Sziaszatok!Nyár eleje volt talán mikor utoljára írtam ide, hanyagságból, energia hiiányból és idő hiánybból is. Természetesen mondani valóm lett volna, számtalan gondolatom, hozzátok, a világhoz, vagy csak hozzád drága olvasóm... De most, mint a főnix a semmiből elő török és a nyári vakáció felfüggesztem és írok...
Számtalan írni valóm van, a blogok, a napló, versek, levelek... Gondolatok, miket megosztani szeretnék veled, s veletek.
Íme a mai soraim, mikben az időt fejtegetem, a lehetőségeket és a bizonyos mondatott:
Soha nem késő.
Idő
Minden percel, mit kapunk az életünkben okosan kellene bánunk és számolnunk... Sokszor van az a bizonyos újra tervezés, és beszélünk idő hiányról, hogy ezt is azt is kellene csinálni, és ezzel előre haladni.... Dolgozni, alkotni, elszámolni az idővel, hogy legyen "pazarlásának" látszata. Valahol kicsit kettős érzés van bennem. Számtalan dolgot szeretnék az életemben, sok sok idő kell ahoz, hogy elérjem őket, de valahogy nem tudok mindig csinálni valamit az előre haladásért. Lehet mivel fiatal vagyok, álmodozó, lusta vagy ép gyerekes.. döntse el mindenki minek gondol. De láttom... láttom, hogy hiába is a sok munka, és tenni akarás, az alkotás, ha közben csak megyünk az anyagiakért, azt mondjuk: Lesz időnk pihenni.... Tényleg?
Most sincs időnk, nem lesz időnk egy életben mindenre... Hiába akarunk minden tudást, alkotást és biztos anyagi háttért, ha egyszer nem lehet... Nem lehet minden a tiéd, és nem dolgozhatsz mindig, mert valahol pihenni kell, élvezni azt, ami most van... Élni, én hiszem az élet nem csak a munka.
Élet az, ha van egy kis időd a semmire, magadra, a gondolatidra... Persze lehet én vagyok túl filozófikus... De én élvezni akarom azt, ami megadatott, olykor pihenni, megállni és egy tájat hosszasan nézni, a világ legkedvesebb karajiba pihenni, és a legóvobb ölbe elaludni, a legpajkosabbakkal játszani. Nevetni, és el nem feledni azt, aki vagyok, aki tényleg vagyok, a szerepeimből, a hétköznapokból kilépni és az lenni, amit a lelkem és a szívem diktál...
Kicsit gyerek, kicsit felnőtt, kicsit felelőtllen, de még is felelőség teljes, költő, filozófus, idomár és tanuló... Egyszerre minden, de még is semmi...
Szeretnék olykor a testemben csak a lélek lenni.
Lehet lesz rá időm, lehet lenne is, még ha nem is szakítanék neki, de nem kockáztatok... Mert amit és amikor csinálom azt 100%-n szeretném, s ha kedvetlenül teszem nem lesz az... Nem lesz tiszta telejsen semmi sem.
Idő kell, hogy belásd, és tudom nem lehet mindig azt amit szívünk diktál, mert van egy kötelesség, egy feladat, egy élet helyzet, vagy egy olyan döntés, amiben hiszünk, hogy majd, majd jobb lesz...
Csak okosan gazdálkodjunk az idővel, mert pereg a homokszem, s ketyeg az óra.
Csodálatos napot, hamarosan pötyögök pár gondolatot!
