Igazából az élet, a mostani tudásunk szerint olyan, mint egy virtuális világ, csak nem tudatosan építettük fel. Nem emlékszünk arra, mikor léptünk a játékba és sokszor a küldetésünk célját sem tudjuk. A karaktert sem biztos mi válasszuk ki, és nem minden esetben rendelkezünk szuper erőkkel, mint egy videó játékban. Érdekes, én mindig aggódok mindenen, de mióta próbálok az életre és a problémákra úgy tekinteni, hogy csak egy szerepben avgyok, egy történetben, de ez egy játék, egy illúzió sokkal könnyebben engedem el, azt mi a lelkem nyomja.
Szóval gondold végig te is, amit én is megtettem. Milyen játékot játszol? Boldog, könnyű, aggódalom mentes, nyugodtat? Vagy sem?
Én próbálok a realitás talajával, az aggódás mentes verzióval játszani, ebben a csodás életnek hívott illúzióban.
Legyen szép napod barátom!
