Sziasztok!Mai nap folyamán olvastam egy facebook bejegyzést, azzal a cimmel, hogy: "Csak egy kutya" tökéletes bejegyzés volt elmondott mindent amit én tudnék.
Azt hogy mit jelent ő.. ez az édes, bundás teremtés, ki egy képről is úgy néz rám csodás felemás szempárájval, mint egy istenre. Közben azon gondolkozom mi mindent mondhatnék el, hiszen aki ismer tudja... ők az életem. Igen, fáj kimondani, de igen egy kutya szeretetével senki nem szállhat versenyre, tényleg senki... ők nem kérik hogy válasszak, hogy szeresek, hogy ott legyek.. hónapok után is farok csóválva várnak, hisz rég láttuk egymást és minden alkalmat megragadnak, hogy együtt legyünk, hogy mosolyt csaljanak az arcomra és én örömet az ő pofázmányukra. Mindent elnéznek, mindent megértenek, a legjobb hallgatok és a legtöbbet mondók. A leghálásabbak, hűségesebbek, igazabbak, szerethetőek, gondoskodóak, önfeláldozók, makacsak, okosak, egyéniségek, csodák, angyalok, barátok, pszihlógusok, orvosok, gyerekek és felnőttek, tanács adók és kérők. Szavak nélküli szó szátyárok... ők, ők azok, kik megteremtik farok csóválva a világot.
Mit adtak nekem?
Mindent. Életet. Reményt. Hitet. Örömet. Boldogságot. Humort. Mosolyt. Perceket. Könyeket. Fület. Otthont. Kezet.Szemet. Otthont. Családot. Barátokat. Igazat. Célt. Esélyt. Lehetőséget. Álmokat. Terveket.Elfogadást. Tiszteletet. Vágyakat és ők adtak hivatást, a legfontosabb, pedig szeretetet.
Mit adtam én?
Időt. Törődést. Szeretetet. Elfogadást. Tiszteletet. Családot. Hitet. Közel sem annyit, amit kaptam és sohasem tudom viszonozni nekik... csak remélhetem, hogy kiérdemlem egyszer, hogy ők vannak nekem és hogy ismerhetem őket, hogy életem részesei.
Bármi brutál, elfogultságtól és szeretettől csicsogó bejegyzés igaz... nekik köszönhetem, hogy én én vagyok és, hogy ilyen vagyok. Ők a csomaggal járnak és bár ők értékesek nélkülem én nem nélkülük.
Gondolkodós, kutyázós, mancsnyomos estét!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése