Sziasztok!
Már elég régen írtam ide, rengeteg okot és kifogást sorolhatnék fel, de igazság szerint nem volt erőm írni, lusta voltam...
Így közelegve a teendők sorát megvizsgálva nem tudom mikor végzek a dolgaimmal, egy dolgot viszont igen.... haladok, hiszen haladnom kell.
Nem is fecsérlem tovább a szót...
Mi is az őszinteség?
Mindent megmondós, tutit oda vágós, olykor kegyetlen, becsület dolog, mi az emberi erkölcsökre épül... Legalább is én ezt gondolom...
Az emberek nem szeretik ezt, mert az őszinteség nélküli élet olykor egy álca, be kell valljam én is használom, ha az érzéseimről van szó, eltitkolom őket és nem mondom. Nem hazudok ugyan, de eltitkolom az igazságot, ezért nem vagyok őszinte
Az emberek többsége ezt teszi, csak nem csak az érzelmeivel, hanem a véleményével, gondolataival, tudásával, jellemével... Hogy ne bántson meg másokat, hogy jobbnak, szebbnek, kedvesebbnek lássák.... ezek vagyunk mi, emberek.
Természetesen a soraim általánosítások, de még is azt gondolom, hogy nem tudunk egész életünkben minden területen őszinték lenni, mert nem mondunk ki mindent, ami a lényünkben játszódik... Csak törekedhettünk rá és a legfontosabb, hogy a számunkra legfontosabb személyeknek mutassuk meg, azt az énünk, ami kendőzetlenül oda mondja a valóst és nem visel álcát, egy szóval betegesen őszinte és valós....
Én igyekszem... és törekszem erre.
Merjünk magunk lenni! Csodálatos napot!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése