Nap sütéses napot, estét, ahogy tetszik...
A mai bejegyzésem hirtelen pattant ki a fejemből, igazából azt lehet mondani, hogy a társadalom nagyja inspirálta.
Első sorban elnézést! De tényleg mindenkitől, tudom ez nem lesz a legkedvesebb írásom, de úgy érzem, fontos, hogy publikáljam.
Gyakran sétálok az utcán, merengek, élvezem a pillanatot.. és az esetek többségében rohanó embereket látok... ide oda rohannak... meg sem állnak csak egy pillanatra látni a sok nézelődés közepette. Mert kevés nézni, hiszen látni is oly fontos, főleg a mai világunkba...
Én tudom, hogy rohanó világban élünk, de kérdezem én... Igazából úgy tényleg.... Mennyien állnak meg egy naplementét megcsodálni? Egy mosolygó kis gyermekre rá mosolyogni? Vagy egy kutyát meg simogatni az utcán? A régi ismerősök, barátok, szomszédok, munka társak vajon mennyien vannak kik képesek egymásért az az napi munkájukat félre tenni ha találkoznak és egy kiadósat beszélgetni? Nem sokan... Otthon ki az aki ki ül a kertbe vagy a teraszára és csak csendesen, mosollyal az arcán kémleli a saját kis környezetét? Vagy bent a szobában, nappaliban? Tudom a választ... kevesen.
Ezek után még kérdezném... olyan mennyi ember van ki a tükörben magára mosolyog?
Rohanó világ... rohannak a gondolatok, az érzelmek, és egyre kevesebb mindent tudunk észre venni és egyre kevesebb mindent tudunk igazán átélni.
Én úgy gondolom hiányoznak a mindennapi életből ezek a dolgok, az újra tervezés, a mosoly, a nevetés, a humor, vagy hogy meg lepjem a másikat... vagy a nézésemmel azt mondjam neki: "Fontos vagy nekem".
Hiányoznak... úgy, mint egy falat kenyér! Ne diétázz, egyél az élet szebbik oldalából... igyál a boldogság kútjából és nevess, őszintén, teli torokból!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése