Sziasztok!
Az út, amelyen elindulunk és Életnek nevezzünk olykor próbára tesz minket, ahogy korábban már írtam vannak találkozások az életben, melyek egy időre szólnak, mindből tanulunk és okkal történnek az események velünk.
Nos, a mai bejegyzésem a fentiekhez hasonló hangvételű lesz, csak ma egy gyöngy szemet hoztam, miről korábban már írtam, legalább is úgy emlékszem.
Számtalan dolgot tanultam mostanában, és még inkább azt gondolom, hogy semmi sem lehet fekete vagy fehér, sokkal több oldala van mindennek, mint mi gondolunk. Úgy is fogalmazhatnék, hogy igazából minden egy gömb, nagyon alaposan meg kell vizsgálni, ahhoz, hogy meg lásd milyenségét.
Vannak dolgok, miket tettem és nem vagyok rá büszke, tudom, hogy rengeteg hibám van, és nagyon sokszor hibázom, és tudom, hogy ezeket kitörölni nem lehet, de tanulok belőlük és, amit lehet igyekszem helyre hozni. Most ilyen a boldogságom.
Félre értés ne essék boldog vagyok. Nagyon nagyon boldog, mivel tudom, hogy akik körül vesznek csodálatos emberek s a legcsodálatosabb... bizony, hogy Ő.
Térjünk is rá a mai gyöngy szememre: Boldogság.
Magától értetődik, hogy mi az nem? A kérdés az, hogy mikor talál ránk?
A válaszom: Mikor beengedjük. Az ember bármikor lehet boldog, mindig mikor akarja, elég hozzá egy arcot, egy emléket felidéznie, vagy számára kellemes dolgot csinálnia, a lényeg, hogy engedje be a világ, az élet ezen gyöngy szemét, és találja meg mindenhol és mindenben. Lásson valami pozitívat, még ha olykor a dolog zordabb ruhát is ölt, de kell benne keresni valami színt, valamit.... Mindegy mit, ami mosolyra fakaszt... Nos ez lenne a boldogság.
Maga az élet.
Kellemes napot, és engedjétek be, ajtón, ablakon, és szíveteken a boldogságot!
