Sziasztok!
Kicsit elmaradtam a mostani bejegyzéssel, amiért elnézést kérek, de sajnos nem mindig úgy alakulnak a dolgok, mint ahogy én tervezem...
Táncról írok, nem emlékszem, hogy tettem-e már fel ezzel kapcsolatba irományt, így ha igen, akkor egy kis ismétlés, új köntösben, ha nem, akkor érezd a tested és a soraim ritmusát.
Gyermek koromban táncoltam 4 és fél évig, imádtam. Miután elvesztettem a hallásom, az egyébként is labilis egyensúlyom még inkább felborult és a ritmus érzékem, mi addig jól működött kezdett cserben hagyni, nem táncoltam.. évekig, nem engedtem a csábításnak és az érzést, mi felszabatítja az embert magamba folytattam és nem engedtem, hogy felszínre törjön és másoknak sem engedtem, hogy segítsenek neki elő törni. Elzártam. Egészen addig még rá nem jöttem, hogy nem okolhatom magam és hallásom, sem senkit, hisz ha táncolni akarok fogok is. Ez az állapot három éve kezdődött... Táncolok. Egy magamban, mikor senki nem látt és egy ritmusra hagyatkozhatom, ami bennem él.
Ismét hagyom előtörni és kiteljesedni, hagyom, hogy a testem vegye át az irányítást, és ha akkor támad kedvem táncolni, mikor mások is körülöttem vannak? Gondolatba táncolok, elképzelem a lépéseim, a mozdulataim, a testem rezdüléseit és jobb kedvem lesz. Szabad leszek.
Hát erre és ezekhez hasonlókra képes a tánc az én világomban.
Hisz egy varázslat, alkotás és kifejezés mód... minden táncol, minden rezeg és mindennek van saját ritmusa, a tánc maga él és éltet, hasonló, mint az élet.
Tombold ki magad és nevess ma is sokat!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése