Sziasztok!Érdekes, hogy mikor írtam ide utoljára és hogy utána mi az első cím.... Magány... már rég szeretem volna a magányról írni, mint egy absztrakt fogalomról ami egyszerre létezhet mindenhol de még sem létezhet igazán sehol...
Azért gondolom, hogy fontos mert gyakran érzik egyedül magukat az emberek a nagyvilágban, még ha nem is úgy van... de egy adott szituációban lehet magányosnak érezni magad... én is tapasztaltam már. Persze tudtam, hogy nem vagyok egyedül és számíthatok másokra de egyszerűen a saját gondolataimra és érzéseimre volt szükségem.... senki és semmi másra. egyedül létre az elzárt világomba, úgy hogy közbe tudtam rengetegen vesznek körbe.
Szerintem ezzel mindenki van így, vagyis remélem nem a depresszió hajlamomat vélem felfedezni a saját írásomba... mivel úgy gondolom, hogy olyan magányra van szükségem ami egyszerűen az én időm. Hiszen fent említettem, hogy mindig körül vesznek minket a társaink, családunk, párunk stb.. csak olykor mi igényeljük az "én időt", amit én rajzoláskor, olvasáskor és íráskor igénylek igazán, amikor nem kell figyelnem másra, csak arra ami bennem van. Ez az én magányom, ami olyannyira szórakoztató tud lenni, mint a társasági életem.
Kellemes sajátos perceket és idő töltést, szép estét kuckó lakók!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése