Mai bejegyzésem két csodálatos kislánynak szól, akik Momo és Maur kutyáim gyerkőcei.
Mi értékesebbet lehetne mondani a születésről, mint azt, hogy a legcsodálatosabb dolog... és nem csak a kis szőrős négylábúimra gondolok, hanem minden élőlény, minden új születésére.
Úgy gondolom, hogy az áldott állapotról nem nekem kell felvilágosítani az olvasóim, tehát, mint jó gyógypedagógus tanonc, arról írnék, hogy mit gondolok a nem kívánt várandóságról.
Először is, ami leginkább érdekes volt tanulmányaim során az pszichológia jegyzetem második félévének első oldalán található meg... "Várt volt-e a baba?". Igen szerintem is érdekes egy anamnézis felvételnél első kérdésnek, de akármennyire hihetetlen, fontos kérdés... nagyon fontos és én úgy gondolom, hogy mindig vártnak kell lennie, hiszen, ha a sors ezt tartogatja és akkor, akkor igen, neki élnie kell, hiába még tudattal nem rendelkező embrió, de élőlény... és gondolkodó, okos, ügyes felnőtt lehet.
Következő megállapításom a témával kapcsolatba, az abortusz köré kapcsolódik, mit a fenti mondatban már kicsit meg is csillogtattam. Elítélem. Bármilyen formába elítélem, ha az anyát veszélyezteti, akkor talán nem, de nem merném biztosan azt mondani, hogy akkor nem ítélem el... mert bizony gyilkosság, csak a kérdés az, hogy kit gyilkolunk meg és kit veszélyeztetünk.... És ha a gyermek fogyatékos lehetne? Nem tudom... persze biztosan szörnyű, hogy a várt baba, nem lesz teljesen egészséges, de és itt van a nagy de.... de ha később lesz az, később válik fogyatékossá akkor is eldobod? A kérdés, amit mindenkinek feltennék, és azt el kell mondanom, hogy ha nagyon súlyos lenne a kis élet fogyatékossága lehet én is elgondolkoznék a dolgon, de nem hiszem most azt ezzel a fejjel és gondolatokkal, hogy elvetetném, hogy nem adnám meg neki az esélyt, a lehetőséget, hogy élhessen, hogy lásson, halljon, tapasztaljon, érezzen és gondolkodjon... mert akár milyen fogyatékkal élő is, de teszi... érez, gondolkodik, csak nem úgy, mint mi azt elképzelnénk, elvárnánk, de talán mi meg sem értenénk, mert neki máson járnak a gondolatai... az életen, azon, hogy kap e ma valamit, hogy rámosolyogsz e, hogy szereted e, és talán ha értelmi fogyatékos is lenne nem ilyen összetetten gondolkozna és nem a mi fogalmi rendszerünk szerint, de gondolkozna.
Szóval a következő pont az örökbe adás... hát jobbnak tartom, mint az abortuszt és hasonló fajtáit... mivel legalább esélyt kap a normális életre, a megfelelő körülményekre. Persze ott van a mi van ha.. kérdés sorozat, ami abból áll: Mi van ha nem jó helyre kerül? Ha örökké utálni fogja a szüleit? Ha sose érti meg miért dobták el és miért szabadultak meg tőle? Mi van ha, rosszabb helyre kerül? Mi van ha nem lesznek nevelő szülei? Ha nem lesz családja?
Egyetlen mondat: Lesz élete, lesz gondolata, érzései és lesz lehetősége változtatni és változni.
Hát igazából legrövidebben, legtömörebben így tudom össze foglalni a gondolataimat a témával kapcsolatba, persze azt még hozzá tenném, nekem nincs jogom dönteni másokról és még megdorgálni sem őket, szóval ezek vélemények, az én véleményeim, melyekkel egyet érteni is lehet és ellenezni is lehet ezeket.
További szép és újdonságokban gazdag napot!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése