Sziasztok!
Annyiszor megfogalmazott már bennem ez a bejegyzés kapcsán valami, de még sosem írtam le.
Lássunk is neki...
A férfiak igazi nőket keresnek igaz? Egy normális lányt, aki nem csak egy éjszakás kaland, vagy épp aktuális az aznapra, arra hétre, vagy csak arra jó.. Egy nőt keres, aki alkalmas barátnak, feleségnek, anyának, nőnek és persze párnak... Hm... érdekes az élet...
Mi nő egy férfit keresünk, aki nem akarja össze törni a szívünk, kinyitja nekünk az ajtót, előre enged és elmondja, hogy mennyire szépek vagyunk? Egy férfit keresünk, ki a barátunk lehet, a párunk, a férjünk és a gyermekeink apja....
Mindannyian keresünk... De a nagy keresésben észre se vesszük, hogy mi történik.... Csak azzal foglalkozunk , hogy mi mit szeretnénk.... hogy nekünk mi a jó, hogy mi mit keresünk... és az a másik? Ő is keres.... úgy mint mi, de ő is magának keres, azt amit ő szeretne... Felületesek vagyunk.
Ezt mi igazolná jobban, minthogy a párkapcsolatok zöme az interneten bontakozik ki... rengeteg közös képpel, megosztásokkal és szerelmi vallomásokkal... Felület az egész... az igazi meghitt kapcsolat két emberről szól és nem a világról, ami körül veszi őket, mert a világ valóban szerepet játszik, de nem az élteti a kapcsolatot... jobb esetben.
Menjünk tovább.... sok sok gratuláció és sok boldogságot, sokáig szöveg özönli el a párt, ha kiteszik a kapcsolati státuszukat...
De vajon mit gondolnak az emberek valójában? Hm.... érdekes.
Én mit gondolok? Én mit keresek... azt amit bárki... Egy olyan embert keresek aki mellett önmagam lehetek, aki mellett minden szerepet gyakorolhatok, aki nem lepődik meg, ha épp olyan napom van magassarkút veszek fel, másik nap pedig a leglazább szettet választom, akinek a barátja és társa lehetek, akivel megbeszélhetek mindent, akiért nő lehetek és, aki mellett az is vagyok. Aki nem lepődik meg és büszkén vállalja, ha az utcán táncolni támad kedvem... Aki miatt fontosnak tartom, hogy adhassak és aki megtanít hinni a mesékben újra és hinni, amiben mindenki hinni vágyik és élni vágyik, a szerelemben...de nem a két szép szememért, hanem azért, amit adhatok, amit képes vagyok adni, és amit szívből, őszintén adok... Persze mondhatnánk, hogy nem kellenek hozzá okok.. de egyetlen ok mindennél ott van... ez a szeretet.
Sajnálom a kemény, lehet valaki számára bántó véleményem, de ezek a gondolataim, hogy tömören fogalmazzak...
Szépséges Vasárnapot!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése