Sziasztok Olvasóim!
Ma egy számomra különleges és fontos írással készültem, arról a pályáról, melyet hivatásomnak érzek és választottam.
Gyógypedagógia, tanítás, segítség, gyermek/ember és önismeret.
Azt gondolom ezzek, jól kifejezik hivatásom, foglalkozásom lényegét, még a fejlődés szó, az ami a sorban helyet foglalhat.
Nos van, aki tudja, hogy két éve kaptam meg diplomám ezzen a területen, tanulásban akadályozottak szakirányán. Ebben a tanévben második munkahelyemre kerültem.
Most nem a munkámról szeretnék írni nektek, hanem arról a szívemben kavargó zajról, amit sokszor tapasztalok láttok és érzek ezzen a pályán.
KÉRLEK téged, ha nem szereted a gyerekeket, ha nem tudsz mindenkit elfogadni, vagy legalább mepróbálni elfogadni, megérteni NE válaszd ezt a pályát.
Az empátia fontos eleme ennek a hivatásnak, tudom, ha túl magas az emocionális intelligenciád hamarabb kiéghetsz, ha ez fenyeget válts.
Ne maradj olyan helyen, ne végezz olyan dolgot, amit nem tudsz szívvel lélekkel.
Ha segítségre szoruló gyermekekkel van dolgod, türelmesebbnek és kitartóbbnak kell lenned, lehet valamit tényleg elmondasz és gyakoroltatsz 100-szor akkor sem elég, de hidd el, ha szereted őket, elérsz fejlődést náluk, ha egyenrangú félnek tekited őket és tiszteled őket ők is fognak téged.
Nem beszélve arról a tényről, hogy bizony barátom, te is szorulsz segítségre valamilyen tekintedben, akárcsak én, ők és mindannyian. Kinek-kinek mi megy nehezebben. De ez a szép, oly sok félék vagyunk, oly különbözőek és különlegesek a magunk sajátosságaival és még is mind egyformák, egyek.
Sokszor csak egy mosoly, egy dicséret segít, az ha az mondod: "Kedves vagy, köszönöm a segítséged, remélem szép napod volt..."- apróságok ezek, de nagyon sokat segítenek.
Lehet az, ki előtted ül az iskola padban, miközben te követelményt próbálod megértetni vele, vagy épp a matematika rejtelmeit gyakoroltatod ő "rosszalkodik", nem figyel és esetleg magatartássával zavarja az általad megtartott órát, a többeik tanulását, vagy épp az egodat sérti, neki annyi figyelem jut egy napra... Annyi, amit viselkedésével kicsikar az emberekből. Miért? Lehet nem kap figyelmet, lehet nem érti az anyagot, lehet nem érdekli, nem tudni... egy dolgot tudok hozzá is van egy út, amit lehet és meg kell találni, azt gondolom a szeretettel van kikövezve.
Vannak napok, mikor nekem is nehéz egy-egy helyzet, de még egyetemistaként eldöntöttem: nem keverem össze a viselkedést, a magatartást, a tudást és a személyiséget. Mindig tiszteletben tartom azt, kit tanítok és egyenjogúként kezelem velem, elfogadom őt, és igyekszem megérteni. A legfontosabb nem felejtem el, hogy egyek vagyunk, és a szeretet hidat épít közöttünk.
Előszóban ennyit arról, mit hivatásomnak nevezek, tudom nem túl szakmai, nem derültek ki bevált módszerek és tippek. Nem ismertettem egy-egy esetet és nem írtam le tüneteket, diagnózist egy kórképről sem. Azt gondolom először az alap értékek fontosak...
Szép estét, jó hétvégét és kellemes gondolkodást kívánok!
