Reszketek... félelmeim

Sziasztok!

Ismét egy naplóféle bejegyzés, mit a vonaton gondoltam át, a haza úton... persze ez logikusan az utazásról szólna, vagy a töprengéseim egy egy fajtájáról, de nem nem erről fog, mint a címben utalok is rá...

A félelmeim, amikről ma írok és igyekszem beszámolni, persze nem túl részletesen, mert  annak nem lenne jó vége, és egy hosszú unalmas bejegyzést sikerülne bepötyögnöm...

- Mitől félek a legjobban? - teszem fel magamnak a nagy kérdést...
-Ha elvesztem a szeretteim. Az anyukámat, a barátaimat, és persze a négylábú családom.

 - Mitől félsz még?
- Hogy nem tudok megfelelni se magamnak, se másoknak, hogy nem tudok eleget tenni a vártaknak, nem tudok fejlődni és nem tudok mindig kicsit jobb lenni... hisz tudjuk tökéletes nem létezik. - születik meg a fejemben a válasz.

- És még?
-  Hogy fájdalmat, szomorúságot és csalódást okozom... nem csak a szeretteimnek, hanem bárkinek... ettől is rettegek.

- Még valami? - csendül fel a fejemben a kérdés.
- A többi legyőzhető... víz és magasság.... de ezeket le lehet győzni, a többit esetleg elfogadni lehet, de legyőzni egészen sosem fogom.

Hát... igen kb. ennyi lenne....

Félelmektől mentes, győzni képes szép napot!