Vonástól a regényig

Sziasztok!

Mai nap egy vélemény kifejtős, érzelem elmondós és ha úgy tetszik, egy magamutogatós írást hozok, az írásról és az alkotásról. 
Honnan ered a téma? Mi inspirált? Az élet és a személyek és írni akarásom és szeretettem. Na de térjünk is a tárgyra.

Miért szeretek írni, rajzolni, táncolni, szavalni vagyis úgy ámblokk alkotni?
Az érzés miatt a felszabadultság, az öröm, az energia, a szomorúság, a bánat, a tisztelet, a hála, a csodálat, és a varázslat, mi ezt bejárja és átjárja. Az hogy valamit és valakit adhatok magamból, úgy hogy talán mások kedvére is teszek. Vagy épp csak a saját lelkem gyógyítom, értem meg egy egy alkotás által... de ahogy egy bölcs ember fogalmazott.. mind más-más dimenzió (Köszönöm neked, ezt a szép és igaz megfogalmazást).
Írni azért szeretek, mert hihetetlen, hogy egy egy dolgot mennyi féleképpen kitudunk fejezni, megtudunk mutatni, miként és mikkel tudunk társítani, összehasonlítási, leírni, elmondani, átadni, megérteni és megélni. Szeretem minden formályát, a kézi levelet, a gépelt történeteket, a régi irógéppel megirt táviratott... bármit, ami irás, ami szellemi termék, ami gondolkoztat és érzéseket ad nekem, vált ki belőlem, ami mélyen szántó, ahol több van a sorok mögött, ahol olvasom az irot és megismerem az olvasót. Eygszerűen imádom.

Rajzok és egyéb művészeti, esztétikai alkotások... a szavaknak is van teremtő ereje, de  ezekben a dolgokban a képzelet, a gondolatok, a fantázia testet, vagy formát ölt. Megbabonáz, ösztönöz, elvarázsol és fejlődni késztet.

Tánc... ma táncoltam magamtól, egyedül, szivből sok sok idő után először, egész pontosan 13-14 lehettem, mikor utoljára volt ilyen, bár akkor még segitséggel, de hallodtam a zenét, éreztem a ritmust és bár ennek az észlelésére szánt érzékem megfakult volt, de volt. Ma már nem. Nem volt zene, nem voltak hangok, nem volt üttem vagy ritmus.. csak én és a testem és a szivem. A szivem vitt előre, a gondolataim, érzéseim alakitották a lépéseket és testem rezdüléseit, a testem volt a toll, mi irta a parkettára a sorokat, lelkem sorait. Ez az érzés hiányzott... kellő kép kifáradtam és leizadtam  félóra vagy talán több ideig tartó tánc után, de rettentően élveztem és hiányzott, nem csak nekem, hanem az egész lényemnek.

Ez az alkotás, amiről beszélek, ami nekem ad és talán másoknak is... ezért szeretem... ezért éltet és ezért élvezem.
Eme sorokkal kívánok mára is szépeket...

Évezzétek az életet!