Sziasztok!
Most ismét van egy kis időm, meg kellőő erőm, hogy billentyűt ragadjak és írni kezdjek, tehát csapjunka lecsóba...
Gyakran felteszik az emberek a kérdést, hogy szerelem vagy szeretet és hogy egy egy kapcsolatbn szét választhtó e a kettő, bizonyára sokan gondolják azt, hogy a szerelem elmúlik még a szeretet megmarad, vagy vannak egyes kapcsolatok, melyek a szerelemre alapoznak és nincs valós tartós szeretet az alapjaik között.
Mi az én elméletem?
Több is van. Szerintem a szeretet körül leng minket és több, mint a szerelem ugyanakkor, nem feltétlen működnek egymás nélkül, legalább is elgondolásomban jó esetben együtt vannak jelen egy pár életében és nem külön külön, vagy váltakozó és kihunyó szikra efektusban.
A szeretet bizonyára mélyebb és erősebb, a szerelem pedig maga a szenvedély, a kémiai vonzalom, még a szeretet a lelki tisztaság vezér fonala... Gondolom én. Nem hiszem, hogy a szerelem az idő során megszűnik és a helyét átadja szeretetnek esetlegesen rosszabb esetben az űrességnek. Elméletem szerint minden nap bele lehet szeretni a másikba és lehet találni valamit amitől még szerethetőbb, azokat az apró mozdulatokat, momentumokat, esetlegesen "defekteket", mik a másikban felfedezhetők, hisz attól ő. Ő, akit szeretünk és kibe szerelmesek vagyunk.
Persze nem azt mondom, hogy a szerelem és a szeretet folyamatosan egy azonos szinten mozog, bár szerintem egy igazi pár esetében elég harmónikusak, és azt is elhiszem, hogy ez ritka, bár nem lehetetlen jelenség, csak csodával határos, és én igen is hiszek a csodákban.
Azt gondolom, hogy e két jelenség és érzés harmónikus együtt mőködéséhez két személy kell, és hatalmas bizalom, szeretet és testi vonzódás is... bocsánat az őszinteségemmért... Ezeket lehet táplálni, lehet folyton feléleszteni... hisz egy mosolyba mindennap bele lehet szeretni.. legalább is nekem megy. Egy egy tulajdonságot minden nap lehet szeretni, egy egy gondolatot minden nap megfontolsz és azt mondod magadnak: "Igen igen, én ezt így gondolom"... gondolj csak bele minden nap szereted a süteményt (lehet tényleg labrador gén van bennem, bocsi... a labradorok folxton éhesek és tudnak enni).
Szóval eléméletem szerint nincs abszolút győztes e harcban. Hisz mindkettő győz, mindkettő nyertes, mert ha csak az eggyik, az nem az az igazi szerelem, amiben én hiszek.
Csodálatos napot!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése