Szia kedves olvasóm!Oly régen jártam már itt, hogy számtalan dolgot kellene mesélnem neked, de nem tudom megtenni. Fáradt vagyok, mint mostanában mindig, tudom valamiért hogy itt kell lennem ahol vagyok még sem érzem otthon magam.
Kicsit paradoxon helyzetben érzem magam, de tudom még nincs itt az ideje bármerre is lépnem.
Megfigyelek megfigyelem magam és a helyem a világban, mert most ezt érzem a legbölcsebbnek.
A csendemben én vagyok most a csend, bár mások nem látják és nem hallják a némaságom, azt, hogy hallgatok.. Én tudom.
Most nem a tömeget kell erősítenem és nem is egy-egy csapatot vagy személy mellé kell hogy álljak, most önmagam kell megkeresnem és azt erősítenem.
Meg kell állnom és várnom kell pihenni, nézni, szemlélődni és megfigyelni majd egy pontos tanulányt végezni hogy hol is a helyem és hol kell lennem.
Arra hívlak te is állj meg néha és néz meg hol vagy, hol a helyed és hol is kellene lenned. Néha nézd meg, hogy követed-e a célt vagy ez egy mellékvágány állj meg egy megállónál és nézz szét magad körül, nézd meg, hogy kimered-e mondani, hogy otthon vagy. Otthon nyugalomban, boldogságban és biztonságban.
Állj meg barátom és pihenj!
