Hiányról

Sziasztok!

Ma egy rövid bejegyzéssel készülök, mivel kicsit mostanában fáradt vagyok és össze jöttek a dolgok, tehát sűrű a program.

Már elég rég voltam otthon, de 11 nap múlva megyek haza és egy hónapon belül láthatom őt (tudom, hogy olvasód és így kicsit fura, de mindegy).

A hiányról szeretnék pontosan  ezért írni. Nem tudom, hogy a jó vagy a rossz dolgokhoz soroljam, mivel kicsit mindkettő.

Jó, mivel így tudni, hogy várunk valamit, valakit, ami/aki elfog jönni és ezáltal boldogság tölt el minket, ezért ez a hiány, lehet remény és várakozás is.

Rossz, mivel gyakran a hiány érzet megmarad és a forrása nem érkezik el az életünkbe, nekem szerencsére ezekben a dolgokban nagy nagy mázlim szokott lenni... Mert akit, amit hiányolok, hiányzik, várok, remélek teljesül.

Persze, ez mázli, szerencse és döntés.... Általában nem csak az enyém.

Kicsit zavarosak a soraim, de nem is tudom, hogy lehetne egészen konkrétan fogalmazni... Meg van:

"Hiányzol, de ameddig ezt érzem tudom, fontos vagy nekem és vagy."

- elvégre nem hiányozhat valami, amit nem ismerek.... kávé hiányom sem lehetne, falka, anya hiányom se, ha nem tapasztalhattam volna meg a csodálatos dolgokat, és személyeket... akik hiányoznak nekem.  Ők ragyogják be az életem... igen te is.

Hirtelen ennyi, szóval köszönöm neked, nektek, nekik.

Szép, töprengősen mosolygós napot!