Mrs. Magabiztos

Sziasztok!

Mai bejegyzésemül a magabiztosságról írnék és az önismeretről saját véleményt és önmagamra vonatkoztatva.

Azt szokták mondani, hogy a magabiztos nő gyönyörű, ami tény, de van aki ockodik a túl magabiztos emberektől... pl.. én.

És igen én is igyekszem magabiztosnak tűnik gyakran nagyon is komolyan ikerül egy egy akcióm.. amikor már az egoizmus számomra ismert formáit súrolom... de nincs igazam... tudom hogy nem vagyok tökéletes és tudom, hogy nincs tökéletes. Nem hiszek a szépségemben, hiába mondja el bárki, van amit szeretek magamon, de azok száma elenyésző ahhoz képest, hogy mi az amit nem szeretek magamon....

Tudom, hogy maga biztos embernek nem kell smink.... de én azért sminkelem magam, mert jobban érzem magam és mert szeretem, és igyekszem nem túlzásba vinni... mert az már maszkírozás...

Ismerem a hibáim és gyengeségeim... tudom, hogy szétszórt vagyok, olykor csapongó és gyakran ellent mondok magamnak, egyszer lusta máskor maximalista vagyok... de tényleg igyekszem megtalálni az egyensúlyt magamban, tetteimben és a környezetemben... 

Álmodozó is vagyok, merek nagyot álmodni... gyakran túl nagyot, de tudom, hogy nincs lehetetlen és úgy is az sikerül, aminek igazán fontos sikerülnie.

Igen... még az erősségeimet is ismerem... nyitott vagyok, alkalmazkodó és bár nem biztos, hogy mindenki az erősséghez sorolná, de dacos is... ez az egyik ami előre visz, a folytonos bizonyítás vágy... a szebbre, jobbra törekvés.

Szóval hirtelen mára ennyit! Kellemes elmélkedést!

Lehetőség repertoár a szerelemről...

Sziasztok!

Beesteledett és én a lehetőségek színes repertoárján gondolkozok, holott igazából kórtant kellene tanulnom... de nem tudok egyfolytában gondolkodok.... és nem a kórtanon... na jó azon is, ami szavakat nem értek, csak amikor már a google ismeretlen latin szöveget dob ki válaszul megijedtem... de elég a  kórtanból és a csodálatos egyetemi létből....

A címből kitalálható, hogy a szerelemről szándékozom írni, hiszen már rég írtam róla... és arra gondoltam, hogy kicsit átalakítom, magaménak teszem a szerelem repertoárjait vagy amit mondanak róla...

"Első látásra szerelem":

Ilyen nincs.... legalább is szerelem biztos nem egy pillanat alatt alakul ki, az a vágy és a vonzalom, de inkább a vonzalom, hiszen a vágy már erősebb és más töltetű.
"Lepkék a hasadba":

Hát oké.... ez az amihez nem tudok írni... az én hasamba max. enni és inni való szokott kerülni....

"Az ellentétek vonzzák egymást":

Valamelyest biztosan, de nem hiszem hogy az a mindent elsöprő szerelem erről szólna, vagy így kialakulhat, kell valami közös... nem minden de életszemlélet nagy vonalakban meg kell hogy egyezzen...  vagyis nem is kell, de én úgy gondolom.


"A szeretet örök, a szerelem kihuny" vagy valami ilyesmi: 

A szerelem nem huny ki, mint valami gyertyaláng, csak átalakul, megváltozik, de ha képes valaki valakit minden nap megszeretni és bele szeretni, hiszek abban, hogy örökké él és megmarad.


Hát hirtelen ennyi... nem pont efféle bejegyzést szántam... de legyen ez lett belőle!

Elmélkedős, csodás, szép felhő mentes égboltos Hétfőt nektek!

Mi is az élet? - csipegetés régi irásaimból

Sziasztok!

Ma is egy régi irományt hozok nektek, mi az életről és annak fontosságáról szól... vagyis valami ilyesmi...

"Hm.. igen gyanakvó a kérdés, egy fogalmat használunk arra hogy a világban létezünk, cselekszünk bizonyos ideig, egy bőrbe bújva, de valóban ez az élet? Vagy esetleg ahogy ezt végig csináljuk, ahogy bánunk másokkal és  a kérdés a miért és a hogy...

Elég zavaros gondolatok még is úgy gondolom, hogy egy próbát megér, hogy ki írjam mi is az élet...

Először is lélegzés, a levegő, a víz, az élet maga a természet, hiszen minden abból van..

Másodszor az élet maga a születés és a halál, e kettő kapcsolata adja az életet.

Továbbá az ezek közbeni eltelt idő, amit ténylegesen életnek gondolunk, a cselekvések, melyek életünket meghatározzák, az életünk.. ez az út a kérdés...

Milyen utat járunk be? Mi az élet célja?

Teszem fel ismét a kérdéseket, hát  a kezdetét és a végét elmondhatjuk, hogy tudjuk leszámítva ha nem felélezzük, hogy van élet tovább a halál után és a születés előtt, de szerintem ennyire ne menjünk bele mert a végén még könyv lenne az értekezésemből.

Szerintem az életünk legfőbb célja a tanulás a fejlődés, a segítség és a boldogság, ez által a lelki harmónia, az egység az egyensúly megtalálása. Mind a magunké, mind a világé és ezek kapcsolatáé. 

Én ezt gondolom.... az én célom is ez, hogy változzak, fejlődjek, tanuljak és boldog legyek úgy hogy közben mások boldogságán is segítek. "

Ezt írtam az életről, közel egy évvel ezelőtt és, ami számomra legszebb az egészben, hogy most is így gondolom és így látom a dolgokat. Egy év alatt is sikerült valamit elérnem, sikerült valamit letennem az asztalra és sikerült az elérnem, amit megígértem magamnak...
Persze megint vannak terveim, az ígéretekből tanultam és már nem teszek senkinek effélét, sem esküt... és nekem se tegyenek. Egyenlőre így gondolom... mert csak olyat mondjunk, amit be is tudunk tartani és be is szeretnénk.

Üdvözletem egy szép napsütötte őszi napon!

Mit jelent nekem?

Sziasztok!

Mai nap folyamán olvastam egy facebook bejegyzést, azzal a cimmel, hogy: "Csak egy kutya"  tökéletes bejegyzés volt elmondott mindent amit én tudnék.
 Azt hogy mit jelent ő.. ez az édes, bundás teremtés, ki egy képről is úgy néz rám csodás felemás szempárájval, mint egy istenre. Közben azon gondolkozom mi mindent mondhatnék el, hiszen aki ismer tudja... ők az életem. Igen, fáj kimondani, de igen egy kutya szeretetével senki nem szállhat versenyre, tényleg senki... ők nem kérik hogy válasszak, hogy szeresek, hogy ott legyek.. hónapok után is farok csóválva várnak, hisz rég láttuk egymást és minden alkalmat megragadnak, hogy együtt legyünk, hogy mosolyt csaljanak az arcomra és én örömet az ő pofázmányukra. Mindent elnéznek, mindent megértenek, a legjobb hallgatok és a legtöbbet mondók. A leghálásabbak, hűségesebbek, igazabbak, szerethetőek, gondoskodóak, önfeláldozók, makacsak, okosak, egyéniségek, csodák, angyalok, barátok, pszihlógusok, orvosok, gyerekek és felnőttek, tanács adók és kérők. Szavak nélküli szó szátyárok... ők, ők azok, kik megteremtik farok csóválva a világot.

Mit adtak nekem?
Mindent. Életet. Reményt. Hitet. Örömet. Boldogságot. Humort. Mosolyt. Perceket. Könyeket. Fület. Otthont. Kezet.Szemet. Otthont. Családot. Barátokat. Igazat. Célt. Esélyt. Lehetőséget. Álmokat. Terveket.Elfogadást. Tiszteletet. Vágyakat és ők adtak hivatást, a legfontosabb, pedig szeretetet.

Mit adtam én?
Időt. Törődést. Szeretetet. Elfogadást. Tiszteletet. Családot. Hitet. Közel sem annyit, amit kaptam és sohasem tudom viszonozni nekik... csak remélhetem, hogy kiérdemlem egyszer, hogy ők vannak nekem és hogy ismerhetem őket, hogy életem részesei.

Bármi brutál, elfogultságtól és szeretettől csicsogó bejegyzés igaz... nekik köszönhetem, hogy én én vagyok és, hogy ilyen vagyok. Ők a csomaggal járnak és bár ők értékesek nélkülem én nem nélkülük.

Gondolkodós, kutyázós, mancsnyomos estét!

Egy madár...

Sziasztok!

Ismét egy életből kiragadott napló részlettel készültem, és igyekszem tanulni abból a hibából, mit minden nő, sőt minden ember elkövet... Gondolkodik.

Bár mennyire hihetetlen első, sőt akár tizedik olvasásra is, de rá jöttem, ha gondolkozom, az mindig von valamit maga után vagy maga előtt... A lényeg, ha gondolkozom és igyekszem megoldani egy helyzetet, minden szemszögből megvizsgálva gyakran rá jövök, hogy bizony nem kellett volna, mert így alaposan átgondolva nincs jó megoldás és két vagy akár több szék közé esem.

Mindent miért?
Mert igyekszem mindenkinek megfelelni, holott tudhatnám már, hogy soha nem fogok.. sőt ha sokáig folytatom csak elvesztem magam a rengetegben, és nem jutok előrébb, csak elkeseredett, csalódott leszek.

Egy madár, ki nem tudja megfelelően irányítani a szárnyait és végén a földre, a porba hull. Igy érzem most is magam.. meg lehet, hogy főleg ez után... ilyenkor mindig drasztikus változásra szánom el magam, hogy most én leszek ezentúl az első... és nem másokat, hanem magamat nézem. De nem megy.... nem ilyen vagyok.

De majd most... megint formálódom, alakulok, felkelek, meg porlom magam és ismét igyekszem szárnyra kelni.

Nektek sikeres repülést, célokat  és szép estét!

"Jó kis lány"

Sziasztok!

A fent megjelent cím... az a bélyeg, amit az emberek első ránézésre rám raknak, után hozzá társul, az idióta, szószátyár, lócsi fecsi, cuki, stréber... és effélék... érdekes színpaletta...

De igen egyre jobban látom, ahogy egyre több embert megismerek, hogy én "nem éltem" igazán. Nem lázadtam, buliztam, cigiztem, füveztem, drogoztam, loptam, csaltam, hazudtam és nem feküdtem le mindenkivel.

Nagyon fura erről írni, de ki kívánkozik és a fent említettek közül hazudni próbáltam, de nem tudok.... még kártyában sem... sajnálom reménytelen eset vagyok.

Bármi fura, hogy mindig is különböztem az átlagtól, a korombeliektől, pedig lett volna lehetőségem, mivel kifejezetten nem is tiltottak.. csak annyit kértek Ésszel... asszem ment.

Most 20 vagyok... és női nemű, és elmondtam a korom... bocsi... szóval, annak ellenére, hogy nem tettem átlagos, de számomra megbotránkoztató dolgokat, még is azt mondom, hogy éltem, szórakoztam és nem tettem kárt magamban... jó az esések és effélék nem számítanak.

De tényleg nincs szenvedélyem.. de.... édes drága négy lábúim... de nem mérgeztem magam efféle dolgokkal, amik a szenvedély betegség, és sorry az erkölcsi romlás dolgai.

Szóval.. gyakran elgondolkozom, hogy mi mindenből kimaradtam, és még is egy cseppet sem bánom, mert tudom, hogy élni úgy lehet, ha értékeljük, amink van, bízunk és remélünk, és tiszta szívből örülünk, boldogok vagyunk!

Hold ragyogta Szép estét, csillag rétes bárány felhőt!

Megnyitottam az októbert

Sziasztok!

Mai bejegyzésem az október szépségéről és különlegességéről, színeiről, illatairól és az őszi életérzésről szólna, ha október elsején kolis létemre nem kórházba kötnék ki...

Tehát teljes mértékben Évisen megnyitottam az ősz ezen hónapját.. galambbal, chip-sel, olajjal és égetéssel... szerintem ez nagyjából átfedi a történetet... szóval kezem nehéz gépelését elnézve rövidre fogva....

IMÁDOM AZ ŐSZT IS!

De tényleg... a színeit, hangulatát, illatait.. az egész varázslatot, mivel elénk tárul.

"Kunyhóm falán az ősz mosolya táncol, barátaim a fák s a farkasok."

- Szabó Lőrinc

Szépséges, október őszi nap ragyogta, szép napot!