Sziasztok!
Írom a soraim, hogy olvassátok, bár most soraim nem nektek szánom.
Ördögöm!
Hozzád írom drága barátom, kinek annyi mindent köszönhettek, s ki átsegített az érettségin is engemet.
Te, kinek már napló sorokat szenteltem, te kiről annyi emlékem, te drágám, kinek képei egy album elemei, te édes egér fogom, kutya hajcsárom. Te békés jószágom... tegnap álomra hajtottad fejed, s mennybe költöztél... annyi mindent írtam már tegnap, és ma, neked és hozzád....
Tudom nem kellene, de fáj... hogy a radiátoron nem lellek haza érve téged, mert te elhunytál.
Feketébe öltözöm én is, mint te, s emlékezem, minden percünkre. Minden bogarat, egeret fogó emlékezetes kalandra, minden vacsorára, ebédre, reggelire és mindenre, mit veled éltem át. Annyiszor kértél hozzalak el, bújtál táskába, cipőbe és bőröndbe, annyiszor néztél rám kérlelve. Nem engedtem neked, viszont ígérgetett tettem...
A jobb jövőért teszem! S nem vagyok otthon, pedig én is szeretném és hiányoztok nekem, de azért teszem, hogy később mindenkinek jobb legyen.
Neked már nem adhatom meg, de tudom a mennyben jó helyed van kincsem.
Bár Ördög a neved, de te angyal vagy és voltál és mindig az leszel, bármely hisztit is produkálsz és csínyt követsz el.
Itt voltál velem, mikor szomorú voltam, vagy mikor betegség döntött ágynak....
S emlékszel? Mindig megvigasztaltál, s most érted itatom az egereket..... Ha itt lennél elkergetnéd őket?
Annyi mindent köszönök neked, annyi szeretett adtál, s annyi mindent tanítottál.. Itt most csak ennyit írok, mert a többii kaland, talán nem publikus... S te sem szeretnéd, hogy macsó kandúrságod csorbát szenvedjen.
Légy jó cica, mint mindig, hű társ voltál és vagy barátom.
Örökké őrzöm emlékedet, szeretlek feketeségem!
Gyászos sorok egy macskához, ki 5 évig volt a társam, s annyi kalandot éltem át vele, annyi vicces, boldog percet, engedjétek meg, hogy hozzá méltón itt is elköszönjek.
Írtam már korábban nektek a fekete macskákról és megemlítettem az én szőrös hercegem is azon írásomban.
Közel állt hozzám és tudom én is hozzá.
Nehéz elengedni, bár tudom meg kell tennem, mert ő is így akarná, és a király kérése szent...
Biztos sokan nem értitek, mit tehett e macska, kinek így, s kiről így írok...
Önmaga volt és család tag. Csupán ennyit tett.
Majd később írok a gyászról, most nem érzek kellő lelki jelenlétet ehhez. Fogadjátok szívből szóló soraim, s játszatok sokat a barátaitokkal, kiket házi kedvencként ismertek!
Szép, nyugodalmas Vasárnap estét nektek!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése