Határok és az őrültség

Sziasztok!

A mai bejegyzésem közel áll a jelenlegi tapasztalatimhoz, azaz az őrültséghez, és a saját határaim átlépéséhez... ne aggódjatok semmi illegális.


A dolgokat nem részletezném, de fontosnak tartom az ésszerűség, a határok és az őrültség tisztázását, okulva saját tapasztalatomból.

Aki ténylegesen ismer tudja ésszerű ember vagyok komoly döntéseket átgondolom, a lehetőségeket átrágom, és bár mindennapi életemben inkább az érzelmek ember vagyok, a rossz negatív, vagy a nem illő dolgokat átgondolom és az eszemre hallgatok a  szívem helyet... legalább is a közel múltig.

Mitől lesz valami őrültség?

 Őszintén? Fogalmam sincs, de saját megfontolásom szerint, ha valami nem várt, szokatlan, az érték rendel és határokkal ellentétes dolgot teszünk, mondunk stb...
 Rossz lenne?
Kiderülhet, hogy minden esetben, de azért még is azt mondom nem árt az ésszerű norma, tehát, hogy ne ártsunk ezekkel másoknak.

Miért jók a határok?

Nem régi színházi élményem által feltették nekünk ezt a kérdést, akkor inkább csendes szemlélője voltam a válaszoknak és kérdéseknek, mivel bár egyetértettem a megfogalmazások  egy részével, és véltem benne felfedezni igazságot nem éreztem százszázalékosan magaménak a válaszok tartalmát.
Így most mondanám el...  Határok kellenek, persze vannak amelyek megszeghetők, vannak melyek biztonságot nyújtanak a korlátok megadása mellett, mint mindenből ebből is fontos az egyensúly...

A kérdés jogos... Hogy jön ez ide?
Határt átlépni őrültség? Bátorság? Vakmerőség esetleg kaland vágy?
Ha ezekre a kérdésekre tudod a választ olvasóm, azt is tudod miért kapcsolódik ide a határ kérdés...

A gondolat morzsáim és tapasztalataim alapján összegzem meglátásaim, amelyek ismét megosztók lehetnek: Nem minden határ korlát, és nem minden határ átlépés őrültség és nem minden őrültség az ördögtől való.

Gondolatokban elmélyülős, szokatlanul, de visszafogott őrületben gazdag estét!