Sziasztok!
Jelenleg nem tudom, miért ezt a képet választottam, de megtetszett, az igazat megvallva azt sem tudom mit írhatnék, hogy a megmaradt ésszerűségemnek ne fordítsak hátat...Emlékek címmel és ennek kapcsán szeretnék valami hasznos és nem túl csöpögős bejegyzést írni nektek.
Lássunk neki!
Az éltünk tele van szép, csodálatos vagy kevésbé kellemes pillanatokkal, melyre az elménk segítségével tudunk emlékezni, feltudjuk újra és újra eleveníteni vicces, kedves, kellemes, élménydús, szomorkás, csodálatos stb. pillanataink. Szerintem ez nagyszerű, már min én szeretem újra meg élni a pillanatokat, szeretek a gondolattal játszani, hogy ismét átélhettem ismét ott lehetek.
Ezen a hétvégén számtalan ilyen pillanatot sikerült begyűjtenem, amit nem tudok elégszer megköszönni vagy jól megfogalmazni, csöpörgősség és érzelmi telítettség mentesen, egy szóval: Köszönöm.
A vezérfonalhoz vissza kanyarodva, mikor felidézek valamit, szóval emlékezem igyekszem felidézni az illatokat, a látottakat, az érzéseket, a történéseket és amit akkor ott éreztem, persze ehhez már hozzá varázsolhatom, amit utólag gondolok róla, ez az emlékezés csodája. Egyszerre lehetek néző és szereplő.. bámulatos.
Ezzel a kis szösszenetnek vélt bejegyzéssel és zavaros monológommal kívánok fantasztikus hétvégét.
Emlékre fel!

Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése