Ma is egy régi irományt hozok nektek, mi az életről és annak fontosságáról szól... vagyis valami ilyesmi...
"Hm.. igen gyanakvó a kérdés, egy fogalmat használunk arra hogy a világban létezünk, cselekszünk bizonyos ideig, egy bőrbe bújva, de valóban ez az élet? Vagy esetleg ahogy ezt végig csináljuk, ahogy bánunk másokkal és a kérdés a miért és a hogy...
Elég zavaros gondolatok még is úgy gondolom, hogy egy próbát megér, hogy ki írjam mi is az élet...
Először is lélegzés, a levegő, a víz, az élet maga a természet, hiszen minden abból van..
Másodszor az élet maga a születés és a halál, e kettő kapcsolata adja az életet.
Továbbá az ezek közbeni eltelt idő, amit ténylegesen életnek gondolunk, a cselekvések, melyek életünket meghatározzák, az életünk.. ez az út a kérdés...
Milyen utat járunk be? Mi az élet célja?
Teszem fel ismét a kérdéseket, hát a kezdetét és a végét elmondhatjuk, hogy tudjuk leszámítva ha nem felélezzük, hogy van élet tovább a halál után és a születés előtt, de szerintem ennyire ne menjünk bele mert a végén még könyv lenne az értekezésemből.
Szerintem az életünk legfőbb célja a tanulás a fejlődés, a segítség és a boldogság, ez által a lelki harmónia, az egység az egyensúly megtalálása. Mind a magunké, mind a világé és ezek kapcsolatáé.
Én ezt gondolom.... az én célom is ez, hogy változzak, fejlődjek, tanuljak és boldog legyek úgy hogy közben mások boldogságán is segítek. "
Ezt írtam az életről, közel egy évvel ezelőtt és, ami számomra legszebb az egészben, hogy most is így gondolom és így látom a dolgokat. Egy év alatt is sikerült valamit elérnem, sikerült valamit letennem az asztalra és sikerült az elérnem, amit megígértem magamnak...
Persze megint vannak terveim, az ígéretekből tanultam és már nem teszek senkinek effélét, sem esküt... és nekem se tegyenek. Egyenlőre így gondolom... mert csak olyat mondjunk, amit be is tudunk tartani és be is szeretnénk.
Én ezt gondolom.... az én célom is ez, hogy változzak, fejlődjek, tanuljak és boldog legyek úgy hogy közben mások boldogságán is segítek. "
Ezt írtam az életről, közel egy évvel ezelőtt és, ami számomra legszebb az egészben, hogy most is így gondolom és így látom a dolgokat. Egy év alatt is sikerült valamit elérnem, sikerült valamit letennem az asztalra és sikerült az elérnem, amit megígértem magamnak...
Persze megint vannak terveim, az ígéretekből tanultam és már nem teszek senkinek effélét, sem esküt... és nekem se tegyenek. Egyenlőre így gondolom... mert csak olyat mondjunk, amit be is tudunk tartani és be is szeretnénk.
Üdvözletem egy szép napsütötte őszi napon!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése