg tőle? Mi van ha, rosszabb helyre kerül? Mi van ha nem lesznek nevelő szülei? Ha nem lesz családja?
Egyetlen mondat: Lesz élete, lesz gondolata, érzései és lesz lehetősége változtatni és változni.

Hát igazából legrövidebben, legtömörebben így tudom össze foglalni a gondolataimat a témával kapcsolatba, persze azt még hozzá tenném, nekem nincs jogom dönteni másokról és még megdorgálni sem őket, szóval ezek vélemények, az én véleményeim, melyekkel egyet érteni is lehet és ellenezni is lehet ezeket.

További szép és újdonságokban gazdag napot!

Magányról

Sziasztok!

Érdekes, hogy mikor írtam ide utoljára és hogy utána mi az első cím.... Magány... már rég szeretem volna a magányról írni, mint egy absztrakt fogalomról ami egyszerre létezhet mindenhol de még sem létezhet igazán sehol...
Azért gondolom, hogy fontos mert gyakran érzik egyedül magukat az emberek a nagyvilágban, még ha nem is úgy van... de egy adott szituációban lehet magányosnak érezni magad... én is tapasztaltam már. Persze tudtam, hogy nem vagyok egyedül és számíthatok másokra de egyszerűen a saját gondolataimra és érzéseimre volt szükségem.... senki és semmi másra. egyedül létre az elzárt világomba, úgy hogy közbe tudtam rengetegen vesznek körbe.
Szerintem ezzel mindenki van így, vagyis remélem nem a depresszió hajlamomat vélem felfedezni a saját írásomba... mivel úgy gondolom, hogy olyan magányra van szükségem ami egyszerűen az én időm. Hiszen fent említettem, hogy mindig körül vesznek minket a társaink, családunk, párunk stb.. csak olykor mi igényeljük az "én időt", amit én rajzoláskor, olvasáskor és íráskor igénylek igazán, amikor nem kell figyelnem másra, csak arra ami bennem van. Ez az én magányom, ami olyannyira szórakoztató tud lenni, mint a társasági életem.

Kellemes sajátos perceket és idő töltést, szép estét kuckó lakók!

Cicás bejegyzés :3

Sziasztok!

A mai bejegyzésem rendhagyó, mivel nem épp szokásos blogbejegyzés lesz.. hiszen az imádni való fekete cicákról készítettem egy fénylépes össze állítást. A kollázson internetes képek és a saját cicám is látható... aki igen valóban egy hihetetlen cica és szerintem, aki nem cicás ember, hanem kutyás biztos édesnek és viccesnek találná a fekete szőrpamacsot, aki olykor bearanyozza máskor pedig befeketíti a mindennapokat... ;)
Mentsége legyen, hogy egyébként tökéletes cica, egeret fog, nem torkos és még a kutyákat sem hergeli... egyetlen hibája talán az lehet, hogy igazán hisztis teremtés tud lenni, pedig fiú.

Szóval ennyit az én angyali Ördögömről. A bejegyzés tartalmáért elnézést, de egy kép láttan ki kívánkozott belőlem e szépséges szörnyeteg megosztása ^^.

Szóval kedves cica barátok és inkább kutyás emberek  köszönöm hogy olvastátok, a tej imádók és holdugatók barátjának bejegyzését.

Kellemes cicás, feketébe mázolt napot!

Emberi viszonyok

Sziasztok!

Egy pályázatra irt alkotás, ami nem került be, így publikálható.

 Nem egyszerű egy olyan témát feldolgozni, amit nap, mint nap átélünk, ami folyamatosan körbe vesz minket, hiszen minden pillanatban, minden percben táplálunk érzéseket embertársaink iránt, mindig van véleményünk, feltevésünk és egy fajta kapcsolatot mindenkivel tartunk.

Lássunk is pár példát erre:

Reggel gyalog elmegyünk a boltba a napi bevásárlást végezni. Útközben már a kapun kilépve látjuk, hogy a szomszéd locsol, így „jó reggel”-tel köszönünk neki és pár szót váltunk, tehát egy fajta viszonyt folytatunk, a szomszéd szerepünknek megfelelően.  Tovább haladuk az utcán, találkozunk pár ismerőssel ismételten üdvözüljük másikat és folytatjuk az utunk, egészen a boltig nem találkozunk senkivel. Belépünk az üzletbe, illedelmesen „Jó reggelt, kívánok!”- hagyja el az ajkaink. Veszünk egy bevásárlókosarat és elindulunk a sorok között, most a vásárló és egyben a fogyasztó szerepében tetszelgünk.  A helységben némi időtöltés és bevásárlás után a kasszához igyekszünk és fizetünk. A pénztárossal szót váltunk, megkérdezi, hogy kérünk e valamit, mi pedig saját ízlésünk szerint válaszolunk. Természetesen a kasszában ülő személlyel is viszonyt folytatunk, hiszen kapcsolatba lépünk és kommunikálunk egymással. 

Házastárs viszony. Szerintem az egyik legszebb játék, kapcsolat és természetesen kölcsönhatás, amit két ember ápolhat. Ebben a szerepkörben teljesedik ki az ember, ha megfelelő partnere van. Ha a felek egyformán értik és értékelik egymást, és a reakciókat, gesztusokat, gondolatokat a másik fél iránt.   Talán ez a fajta kapcsolat és kölcsön hatás, mi leginkább jellemzi az emberi viszonyokat, hiszen benne van a szenvedély, a tisztelet, szeretet, az egymásra figyelés, ezen kívül még, hogy adunk a másiknak és kapunk is valamit.

 A példák tengerén rengeteget lehetne úszkálni, így a csipegetést mindenki saját képzeletre bízom, de előtte úgy érzem, hogy még is van még valami, amiről érdemes lenne beszélni. Korábban említettem, hogy érzéseket táplálunk az embertársaink iránt. A legkedvesebb és legnemesebb érzések közé a csecsemő és az anya kapcsolatát és a kötődésüket helyezném el. Hiszen ez is egy viszony, egy nőnek a legkedvesebb ráadásul. A csecsemőnek, pedig az első emberi kapcsolata, a későbbi kommunikációjának a gyökere, hiszen a fogantatástól alakul ki, és egy életen át elkíséri.

 Vélemény és feltevés… ezekre is tettem némi utalást, melyre magyarázattal is tudok szolgálni.  A 21. században természetes az internet és az online terek varázslatos és olykor frusztráló világa, ami tele van véleményekkel, feltevésekkel, hírekkel, pletykákkal, információkkal és emberekkel. Emberekkel, kikkel kapcsolatba lépünk, kikkel kommunikálunk, információt osztunk meg, kiktől információt kapunk. E-mellett betekintést nyerhetünk a közösségi oldalakon, vagy különböző portálakon egymás világába, mire mi reagálunk, ki így, ki úgy. Alkottunk véleményt, képet.
E-fajta nyomokat, vagy morzsákat mi is hagyunk magunk után és itt jön a viszonya képbe… hiszen kapunk és adunk, kölcsönhatásban vagyunk... az utcán, az interneten, otthonunkban, a munkahelyünkön… bárhol, hiszen az emberi kapcsolatok hálója határtalan és mindenkit magával ragad.

Miként Gustaw Herling-Grudziński fogalmazott: “Az ember csak emberi viszonyok között lehet ember.”- saját észre vételem pedig, az emberi viszonyok tesznek minket emberré és önmagunkká.

Ápold az emberi kapcsolataid, légy nyitott a világra és élvezd a napot! 

Ablakból a világra

Sziasztok!

Nap sütéses napot, estét, ahogy tetszik...
A mai bejegyzésem hirtelen pattant ki a fejemből, igazából azt lehet mondani, hogy a társadalom nagyja inspirálta.
Első sorban elnézést! De tényleg mindenkitől, tudom ez nem lesz a legkedvesebb írásom, de úgy érzem, fontos, hogy publikáljam.

Gyakran sétálok az utcán, merengek, élvezem a pillanatot.. és az esetek többségében rohanó embereket látok... ide oda rohannak...  meg sem állnak csak egy pillanatra látni a sok nézelődés közepette. Mert kevés nézni, hiszen látni is oly fontos, főleg a mai világunkba...
Én tudom, hogy rohanó világban élünk, de kérdezem én... Igazából úgy tényleg.... Mennyien állnak meg egy naplementét megcsodálni? Egy mosolygó kis gyermekre rá mosolyogni? Vagy egy kutyát meg simogatni az utcán? A régi ismerősök, barátok, szomszédok, munka társak vajon mennyien vannak kik képesek egymásért az az napi munkájukat félre tenni ha találkoznak és egy kiadósat beszélgetni?  Nem sokan... Otthon ki az aki ki ül a kertbe vagy a teraszára és csak csendesen, mosollyal az arcán kémleli a saját kis környezetét? Vagy bent a szobában, nappaliban? Tudom a választ... kevesen.
Ezek után még kérdezném... olyan mennyi ember van ki a tükörben magára mosolyog?

Rohanó világ... rohannak a gondolatok, az érzelmek, és egyre kevesebb mindent tudunk észre venni és egyre kevesebb mindent tudunk igazán átélni.

Én úgy gondolom hiányoznak a mindennapi életből ezek a dolgok, az újra tervezés, a mosoly, a nevetés, a humor, vagy hogy meg lepjem a másikat... vagy a nézésemmel azt mondjam neki: "Fontos vagy nekem".

Hiányoznak... úgy, mint egy falat kenyér! Ne diétázz, egyél az élet szebbik oldalából... igyál a boldogság kútjából és nevess, őszintén, teli torokból!

Bocsánatos bocsánat

Sziasztok!

Ez a bejegyzés ok és okozati össze függést tartalmaz a gondoltaimban és az életemben is, ezen kívül úgy gondolom, hogy fontos  a bocsánat kérésről és a megbocsájtásról beszélni (amit lehet már korábban megtettem, de nem emlékszem pontosan).

Tudni kell rólam, hogy sajnos sokszor bántok meg embereket, főleg akiket nagyon szeretek, de tényleg nem direkt teszem és mikor rá jövök, hogy e hatalmas hibát elkövettem rettentő rosszul érzem magam.  Sőt... ha elég erős lennék, vagy kevésbé makacs még el is sírnám magam (amit nem vallanék be, szóval most sem teszem). 

Ezért elnézést mindenkitől, akit valaha megbántottam és fájdalmat okoztam neki, mert sosem direkt teszem és az a sosem nagyon helytálló szó.

Bocsánat!

Továbbá úgy gondolom kevesen tudnak bocsánatot kérni, és sajnos el kell ismernem én sem vagyok mindig képes rá, csak akkor ha észre vesszem, mennyire megbántottam valakit, azért mert épp érzéketlen voltam.

És most jöhet a megbocsájtás, ami szerencsére megy (ha más nem is..). Engem is gyakran megbántanak, de sokszor nem jelzem, azt sem, hogy az adott dolog nekem rosszul eset, csak szépen egy kis időre eltávolodom és megtartom a kellő távolságot, még úgy nem érzem, hogy sikerült megbocsájtanom, anélkül, hogy bocsánatom kérték volna. 

Tudom, hogy néha mindenkinek vannak rossz napjai és nyilván nem úgy gondolja bárki is, ahogy én azt érezhetem... mert én is lehetek érzékenyebb vagy nekem is jobban fájhat bármi attól, akit szeretek... hisz a szeretet és a fájdalom egészen arányos mértékűek lehetnek egy egy ilyen esetben...

 Megbocsájtok!

Igyekszem mindig és mindenkinek, hisz nem az én dolgom, hogy ítélkezzek. A fájdalom és a sebek egyszer úgy is begyógyulnak... valamint mindenkinek jár még egy esély.

Bocsánatban, megbocsájtásban békében és igaz hitben kellemes hétvégét!

Csipegetés régi írásaimból: Miért szeretnék gyógypedagógus lenni?

Roppant egyszerű a válasz, bár még is összetett. Egy olyan hivatást, hobbit, álmot kerestem egész életemben, ami boldoggá tesz és kitölti minden időmet és érdeklődésemet. A munkám valóban lehet a hobbim és az életem.

Nem tagadom először állatorvos akartam lenni... 3 éves koromtól egészen a pillanatig, mikor közölték, hogy nem lehetek, a hallásom miatt. Nem tudom mi köze van hozzá... de talán okkal történt. Biztosan úgy történt. 

E gyötrelmes felfedezés és megértés után erőt vettem magamon és   kutatni kezdtem... először magamban, hogy mit is szeretnék csinálni.... egy dolog biztos volt. Husky, kutya, tehát az állattok. Arra felfedezésre jutottam, hogy értek a gyerekekhez és szeretnék segíteni a sorstársaimon. Szeretnék, tanítani, gyógyítani, nevelni, talán még példát mutatni is, így már nem volt kérdés. Állatterápiás gyógypedagógus leszek, kimondottan a siketekre specializálva. 

Biztos felmerül a kérdés, hogy egy siket, aki nem is ismeri a jelnyelvet, hogyan fog tanítani? Miért jó ő? Megtudja- e csinálni?

A válaszom, persze, azért vagyok itt.  Nem csak, mint szakember, hanem páciens is vagyok. Átéltem, tapasztaltam a hiányosságokat, a hátrányokat és a pozitívumokat is. 

Ezért leszek én jó, jobb, mint a társaim, bár ez így elég erős kifejezés. Tudom mire kell figyelni, mit, hogy lehet érezni, hogyan kell kordába tartani a feledést, a szavak, a hangok elnémulását. Ezt pedig nem tanították, ezt tapasztaltam, rá jöttem. Ez által én tényleg tudom mitől beszélek, min mennek át a segítségre szoruló emberek. Persze minden eset más és más.... de ami a fejünkben kavarog... a keszekuszaság a felfedezés pillanatában az ugyan az. Amire figyelni kell, hogy ne vegyék észre mások e cseppnyi hiányt az ugyan az... csak másképp játszódik le egy-egy emberben. Minden személy életében szükség van arra, hogy az állapotát és ez által önmagát is elfogadja, megtanuljon vele élni és a fogyatékosságából előnyt, lehetőséget kovácsoljon.  

Úgy gondolom, hogy a hiányommal többet tudok segíteni, mint más a teljességével.

Megtudom mutatni bárkinek, hogy bármilyen helyzetbe is kerül büszkén tudjon mosolyogni és azt mondani: "Igen, fogyatékos ember vagyok, de én még is boldog vagyok, jól érzem magam a bőrömben és nem változtatnék a fogyatékosságomon".

Amikor én "megoldom" eset....

Sziasztok!

Ismét egy személyes írással készültem ez pár szösszenet lesz a mindennapjaimból.
Aki ismer tudja, hogy általában a sajátos megoldások széles repertoárja az ismeretemben van... tehát elég szokatlan módon oldom meg a dolgokat legyen szó bármiről..

Nápolyi:

Az egyik barátnőmmel találkoztunk a napokba és mivel éhesek voltunk bementünk a közeli boltba, (minek nevét a reklám miatt nem publikálom) és vettünk nápolyit meg chipset meg én egy üveg vizet.
A boltból kilépve gondoltam hogy egy laza csukló mozdulattal bele teszem a reklám zacskóba a nápolyit (persze a szatyor már tele volt és mind két kezem is)..
- Ne segítsek? - kérdezte a barátnőm.
- Nem kell, megoldom. - ebben a pillanatban a nápolyi a földön landolt... (TAPS) elkezdtem nevetni, ő is és a körülöttünk lévő ember is.. sőt..
- Évi, az a srác neked gratulált?
- Hol, ki? - kérdeztem én tudatlanul, amint kiderült a bolt melletti étterem teraszán ültek kint vendégek és gratuláltak nekem... hát igen... ehhez kell némi tehetség... Indultunk a zebra fele, ahol lámpák voltak így vártunk a zöld jelzésre, velünk szemben egy nő közlekedett, aki azt mondta: "Ügyes voltál" - én mosolyogva megköszöntem és nevettem tovább...


Hát valami efféle dolgokat szoktam produkálni, a két bal lábam is néha megakad a másikba... szóval asszem ennyit a megoldott eseteimből...

Szép napot, napsütéses hétvégét!

"Teremtettél, engem hamunak és pornak.."

Sziasztok!

Azt mindenki tudja, hogy imádom anyukámat és mivel ma van a névnapja az ő tiszteletére és egyben minden anyukának csodálatára (természetesen, aki megérdemli) készült ez a bejegyzés.

Az idézet, mit címnek kiemeltem az egyik versemből származik, és az bejegyzés végére, ki fog derülni, miért ez került a cím megtisztelő helyére.

Az anyukákról tudjuk, hogy mindent megtesznek a gyermekeikért, óvják őket, vigyáznak rájuk és olyanok, mint egy oroszlán, ha védeni kell őket.... legalább is az én anyukám pontosan ilyen.
Emellett gyengéd, óvatos, önzetlen, kedves, bár egyetlen pillantásától tudom, hogy "Ezt lehet, hogy nem kellett volna".

Az anyukákból leszünk... és most jön az a rész, mikor elnézést kérek valamennyi olvasómtól, az írás, nem vallási bírálat, csak személyes vélemény.

Az emberek többsége ismeri a keresztény bibliát, hogy a férfi oldalbordájából teremtődött a nő... hogy isten teremtette a világot, és bizony minket is... Isten akkor a nő, ki gyermeket szűlt... Minden anyuka isten. Miért?
 Hiszen teremtenek egy apró emberi lényt... kiből általuk lesz ember, ki tőlük és hatásaikra formálódik, ki nevelésük által nevelődik... kinek megteremtik az egész világot, kinek megteremtik a családot, a békét, a szeretett és a nyugalmat... tehát a legfontosabbakat...
Kinek bemutatják az erkölcsi értékeket, viselkedést, magatartást. Még azt is megmutatják olykor, mit hogyan és minként lehet, vagy ahogyan, te sose tedd....
 Egy világot mutatnak be... a sajátjukat és megteremtik cselekedeteikkel a te világodat... Ezért isten az anyuka és ezért minden édesanya egy isten.... de még is egyiknek sincs szemedben párja világon....
Nem tudod mitől olyan erős, mitől olyan gyengéd.... csak azt érzed, hogy szereted!

Ki is vagy?

Istenője, egy istentelen kornak,

Teremtettél engem hamunak és pornak,

Szivet adtál, lélek dobbanást,

Életet, és leheletnyi forró parázst.

Kritikus vagy, de még is kritikátlan,

Hiszek s bizok szavaidban,

Mert neked köszönhetem az életemet,

Általad enyámek a végtelenek.

Te vagy a múltam összes vidám képe,

Jelenemben a szeretett jelképe.

Jövőmnek hasznos-hasztalan emléke.

Szívemben az érzések összes éke.

Te vagy az anya, ki karodba ringadtál,

Aki értem annyiszor aggódva sírhattál.

Lázamat hűvös kezeddel oltottad,

Gondjaimat mindig megoldottad.

Én vagyok a dacos gyermeked,

Olykor csak makacs ellenfeled.

Küzdünk az elmúltak igazáért.

S az álmunk, hogy felnőjek egyszer azért.

Én is így érzek, ezzel kívánok boldog névnapot, minden Magdolnának, főként az én anyukámnak... és ezzel köszönöm minden édesanyának...

Szeretlek!

Apróságok, miket élvezek

"A boldogság nem valami globális jelenség. Élvezem a napsütést, szeretem a virágokat, örülök a kutyámnak. Apró örömökből áll össze az egész."

Psota Irén

Sziasztok!

Nem rég a verses blogomra is írtam ezzel a címmel egy verset, innen jött az ötlet, hogy kicsit  más formában is le írom, hogy miket is szeretek, amik bár apróságok, de mindig megmosolyogtatnak és boldogsággal, melegséggel töltenek el.

Kezdjük azzal,a mit mai is szinte egyfolytában teszek.. kiírom magamból a dolgokat, vagy kiadom más formában.. rajz, szerkesztés, és írás... Imádok írni, és nem csak azért, mert megnyugtat, hanem mert megteremthetek egy másik világot, átadhatok megannyi érzést, és éppen mit írok, abban vagyok... ott vagyok én. Bele tudom adni magamat, a legkülönbözőbb oldalaimat és érzéseimet.. vagy ép a történet ragad el... és én már csak a gépelő diák szerepét játszom. De tény... kitudom adni magamból az örömöm, bánatom, könnyeim, kacajom, humorom, komolyságom... bármit... ami én vagyok.

Következőként.. (rengeteg dolog van...) Imádok énekelni... jó tudom, hülyeség, mert én nem hallom, de tényleg.. akkor meg... legalább nem zavar a saját hangom (vigyori arcocska). Persze azt hozzá kell tenni, hogy csak akkor ha nem hallja senki... igyekszem az embereket megkímélni, de mikor haza fele tekerek a bicikli úton és nincs rajtam kívül senki, az arcom fújja a szél... ki kell adni ami bennem van...

Ohh igen szél... imádom a nyári szellőt.. természetesen nem a tornádót.. csak a fuvallatot... Ahogy az esőt, mikor szemerkél és az arcomon végig folyik egy eső csepp... ahogy a hópelyhek a szempillámon pihennek.... és a nyári meleg napsugarakat, amik felmelegítik rossz vérellátású testemet...

Szeretem a forró vizet, főleg ha káddal párosul, vagy ha tea, kávé készül belőle (az illatukat is imádom és élvezem)... Ezen kívül, a frissen vágott fűt, virágokat, mik elárasztják a szaglóreceptoraim....  a mentol illatát, a friss festék "szagát".

A parfümöket, mik kellemesen csiklandoznak...

Öleléseket, mik nem csak testem, de lelkem is melegitik, mimikákat, gesztusokat, miket emberek és állatok formálnak... 

Szavakat, miket füleim nem hallanak, de a szemem és a szívem, tökéletesen meg ért...

Fura, de még a fogmosást is élvezem... ja... de öltözni utálok... (a vásárlás is katasztrófa, kivéve, ha nem olyan napom van).

Imádom a sétát, a csillagokat,  ha valaki annyira nevet, hogy már nem tudja abba hagyni és nekem is nevetnem kell... aztán szépen elfelejtjük, hogy min is nevettünk.. és csak nevetünk.. a világba... (evés után nem ajánlott).

Azt is élvezem, ha a vasárnapi menhely után, hol mindenem tiszta.... mocsok (a legjobb kifejezés) le dobhatom a ruháimat és  valami tisztát túrhatok a szekrényben... Nincs felemelőbb érzés a munka és az állatok piszkánál, amit egy perc alatt levetkőzöl magadról.. és még is tudod, hogy abban a mocskos göncökben mennyi, de mennyi szeretet és hála van.

Imádom enni, élvezem az evést... főleg, ha valami süti az étek... 

A felsorolást és eszme futtatást, némi magyarázattal meg ízesítve, folytathatnám, de nem fogom.... rengeteg dolgot élvezek.... A legfontosabb imádok, élvezek szeretni, mosolyogni, álmodni és remélni.

Szépséges, élvezetekkel teli napot és hétvégét!