Semmiség...

Sziasztok!

Bár a cím semmit jelebt, ami jelenthet mindent és bármit vagy éppen valamit (filozófikus gondolatok pipa)
.
Nem tudom még pontosan mire is  készülök, mivel egy kancsó tea, pléd és beöltözésem mellett az ágyat nyomom... Megfáztam, vagy infulenza vagy hasonló.

Gondoltam most van időm és írhatok, semmi fontosat, csak valamit. Semmit mondó apróságot, felesleges fecsegést csak, hogy legyen társaságom.

Szeretek sétálni és kirándulni és természetesen utazni is élvezem azt a csendet, amit mások szeretnek, bár bizonyára sőt tudomásom szerint is zajos. Mindig van zaj, mindig van rezgés, csak a kérdés a nagysága és milyensége.

 "Csendes" perceim a gondolataimnak, az emlékeknek és a terveimnek szoktam szentelni, vagy csak élvezem azt, mivel megáldott a természet és az élet. Az apróságokat, ha úgy tetszik a semmiségnek tűnő végtelenséget.

Egyre inkább felfedezem, hogy minden össze függ, és a hálók körül szőnek mineket és életünket, pontosabban az egész életet. Olyan mintha a semmiről írnék és üres fecsegésnek tűnik tudom.... A gondolat menetem és a sorok jelentését csak azok érthettik, kik hasonlógobdolat világgal rendelkeznek, mint én, vagy igazán ismernek, igazából ők sem. Amit én fejezek ki ezen féle kép és ezzel az érzésekkel élem meg, nem biztos mindenkinek ugyan csak ezt jelentik és így reznek, pedig a fogalmazás megegyezhet.
Milyen sokfélék vagyunk.. ahány ember, annyi féle... Csodálatos.

Értékes, mosolygós perceket és bölcs gondolatokat, csodálatos semmiségeket kívánok nektek!