Sziasztok!
Ismét egy esős őszi napra ébredtünk. Túl vagyok már ma egy 2 órás alváson és önkénteskedéssen, ami nagyon jó volt a szervezést és a fáradsági szintem leszámítva.
Próbálom össze terelgetni a gondolataimat a fekete teám és a kávém társaságában... bár hogy igyekszem nem egyszerű feladat...
Egyre többet gondolkozom azon, hogy milyen ember is vagyok.. és hiába mondják, hogy jó, túl jó... nem érzem. Nem érzem magam semmivel jobbnak, értékesebbnek, különbnek, mint másokat. Átlagos vagyok, sőt, igyekszem az átlag alatt meg bújni, hogy ne vegyenek észre.... hisz csak egy vagyok a sok közül... Teszem amit tennem kell, vagyis remélem, hogy azt teszem...
Ha már itt tartunk... csomóan más embernek látnak, mint aki vagyok... jobbnak. Nem tudom, hogy miként és miért érdemlem ezt ki, de sosem fogom megérteni... persze oké ismerem az erősségeim, de a gyengeségeim is és tudom ezek arányát, tudom azt, hogy amit és ahogy teszek más is megtenné.... hiszek az emberekben és az emberségben.. ez nem hiba, vagy bűn, sőt.... remélem nem is naivitás.
Töprengősen elmélkedős, esőkabátos szép szombati napot!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése