"Teremtettél, engem hamunak és pornak.."

Sziasztok!

Azt mindenki tudja, hogy imádom anyukámat és mivel ma van a névnapja az ő tiszteletére és egyben minden anyukának csodálatára (természetesen, aki megérdemli) készült ez a bejegyzés.

Az idézet, mit címnek kiemeltem az egyik versemből származik, és az bejegyzés végére, ki fog derülni, miért ez került a cím megtisztelő helyére.

Az anyukákról tudjuk, hogy mindent megtesznek a gyermekeikért, óvják őket, vigyáznak rájuk és olyanok, mint egy oroszlán, ha védeni kell őket.... legalább is az én anyukám pontosan ilyen.
Emellett gyengéd, óvatos, önzetlen, kedves, bár egyetlen pillantásától tudom, hogy "Ezt lehet, hogy nem kellett volna".

Az anyukákból leszünk... és most jön az a rész, mikor elnézést kérek valamennyi olvasómtól, az írás, nem vallási bírálat, csak személyes vélemény.

Az emberek többsége ismeri a keresztény bibliát, hogy a férfi oldalbordájából teremtődött a nő... hogy isten teremtette a világot, és bizony minket is... Isten akkor a nő, ki gyermeket szűlt... Minden anyuka isten. Miért?
 Hiszen teremtenek egy apró emberi lényt... kiből általuk lesz ember, ki tőlük és hatásaikra formálódik, ki nevelésük által nevelődik... kinek megteremtik az egész világot, kinek megteremtik a családot, a békét, a szeretett és a nyugalmat... tehát a legfontosabbakat...
Kinek bemutatják az erkölcsi értékeket, viselkedést, magatartást. Még azt is megmutatják olykor, mit hogyan és minként lehet, vagy ahogyan, te sose tedd....
 Egy világot mutatnak be... a sajátjukat és megteremtik cselekedeteikkel a te világodat... Ezért isten az anyuka és ezért minden édesanya egy isten.... de még is egyiknek sincs szemedben párja világon....
Nem tudod mitől olyan erős, mitől olyan gyengéd.... csak azt érzed, hogy szereted!

Ki is vagy?

Istenője, egy istentelen kornak,

Teremtettél engem hamunak és pornak,

Szivet adtál, lélek dobbanást,

Életet, és leheletnyi forró parázst.

Kritikus vagy, de még is kritikátlan,

Hiszek s bizok szavaidban,

Mert neked köszönhetem az életemet,

Általad enyámek a végtelenek.

Te vagy a múltam összes vidám képe,

Jelenemben a szeretett jelképe.

Jövőmnek hasznos-hasztalan emléke.

Szívemben az érzések összes éke.

Te vagy az anya, ki karodba ringadtál,

Aki értem annyiszor aggódva sírhattál.

Lázamat hűvös kezeddel oltottad,

Gondjaimat mindig megoldottad.

Én vagyok a dacos gyermeked,

Olykor csak makacs ellenfeled.

Küzdünk az elmúltak igazáért.

S az álmunk, hogy felnőjek egyszer azért.

Én is így érzek, ezzel kívánok boldog névnapot, minden Magdolnának, főként az én anyukámnak... és ezzel köszönöm minden édesanyának...

Szeretlek!