Sziasztok!
Mai bejegyzésemmel köszöntöm az áprilist, és persze titeket, akik olvastok...
A bejegyzés címe egy általam kedvelt dologra utal, mint a kép is, de most egy szokványostól eltérő séta útvonalat terveztem magamnak és olvasóimnak is.
Nem minden esetben szeretem egyedül végezni ezt a mozgás formát, de néha kifejezetten hasznosnak vélem, hogy ki tudom szellőztetni a fejem és eltudjak merülni a gondolataimban és érzéseimben... Néha kell ez a féle egyedül lét, hogy jobban megtudjam érteni magamat és a környezetemet... nem kell aggódni, most nem ezt az utat terveztem.
Sokkal inkább valami kellemeset, valami szépet, valamit, ami egyszerre elvarázsol és egyszerre varázsolható...
Miféle séta ez? Leginkább elgondolkodtató, ámulatba ejtő, varázslatos és különleges... olyan, mint te kedves olvasóm.
Ez a bejegyzésem rólad és rólatok szól, az emberekről, akik körül vesznek engem. Akik szebbé, csodálatosabbá egyes esetekben elviselhetőbbé teszik a napom.
Azokról és rólatok, akik emberek és élnek. Kiknek lehetőségük van mindenre, hogy az élet útján szárnyaljanak, vagy a legszebb, néha pocsolyákkal borított életutat bejárhassák. Azoknak, kik bármit megtehetnek, kik bármire képesek, mert egyediségük, csodálatosságuk és szépségük megszépíti az univerzumot... Nem hiszed?
Nézz a tükörbe és látni fogod, az élet azon csodáját, amit én is láthatok ha rád nézek... Téged!
Sétálj velem, és lásd magad. Köszönöm, hogy vagy nekem.
Csodálatos estét!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése