Merengés- megálló

Szia kedves olvasóm!

Oly régen jártam már itt, hogy számtalan dolgot kellene mesélnem neked, de nem tudom megtenni. Fáradt vagyok, mint mostanában mindig, tudom valamiért hogy itt kell lennem ahol vagyok még sem érzem otthon magam.
Kicsit paradoxon helyzetben érzem magam, de tudom még nincs itt az ideje bármerre is lépnem.
Megfigyelek megfigyelem magam és a helyem a világban, mert most ezt érzem a legbölcsebbnek.
A csendemben én vagyok most a csend, bár mások nem látják és nem hallják a némaságom, azt, hogy hallgatok.. Én tudom.
Most nem a tömeget kell erősítenem és nem is egy-egy csapatot vagy személy mellé kell hogy álljak, most önmagam kell megkeresnem és azt erősítenem.

Meg kell állnom és várnom kell pihenni, nézni, szemlélődni és megfigyelni majd egy pontos tanulányt végezni hogy hol is a helyem és hol kell lennem.

Arra hívlak te is állj meg néha és néz meg hol vagy, hol a helyed és hol is kellene lenned. Néha nézd meg, hogy követed-e a célt vagy ez egy mellékvágány állj meg egy megállónál és nézz szét magad körül, nézd meg, hogy kimered-e mondani, hogy otthon vagy. Otthon nyugalomban, boldogságban és biztonságban.

Állj meg barátom és pihenj!

Az igazi tanítás küszöbén

Kedves Olvasóm!

Elmondhatom neked, hogy most szeptemberben gyógypedagógusként vonulok be egy tanterembe és tartok ott órát. Friss diplomás, elkötelezett szívű pedagógusként.

Nem tudom, hogy meg van-e hozzá minden képességem, azt tudom, hogy motiváció a maxon. Mint mindig most is igyekszem a tőlem telhető legjobbra és mindezt szívvel és lélekkel. Remélem sikeres lesz ez a trio.

Nagyon rég várok erre, igazából talán mindig erre készültem még az állatorvosos álmaimban is, mert már ott általános iskolában, sőt óvodában, tanítottam és magyaráztam.... Véletlenek nincsenek.

Nem hiszem, hogy jobb leszek ebben a feladatkörben másoknál, de azt tudom, hogy kicsit más leszek. Azt gondolom, hogy ezt nem kell magyaráznom miért.

Csodás kis kaland, pontosabban egy nagy kaland vár rám, amit remélek, hogy a kezdeti lelkesedésem és motivációm és a fejlődés iránti vágyam megmarad. Úgy  járókeretes pedagógus koromra és remélem méltó leszek a pedagógiához, a pedagógus szóhoz, a gyógypedagógiához és ahhoz, hogy azt mondják rám: gyógypedagógus vagyok. Egyenlőre csak azt mondhatom, hogy valami olyasmi, de igyekszem.

Így állok most a tanítás küszöbén.

További szép estét nektek!

Emberek - kérdések nektek

Aloha!

Ma az emberekről fogok egy csöppet csipegetni a  gondolataimból.
Korábban már írtam nektek az emberi viszonyokról: Emberi viszonyok link- ez a  bejegyzés kicsit eltér az előbbitől.

Emberek- filozófiai, biológiai, szociológiai és pszichológiai értelemben egyaránt mást értelmezhetünk rajta...

Vajon több-e mint test?
 Más-e mint érzések, gondolatok összessége? 

Vajon lélek és szellem?
 Netán tán rezgés, energia? 

Vagy csak egyszerű anyag, ami olyan a világban, mint az agyag?

Mi is az ember?
Ki az ember? 

A táplálék lánc csúcsán helyezkedik el vagy apró porszem? 

Fenséges, vagy szánni való? 
Alkotó vagy romboló? 

Társas lény vagy magányos?
Vadász vagy áldozat? 

Ki az ember?

Meg tudjuk egyáltalán határozni? 

Mind ugyanazt értjük és gondoljuk róla?
Egyáltalán az embert, foglalkoztatja az ember? 

Ha igen milyen ember és miért?
Ha nem foglalkoztatja, miért nem?
 Nem érdekli önmaga? 

Nem érdekli a faja és lénye?
Megismerhetjük őt, őket az embert és az embereket teljes valójukban?

Létezik annyi kutatás és teória?
Annyi tudás, ami a rendelkezésünkre áll, hogy tudjuk egész pontosan kik és mik vagyunk? 

Ezekkel a kérdésekkel kezdem a gondolataimat, a  választ valahol megkapjuk mind majd, de nem itt és nem ezen a blogon.
Azt gondolom magunkban kell keresni. Az érzésekben, a tudásunkban, a szellemünkben és ott megtaláljuk ki az ember, és legfőképp azt, akik mi vagyunk.
Megtaláljuk ki ez az ember...

Szép hétvégét, remélem soraim gondolatokat ébresztettek!

Férfi vonal...

Sziasztok!

Nem is tudom mi volt az első gondolatom ezzel a bejegyzéssel, de azt tudom, hogy több hónapja, hogy megfogalmaztam szeretnék a nőkről és a férfiakról is írni. Mindkettőt női szemmel. Most hoztam billentyűmből a férfi vonalat, amelyet szeretnék veletek megosztani.

FÉRFI, így nagy betűvel... számomra jelent tulajdonságokat, cselekedeteket, momentumokat az adott ember életéből. De, hogy keretbe tudjam tenni ezt a szót és viselőjét, kellenek a női társaim véleményei is és egy-egy férfi véleménye, illetve szemezgetnem kell az általam ismert emberekről pár gondolatot. Azt mondják az igazi nők és férfiak kihaltak...
Szerintem hülyeség, nem egy kor fogja meghatározni ki férfi és ki nő, nem feltétlen a társadalomnak és az adott trendnek kellene ezt meghatározni.
Itt gondolok arra, hogy nézhetsz ki akármennyire férfiasan egy öltönybe, beállított hajjal és  férfias illattal, ha a tulajdonságaid hiányoznak.  Hiányzik az, hogy védelmet nyújts, nyugalmat és szeretetet, hogy megtud védeni a gyengébbik nemet, hogy tiszteld a nemet. Kell az, hogy lehessen rólad gondoskodni, de azért ne legyél gyerek, az a szerep már fogalt. Fontos az, hogy tisztába legyél magaddal és a társaddal, tudj beszélgetni és olykor hallgatni. Légy vicces, de ne nevetséges (na jó néha az is fontos).  Szerintem az is fontos, hogy ne légy arrogáns és figyelj másokra. Adj időt magadnak és másoknak. Értékeld ami van és fejlődj.

Ne felejtsd el  férfi vagy egyedül a munkában, férfi vagy otthon a párod mellett, férfi vagy az utcán. Férfi vagy minden helyzetben, de ne feled nem vagy egyedül, valaki kíváncsi arra, milyen vagy érzékenyen, mikor nem a világot mented meg.  Minden Férfi szuperhős, főleg ha édesapa.

Férfi leszel, ha az akarsz lenni és van aki úgy néz rád.
Nő leszel, ha az akarsz lenni és van, aki úgy kezel.

Csodálatos napot nektek!

Betekintés a Sors VS Döntés meccsbe

Sziasztok!

Ma is írok pár sorocskát... azon gondolkoztam a zuhany alatt, hogy vajon sors szerűségről vagy döntésekről kell beszélnünk, ha az életünket nézzük és cselekedeteinket.
Őszintén szólva én még mindig nem tudom...

Szóval, akik ismernek tudják, hogy hiszek a sorsban, vagyis a sorsszerűségben. Oly közel áll ez a két fogalom egymáshoz, még is az én értésemben mást jelent.

Van a sors, ami előre megírt biztos, és nem lehet rajta változtatni és ott van a sors szerűség, mi szintén az előre megírt történések feltevésén alapszik, de még sem olyan zárt rendszer. Hagy némi szabad mozgást, és feltételezi a sors mellett a döntés erejét is.  Legalább is én így értelmezem.
Szóval a döntések feltevését nézve, mindenről mi döntünk és megtapasztalhatjuk döntéseink következményét. A sors ezzel szemben azt mondja én minden döntésed beléd kódoltam és nem is lehetne másként...

Nem tudom, hogy melyik a reálisabb, és melyik tárja fel a teljes és valós képet elénk... Azt gondolom talán nem is a döntéseink, vagy nem döntéseink itt a ténylegesen fontos dolgok, hanem az, hogy bármi, amit tapasztalunk hatással legyen ránk. Fejlődjünk általa, ha jó, ha rossz azért is, meg lássuk, azt a lehetőséget, amiből fejlődést eredményezhetünk... és ha most nagyon filozofálni szeretnék elmehetnék, a tanulás irányába....

Vajon ameddig nem tanulunk meg valamit mindig azt kapjuk vissza, mindig az a helyzet születik a életünkben, vagy közel hasonló?

Ezt mindenki döntse el maga...  kicsi vagyok én ehhez, de azt gondolom érdekes kérdések és érdemes ezekkel foglalkozni.

További ötletekben és gondolatokban gazdag szép napot!

Helyzet jelentés az elmúlt időszakról...

Sziasztok!

Először is BOCSÁNAT!
Tudom nagyon rég írtam már és már nagyon hiányzott nekem, de egyszerűen nem volt rá időm... Ha volt időm, akkor épp mást kellett volna csinálnom.

Az elmúlt időszakról talán ennyit, illetve azt érzem közelebb vagyok az álmaim felé... Hogy mikor érek oda? Szerintem nagyi koromba, amikor sikerül megnyernem az első járókeretes versenyem és közben ki esik a protkom. Ha ezt egyszer vissza olvasom....


Meg lett a diplomám, és életem nagy kalandját élem egy olyan férfi mellett, aki csodálatos.

Magamról még nem rég voltunk egy okos embernél, aki az eddigi megérzéseim megerősítette, így közösen egy nagy életmód váltásba kezdünk, bizonyára nem lesz egyszerű, de nem lehelten és kell, hogy szeptemberben teljes erő bedobással végezhessem a munkát, amit hivatásomul választottam, vagy ő engem ez még kérdéses.

Szóval a nyár új kalandokat rejteget... az elkövetkező hónap a pihenésről és a tervekről fogsz szólni, az életmód váltás mellett.

Augusztusban a kitűzött célok felé haladok megtartva az életmód váltást, majd felkészülök a továbbiakra és elkezdek valami egészen újat és ismeretlent, valami másik kalandot... Dolgozni fogok, vagy szórakozni... majd kiderül.

Szeptemberben tovább viszem az egészet, amit eddig és ha minden jól megy tovább tanulok. A célokat kitűzöm és minden nap egy egy lépéssel közelebb kerülök.

Most nem írok nyári terveket, most csak gondolatokat osztok meg veletek. Közben építem magam és tanulok magamról és másokról, rólunk... Igyekszem jól csinálni a dolgokat és szeretném ha dolgok jól alakulnának...

A helyzet jelentésem kissé homályos ugyan, de azt gondolom lehet olvasni soraimban.

Nevess sokat, tűzd ki célod és mindennap lépj hozzá közelebb!

Ne stresszeld túl!

Sziasztok!

Ismét én, és ismét egy komolyabb szösszenettel érkezem.
A téma a stressz és saját stresszem, stressz kezelésem (elég labilis lábakon áll).

Nem vagyok jó ebben... Nagyon sokszor miniatűr dolgokon nem tudok egyről a kettőre jutni ha a stresszről van szó. A környezetemben kevés olyan embert ismerek, kinek hasonló kép rosszul megy ez az iparág úgy, mint nekem. Azért akad.

Igyekszünk egymást nyugtatni és biztatni ezeken a napokon mikor a fekete szösszenet megérkezik és kopogtat az ajtónkon.

Én saját magamnak igyekszem megfelelni, na meg persze nem akarok senkinek sem csalódást okozni, legalább is a negatív fajtát biztos nem... innen ered a probléma. Ha valami vészesen közeledik például egy határidő és nem vagyok legalább kész 2-3 nappal előtte rosszul érzem magam, de úgy nagyon. Ha valamit nem tudok a lehető legjobb tudásom szerint megcsinálni teljesen mindegy milyen okból ismét beköszön a feketeség (stressz)....

Még nem említettem a stresszem aggódási fokát, ami szintén nem normális határokon van...

A kérdés miket magatokban feltesztek teljesen jogosak. Tudom, hogy nem normális, de dolgozom rajta....

Szerencsére egyre jobban megy ez a munka, hogy kevesebbet és kevésbé stresszeljek ezekben a helyzetekben.  Mert tudom nem segít, sőt az aktuális teljesítményemen csak ront... Szóval barátocskám maradj az ajtón kívül! Gondolom magamban.

A módszerek.. nagy levegőt veszek átgondolom mit tudok tenni, elengedem a negatív gondolatokat és fókuszálok arra, hogy meg tudom és meg kell tudnom csinálni!

Ha már azt érzem, íj az az akaratos kis dög kopogtat és nem hajlandó távozni a küszöb elől... pihenek. Igen pihenek, mert rájöttem ha pont akkor nem engedem meg magamnak sokkal jobban szét esem és annak aztán nincs értelme... szóval ha nem muszáj és máskor megoldható este hét után nem vagyok hajlandó ezekkel foglalkozni, ha tényleg nem másnapra kell, vagy tudom hogy lesz rá máskor is időm.

Azt az időt, mit a negatív gondolatokra pazarolnék el a hobbimnak adom és élvezem, kikapcsol, lenyugszom.

Még egy jó tanács... talán magamnak is:

NE légy annyira szigorú magadhoz és ne feled emberből vagy, tehát hibázol.

Csodálatos napot a feketét, hagyjátok az ajtón kívül!

2019 Üdvözöllek!

Sziasztok!

Boldog Újévet kívánok!

Ezek az év első sorai, amik rövidek, de lényegre törőek lesznek.


Minden évre vannak terveim talán a mostani felsorolás lesz a legrövidebb és legreálisabb... talán mert rá jöttem kicsit túl nagy elvárásokat pakoltam magam elé...

Így hát az évre a tervek:

• Napirend kialakítása
• Szakdolgozat, diploma
• Tovább tanulás kérdése
• Sport és életmód teljes megvalósítás

• Kevesebb stressz és elvárás magam felé!
• Megragadni a lehetőségeket!
• Munka

Nem tűnik soknak és nehéznek sem... reméljük sikeresek lesznek ezek a dolgok is...  mára ennyit terveztem... hamarosan új sorokkal érkezem.

Csodálatos napot!