Sziasztok!
Mai írásom talán az utolsó a hónapban, sikerült kiírnom magamból a dolgokat, így mára egy különleges és varázslatosnak vélt olvasni valóval készültem... amit bármikor, bárhol olvashatsz, főleg, ha társaságba vagy. A könyv címe: Emberi arc.
Tudom rengeteg olvasni való készült nagy írók tollából, pszihológusok jegyzeteiből az emberi gesztusok, mimika értelmezésére, és bizonyára sokan tudok már belőle olvasni., legalább is ezt gondoljátok.
Ezért az olvasással én következem.
Hallásom elvesztésének talán ez a legérdekesebb és általam legkedveltebb tanulsága: "Figyelj a részletekre ("az ördög a részletekben rejlik"-Lucifer c. sorozat)".
Igaz a mondás... a világ és mi egymásnak is mindent felfedünk, olvasásra feltárunk, persze, ehhez kell egy jó olvasó...
Nem azt mondom, mert nyilván nem fogom tudni, hogy ki mit evet reggelire az arcáról leolvasva, de azt igen, hogy a gesztusai, mimikái és az érzései, mit látat valódiak-e nem maszkot visel. Ez az emberek viselkedésén is látszik, bizonyára sokan ismeritek, ha valaki jobbra néz hazudik, lesüti a szemét zavarba van és, vagy hazudik... Ajkába harap izgul, babrál valamivel szintén, megérinti az ellenkező nem az arcát a jelenlétetekben, tetszetek neki, kivéve, ha egy hajszál csikizi, de ez egy sajátos megjegyzés...
Tudjuk a gesztusok értelmezését is, amerre a térded áll, arra mennél, abba az irányba vonzódsz, ha össze kulcsolod a kezed, lábad is keresztbe teszed elzárkózol, stb...
Szerintem viszont ez jellem függő is, mármint persze egyes esetekben igaz, mint egyes emberek viselkedésére is igazak az előbb említettek, de minden ember más és más, ezért nem indulhattunk ki ugyan abból az elméletből és nem húzhatjuk rá mindenkire, mint minden kávéra, hogy feketén az igazi (lásd automatás kávé).
Az életem nagy részét az ember tanulmányozásával töltöm, nem csak az arc, a gesztus, a jellem, az ok okozat, pláne az utóbbi időben, mióta tanulok is a miértekről, legalább is elém tesznek csomó tényt, én meg kételkedem bennük. Hiszen, nem biztos, hogy jól gondoljuk, de egy dologgal az itt tanultakban és elém rakottakban egyet értek: Mindenki más és más, másként kell mindenkit kezelni, máshogy kell olvasni mindenkiből és mindennek van miértje. Ez jó lesz kiindulásnak a jövőre nézve...
Sok pszihológiai, kommunikációs, nevelési könyvet olvastam saját öröm szerzésre és kötelező jelleggel egyaránt, azt nem mondom, hogy ezekből megfogom érteni az emberek többségét, mert nem... csak esélyt adok erre, de azt merem állítani, hogy sikerült és sikerül ez által önmagam jobban megismerni. Ez pedig előre lépés, mivel objektív és szubjektivis tudok lenni önmagammal szemben, ez pedig talán releváns eredményt szül (elég szakszerű mondat lett, pedig nem írtam bele mindent).
Rendben, megint sikeresen elkalandoztam a tárgytól, szóval engedek egy kis betekintést a titkos szájról és arcról való olvasási szokásaimba, amit imádok, minden nap, minden ember, minden szituáció egy-egy könyv, ami olvasásra vár és elemzésre (oké, nem vagyok gép, vagy mániákus.. tényleg).
Általában egy egy beszélgetés előtt igyekszem tüzetesen megvizsgálni a beszélgető partnerem gesztusait, mimikáit, illetve viselkedését. Végtagjai mozdulatait, arca minden szegmensének rezdüléseit megfigyelni, és dekódolni a látottakat, mivel ez az aktuális kiindulási alapom... Ha valaki beszédét nem rögtön értem, egyenlőre kimaradni a beszélgetésből, vagy szűkszavúan válaszolni, hogy közben tudjam, hogy mire számíthatok, ha sikerül megfejtenem ajkának, szemének és arcának mozzanatait a könyvet továbbiakban szabadon olvashatom, ha nem... akkor kérdezek többszörösen vissza, és kérem a szebb, jobb kerekítésre. Érzelmeit olvashatom, de szavait, mondatait, dialógnak készülő gondolatait nem biztos, hogy sikerül befogadnom.
Persze, mint minden olvasóval velem is megesik, hogy újból kell olvasnom egy egy mondatot, ekkor nem tehetek mást, mint visszakérdezek, vagy várom a további sorokat és abból megfejtem a rejtélyesnek vélt előzményeket.
Optimista ember révén, szeretem a vígjátékot olvasni az emberek arcáról is, a mosolyt, örömöt és boldogságot, és persze... a mélyről fakadó tisztaságot. Persze ez nem mindig adatik meg, látszanak az elfojtott érzések, szavak, gondolatok, pláne, ha egy arcot, egy embert már tűzetésen sikerült megismernem és megértenem. Ha már rezdülései be épültek sajátos irodalmi műveltségembe.
Az olvasottak érdekességét nem tudom, ki-ki döntse el maga. Irodalmi ízlésem megértéséhez próbáljon figyelni a részletekre, hiszen ez mindenkinek megy szerintem, aki igazán akarja és szeret olvasni a sorok mögött.
Mi inspirálta ezen írásom? Hm... talán az emberek, képek, személyek és személyes élmények.
Jó olvasást, kellemes gondolkodást, szépséges mosolyban gazdag napot!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése