Ismét találkozhatunk ezen a felületen, vagy most először nem tudom.
Mai írásom témájaként, a várakozást választottam.
Ez a különös esemény lehet jó és lehet rossz is. én a jó oldalát szeretném kiemelni, mint általában mindennek.
Nekem a november vége már kicsit karácsonyi hangulatban tellik és nem azért, mert bombáznak vele a média, az üzletek kirakatai, hanem én vagyok az ember, ki még nyáron is képes karácsonyi filmeket nézni. Tudom, hogy nem csak ekkor kell, hogy a szívekbe szeretet költözzön és nem ekkor kell az elfogadást, önzetlenséget gyakorolni, hanem mindig és az a jó, ha természetedből adódóan teszed. De valamiért a szocializációm során méh is belém ivódott az ünnep ezen szelleme.
Én már a lakást dekorálom, már énekek jutnak az eszembe, miket zuhany alatt előadok és már várom.. Várakozom arra, hogy együtt legyen a család, együnk finomakat, nevessünk, játszunk és viccelődjünk. Nem csak ilyenkor jó és kellemes ez a program, hanem mindig, de én már várom.
Várom gyermekünket, és tudom, hogy még belül éli meg a dolgokat, de már szeretném, ha olyan érzéseket kapna testem által, ami közelebb hozza őt a családunkhoz, az ünnephez, mert egy év múlva már szeretném ha a csodánk, csodaként élné meg ezt az időszakot is.
Várakozom rá, hogy lássam, hogy fogjam, hogy tapinthassam apró kezét, hogy férjem ölelésébe, szorossan összebújva pihenjünk mi hárman. Várom, hogy lássam nevetését.
Ne értsetek félre ez az időszak is csodálatos, ha nem épp a reggeli állatkerti túránkat akarja felédéztetni velem a mosdó közelében....(értsd).
Csodálatos, hogy ő ott cseperedik bennem, és fejlődik, alakul, és hétről hétre többet tapasztalunk egymásból.
Talán nem tudok még az anyaságról írni, pedig fogok... de azt tudom, hogy őt várva a várakozás a legcsodálatosabb érzések egyike.
Legyetek jók, hangolódjatok és mosolyogjatok!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése